What Am I ✓ [ 1 ]

Twenty-third

Az esküvő óta eltelt majdnem egy hónap. Már nem itatom az egereket minden este, nem keresem őt minden alkalommal amikor kilépek a házból és legfőképp már nem érdekel. Lemondtam erről a kapcsolatról, hiszen anyának igaza van. Nem kell a legelsőnél leragadni, fog jönni másik, aki boldoggá tesz. Bármennyire is fájjon jelenleg.

Bella és Edward ma jönnek haza a nászútról. Kicsit hamarabb, mint tervezték, ugyanis közbejött valami. Nem igazán avattak be a részletekbe, csak annyit mondtak, hogy ma legyek a Cullen házban és megtudom.

-Csinálj valamit, Carlisle !-hallottam az egyik szobából Edward-ot. Azonnal arra vettem az irányt, mert azt hittem, hogy valami nagy baj van. Annyira nagyot nem is tévedtem.

-Hé, mi történt ?

-Celeste, de jó, hogy itt vagy.-ölelt meg Bells. Visszaöleltem, de éreztem, hogy valami nem az igazi.

-Minden rendben ?-tettem fel a kérdést ami annyira foglalkoztat. A lány párja felhorkantott mellettünk, amiből már tudtam arra következtetni, hogy nem, nincsen minden rendben.

-Történt egy kis...baleset.-kezdte óvatosan barátnőm-És mint kiderült, ez a kis baleset nem is olyan kicsi.

-Köpd már ki !

-Terhes vagyok.-tágra nyílt szemekkel pillantgattam az előttem álló lányra. Ugh, egyszer fekszik le valakivel, akkor is terhes lesz.

-Úristen, Bella ! Gratulálok !-ölelgettem meg ismét teljesen belelkesedve. Bella-nak is mosolyra húzódott a szája, de párja csak mérgesen, kételkedve nézett minket.

-Miért van az, hogy minden nőnemű örül ennek a hírnek ?

-Azért, Edward, mert ez egy ajándék. Te nem érzed azt az érzést, amit a várandós mamák amikor rágondolnak a pocakjukban növekvő életre. Nem fogod sose érteni, hogy milyen az, amikor tudod, hogy anya leszel és te leszel a példaképe a picinek. Hiába vagy te az apja, mindenben az anyját fogja utánozni, hisz' vele töltött el 9 hónapot a biztonságban.

-Úgy beszélsz erről, mintha te tudnál bármit is.-vágta a képembe.

-Hiszed vagy sem, éppen eleget tudok. Vagyok olyan kapcsolatban anyával, hogy beszéljünk ilyenekről.

-Celeste, neked volt egy nővéred is, igaz ?-szólt közbe az eddig csendes Carlisle.

-Igen. De őt nem anya szülte.-a férfi bólintott, majd beállt a csend a szobába. De nem sokáig.

-Jöttem amint tudtam. Baj van ?-ez a hang...Mégis mit keres itt ?
Gyors léptek zaját hallottam, majd amikor ismét csönd volt, óvatosan megfordultam. Ő is engem nézett, de pár pillanat után megszakította a szemkontaktust.
-Bella ?

-Hát te mit keresel itt ?

-Hallottam, hogy hamarabb jöttetek. Gondoltam, nem önszántatokból cselekednétek így.-mivel a beszélgetés elég privátnak tűnt, még akkor is ha én már tudok róla, mégegyszer megöleltem Bella-t, majd kimentem a szobából.
A nappaliban a többi Cullen ücsörgött, teljes némaságban.

-Szia, Celeste.-mosolygott rám Esme, majd az ülőalkalmatosságról felállva mellém állt. Üdvözöltem őket, majd csendben álltunk tovább. Vagyis egészen addig, amíg Jacob örjöngeni nem kezdett.

-Te normális vagy, Bella !? Meg akarod tartani ?

-Nem dönthetsz helyettem, Jake.

-Be kell látnod, hogy ez egy nagy baromság ! Mégis hogy gondoltad ezt egyáltalán ? Vámpírbaba ? Ki tudja mit fog csinálni.-mindenki kezdte magát kellemetlenül érezni. Azt láttam a legjobbnak, ha a farkasfiú most elmegy innen. Már éppen kezdett volna bele az újabb mondatába, de megragadtam a karját és kihúztam a ház elé. Meglepő módon nem ellenkezett és nem is volt nehéz kiráncigálni.
-Neked mégis mi bajod van ?