What Am I ✓ [ 1 ]

Sixteenth

Sötétség. Egy szó, mégis rengeteg jelentést hordoz. Viszont jelen esetben a szó szerinti jelentése a fontos. Az erdő közepe éjjel nem a legvilágosabb hely, ez már biztos. Valamint nem a legbiztonságosabb, tekintve a furcsa hangokat, amik körülöttem keringnek.
Valamiért izzadok s a légzésem is gyors. Nem hiszem, hogy a maratonra készülök ilyenkor, de akkor mi lehet ? Oh, már tudom. Egy baromi nagy állat kerget, és épphogy sikerült elmenekülnöm előle. Már azóta biztos a nyomomban van, nem állhatok meg. Bár hiába a rohanás, az a lény ötször olyan gyors, mint én, esélyem sincs lehagyni. Kell valami, amivel leüthetem, de akkor lehet csak rosszabb lesz.
Hosszú gondolkodásomnak meg is lett az eredménye, a lény utolért. Az izzadtságtól nedves hajamat kikotortam az arcomból, hogy szembenézzek támadómmal. Nem vagyok egy alacsony termetű, de még ígyis magasabb volt nálam az állat. Fekete bundája csak mégjobban elrejtette a rengetegben, egyedül a szeme ami támpontot adott, hogy mégis honnan jöhet a támadás. Ami egy morgó hang után be is következett.

Sikoltásra ébredtem. Körbenéztem és rájöttem, hogy a szobámban vagyok, biztonságban. Ez az egész csak egy rémálom volt, a sikítás pedig az én torkomból jött. Régóta nem volt részem rémálomban, hiszen mindig is hittem az ágyam felett lógó álomfogónak az erejében, és ezáltal nem is zargatták az agyam. Jelenleg is ott lóg, így nem értem mire ez a hirtelen változás.
Gyors levegővételem szinte visszhangzott a szobám falain belül, egészen addig, amíg meg nem állt az ijedtségtől. A szobám ajtaja kivágódott és anya rontott be rajta egy vázával a kezében. Rémálom után nem a legjobb ha még rámijesztenek...

-Kicsim, mi történt ?

-Csak egy rossz álom. De...te komolyan egy vázával akartál megvédeni ?-ránézett a kezében tartott tárgyra, és láttam rajta, hogy megcsapta a felismerés, persze csak képletesen.

-Basszus, pedig a gázsprayt akartam. -mindketten felnevettünk, bár nem hiszem, hogy komoly helyzetben ez ennyire vicces lenne. Viszont ki tudja, lehet egy váza nagyobb kárt tud okozni, mint a spray.
Anya bebújt mellém az ágyba, én pedig őt átkarolva sodródtam újra az álmok tengerére. Ám ezúttal semmi nem akart megtámadni, ugyanis anya biztonságot nyújtó karjai minden rosszakarót elűzött.

Másnap-vagyis még aznap- reggel a telefonom csörgésére keltem. Megnéztem, hogy ki hív, majd nyavajogva felvettem.

-Igen ?

-Szia, bocsi ha felébresztettelek.-szabadkozott.

-Semmi gond. De miért is hívtál ? Úgy tudtam, hogy a hétre lemondták a szülők a megbízást.-lassacskánt felültem az ágyamban. Mivel este nem húztam le a redőnyöm a reggeli napfény egyenesen a képembe világított, így hunyorogva vissza is feküdtem.

-Jól tudod. Csak arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova. Edward és a többiek elmentek vadászni, Charlie pedig dolgozik.-magyarázta a barátnőm.

-Aha, jólvan. Egy óra és elkészülök.-válaszoltam kissé kótyagosan. Nem igazán voltam oda Bella ötletéért, hiszen ahogy hallottam, csak azért akar velem "elmennj valahova", mert senki más nincs most ott neki. De jó barátnőhöz híven töltök vele is időt, annak ellenére, hogy még mindig kellemetlenül érzem magam mellette. Azóta az ominózus este óta-amikor az újszülött megtámadott és kiderült, hogy Jacob és közte több volt, mint szimpla barátság-nem igazán beszéltem vele, főleg nem erről. Viszont úgy tűnik, hogy a sors üzenni akarna, hogy ezt sűrgősen meg kell beszélnünk. És teljesen igaza van, már én sem bírom tovább, hogy ne tudjam az igazat. Jake-től nem igazán kérdezgettem ezen a téren, hisz ő biztosított arról, hogy felőle ez már mit sem számít. És tudom, hogy Bella-nak sem, mert akkor nem lenne Edwarddal, de jobb ha minden tiszta.

A konyhában találtam egy tányér rántottát, amit valószínüleg anya hagyott nekem, mielőtt kora reggel elindult dolgozni. Mivel már kihűlt megmelegítettem a mikróban, majd elkezdtem enni. Közben az ablakon bámultam kifelé, azon gondolkozva, hogy mégis mit kéne felvennem. Igen, ez a ruha téma nálam mindig is nagy probléma volt. Valamiért mindenkinek meg akarok felelni, és nem szeretem ha elítélnek akár csak a ruházatom miatt is.
Az idő szép volt, nem sütött a nap, de pont elég meleg volt, hogy ne kelljen több rétegnyi ruházat.
A reggelim befejeztével elmostam a tányért és rohantam is fel megkeresni a kigondolt ruhát.

Még gyorsan megfésülködtem és a fürdőszobai piperés dolgokat is elvégeztem, majd rohantam is át a Swan család házához. A lány már a házuk előtt várt, az autója mellett állva.
Odaérve megöleltük egymást és beültünk a járműbe.

-Elég pocsékul nézel ki.-mondta hirtelen.

-Köszi. Ha nem mondod észre se veszem.-forgattam a szemem, mire ő felnevetett.

-De most komolyan. Történt valami ?

-Csak rosszat álmodtam.-zártam rövidre a témát, ugynis egyáltalán nem volt kedvem erről beszélni. És szerencsére ezt Bella is érzékelte.-Na, és merre is megyünk ?

-Azt hittem neked lesz valami ötleted.-mondta tök komolyan. Hitetlenkedő arccal ránéztem, mire megint elnevette magát. Örülök, hogy legalább ő jól szórakozik...-Nyugi, csak vicceltem. Meglepetés lesz, majd ha odaértünk megtudod.-rejtélyeskedett. Az út további részében csak a rádióból szóló zene volt a hangforrás, de szerencsére elgész gyorsan meg is érkeztünk a célállomáshoz. Nem láttam semmi különöset, ami elárulná, hogy hova jöttünk, így szimplán követtem a barátnőmet az épületbe. Egy bizonyos távolság után megálltunk és kötelezett arra, hogy takarjam el a szemem. Nem volt kedvem vele vitatkozni, így tettem amit mondott.

-Oké, elveheted a kezed.-azonnal így is cselekedtem, ezáltal megpillantottam az előttem lévő boltot, ami előtt már ott állt a Cullen család összes női tagja.

-Nem teljesen értem.-mondtam zavarodottan, mire felmutatta a bal kezét, amin egy hatalmas és gyönyörű gyűrű éktelenkedett. Azonnal leesett a tantusz, szerintem még Kanadában is hallották, hogy mekkorát koppant. Edward megkérte Bella kezét !-Úristen, gratulálok !-ugrottam a nyakába. Miután a többiekkel is köszöntöttük egymást bevonultunk a ruhaszalonba. Ahogy láttam nem csak menyasszonyi ruhák vannak, hanem mindenféle estélyi, báli és rengeteg más.

-Jónapot kívánok, May vagyok. A mai napon én fogok önöknek segíteni ruhát választani. Kezdjük a menyasszonyi ruhával vagy a vendégekével ?-arról nem volt szó, hogy mi is veszünk ruhát...

-Kezdjük a vendégekével.-mondta magabiztosan Bella. A nő bólintott és elvezetett minket egy másik szobába. Ott mindannyian azonnal elkezdtünk válogatni a vállfákon lévő ruhák között. Esme azonnal beleszeretett a ruhájába, amit elsőnek megfogott, így el is ment felpróbálni. Alice Bella kezére aggatta az összes olyan ruhát ami megfogta a tekintetét és fel szeretne próbálni, míg Rosalie maga elé tartva a tükör előtt próbálta magát elképzelni a gyönyörűbbnél gyönyörűbb ruhákban. Ami engem illetett én előbb az árcédulákat néztem, nem pedig azt, hogy hogyan is állna. De végül sikerült egy lélegzetelállító darabot találnom, amivel azonnal rohantam is a próbafülkébe.

Mivel a divat(sok más mellett) rengeteget változott a könyv/film megjelenése óta, nem fognak egyezni az akkori és a mostani ruhák amiket a sztoriba választok. Valamint gondolom észrevettétek, hogy Bella sokkal közvetlenebb, mint ahogy Stephenie írta, de én így képzelem el őt. Túl sok nekem az, ahogyan a könyvben illetve filmben szinte tejesen Edwardtól függ.