What Am I ✓ [ 1 ]

Nineth

/Jacob/

Amilyen gyorsan csak lehetett, vezettem az erdőbéli házhoz. Muszáj voltam megosztani velük azt, amit megtudnam a titokzatos vámpírral kapcsolatban. Celeste-t pedig nem hagyhattam ilyenkor magára, így inkább hoztam magammal. Szerintem úgyis kíváncsi, hogy mi folyik körülötte, ideje tudnia róla.

-Az előbb találkoztam azzal az újszülöttel. És tudom, hogy ki az, ismerem régebbről.-köszönés nélkül rontottam rájuk, majd mondtam ki az első dolgot ami az eszembe jutott.

Carlisle bólintott egyet, aztán ránézett a félig mögöttem álló lányra. Jelentőségteljes pillantást vetettem rá, majd a többiek várakozó nézésének a hatására bele is kezdtem.

-Kaithlin Wilson. Pár hónapig együtt voltunk, de aztán el kellett költözniük. Úgy tűnik, hogy ott ahova ment átváltoztatták, ide pedig már vámpír alakban tért vissza. Erős, de tudatlan. Szerintem meg akarták ölni, de végül nem tették, csak otthagyták.-az elhangzott mondataimat emésztgették. Ránéztem a barna hajú lányra mellettem, akinek az arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Éppen most mondtam, hogy egy újszülött vámpír garázdálkodik a városban, ő pedig teljes nyugodtsággal áll a helyzet előtt.

-Azt nem tudod, hogy hova költöztek ?-szólalt meg elsőként Jasper. Erősen kutattam az emlékeim között, a választ keresve, de csak halványan emlékeztem rá.

-Talán Salt Lake City-be. Forksba az apja miatt jöttek, ugyanis kevés tűzoltó volt itt, ő pedig önként jelentkezett, hogy áthelyezzék ide, a családja pedig jött vele Seattle-ből. A forksi suliba nem vették fel, ezért iratkozott be a la pushi középiskolába, ahova én is járok. Viszont miután az apja egy balesetben meghalt, ismét elköltöztek ugyanis a többi családtagjuk mind Salt Lake City-ben lakott. Azóta nem hallottam felőle.-Carlisle és Esme összenéztek, amit nem tudtam hova tenni.

-Engem ott változtattak át. Aztán sok év múlva ott találtam meg Esme-t is, viszont őt már én változtattam át, hogy megmentsem.-mesélte nekünk a szőke hajú vámpír. Engem is meglepett, hogy milyen nyíltan beszéltünk a lány előtt, aki semmiről sem tudott eddig. Ezután biztosan ki fog engem faggatni. Már csak azt remélem, hogy nem hiszi azt, hogy én is egy undorító vérszívó vagyok.

-Muszájak vagyunk tenni valamit. Ez durván el fog fajulni, amit sem az emberek, sem pedig a Volturi nem fog szó nélkül hagyni, akárcsak legutóbb.-Alice-nek igaza volt, ez nem maradhat így. Bárki lehet a következő áldozata. Ha nem vagyunk Celeste-el figyelmesek az erdőnél, akár még minket is megtámadhatott volna.

-De mit kéne tennünk ? Nem szólíthatjuk le csak úgy, és mondhatjuk neki, hogy "Hé, ne gyilkolj meg több embert, mert abból jó nem fog kisülni."-mondta Emmett. Mindenki agyalni kezdett, hogy mégis mit kéne a kialakult helyzettel kezdenünk. Aztán Jasper, mint aki megvilágosult, úgy nézett rám, majd avatott be minket az ötletébe.

***

-Szóval...-kezdett bele Celeste, miután elérkeztünk a házuk elé. Rámnézett a szép, sötétkék szemeivel, nekem pedig kihagyott egy ütemet a szívem. Teljesen megbolondít. De félek, hogy ő nem érez hasonlóan, vagy, hogy esetleg bevésődik más nekem. Nem szeretnék neki fájdalmat okozni.
Vártam, hogy folytassa, viszont ő meg úgy nézett rám, mintha ezzel azt akarná mondani, hogy én beszéljek. És hát, ki mondana ellent ennek a szép szempárnak ?

-Úgy veszem észre, hogy nem nagyon lepett meg téged ez az egész vámpírosdi.

-Nem, nem igazán. Valójában nekem volt egy vámpír...ismerősöm. Tőle sok dolgot megtudtam, és ugyan beletelt egy kis időbe, de végül rájöttem. Nem említettem meg senkinek, úgy gondoltam, hogy majd ha akarják, akkor beavatnak engem is.-kíváncsi lettem volna, hogy ki ez a vámpír ismerőse, és hogy miért csak volt, de nem túl boldogan beszélt erről, így inkább nem faggattam.

-És azt is tudod, hogy vannak képességeik ?

-Öhm...nem. Miféle képességek ?-kérdezett vissza érdeklődően.

-Edward belelát mások fejébe, ezzel engem az őrületbe kerget, bármikor is egymás közelébe kerülünk. Alice látja a jövőt, Jasper pedig tudja mások érzéseit irányítani.-meglepődve nézett rám, közben pedig mintha a fogaskerekek a fejében ezerrel pörögtek volna.-És itt jön a csavar. Rád, akárcsak Bella-ra, nem hat néhány ilyen képesség. Szóval Edward nem lát bele a fejedbe. Bárcsak a helyedben lehetnék...-utolsó mondatomon elnevette magát, mire én is mosolyogni kezdtem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogja viselni azt, hogy kiderül, hogy léteznek ilyen természetfeletti lények. Bár, még a vérfarkasokról nem tud, ezt addig ameddig csak lehet, inkább nem mondom neki.

-A többieknek miért nincs képessége ?-nem sokat tudok a vámpírokról, csak annyit, amennyit a legendákban említenek, viszont néhány kérdésre a válasz magától értetődő.

-Nem tudom biztosra, de elvileg ezek ilyen veleszületett képességek, amik csak akkor jönnek elő, ha átváltozik az ember. Vagy például Emmett esetében, aki már emberként is erős volt, és edzett, most így vámpírként majdnem olyan erős, mint egy újszülött.-ahogy ezekről beszéltünk, kezdett felállni a szőr a hátamon. Sose gondoltam volna, hogy én fogom felvilágosítani a lányt, a vámpírokkal kapcsolatban. Viszont ő érdeklődve itta minden szavam, így próbáltam kevésbé törődni ezzel az érzéssel.

-Honnan tudsz te ennyit róluk ? Csak nem te is egy vagy közülük ?-nevetve tette fel a kérdést, így máris tudtam, hogy tudja, hogy én nem vagyok vámpír, ami megnyugvással töltött el. Kérdésére csak egy "Az kéne még." mondattal és egy szemforgatással válaszoltam. Megkaptam a szokásos arcrapuszim, majd bement a házukba, ahol gondolom az édesanyja már halálra aggódta magát, hogy mi tartott ennyi ideig.

Sziasztoook
Nos, mivel lassacskán, de kezd előrehaladni a történet, szeretném ha mindenki figyelmesen olvasná a sorokat, ugyanis lehet belőle egy-két dologra következtetni, néhány utaláskor.
;)