What Am I ✓ [ 1 ]

Fifteenth

-Oké, emlékszel mindenre ? A kulcsszó az ananász ha rosszul megy valami, sültcsirke pedig ha minden jó. Ja és ha...

-Jacob ! Nyugi, nem lesz semmi baj. Legutóbb sem volt, most sem lesz. Na, add azt a kést.-a fiú elővette az előbb említett tárgyat és a kezembeadta. Próbáltam a lehető legkisebb sebet ejteni magamon, így a tenyeremen a kisujjam vonalában vágtam meg a bőröm. Azonnal bekentem a körülöttem lévő fatörzseket a véremmel, valamint a köveket, sőt még azt a kevés füvet is ami a lábam alatt volt.
Jacob magához húzott, közben pedig apró puszikat hintett a hajamba. Valószínüleg ő jobban izgult, mint én. Most az egyszer próbáltam optimista lenni, de tudtam, hogy bárhogy elsülhet ez a dolog.

-Itt leszek a közelben, jó ? Ha baj van csak szólalj meg, Cullen-ék úgyis meghallják.-mosolyogva bólintottam végül pedig egy puszit adva a szájára hagytam elmenni.

Ha itt van az az újszülött, akkor nem telik majd sokba, hogy idetaláljon. A vér szaga csábítóbb neki, mint egy másik zsákmány szerzése. Legalábbis ebben reménykedek, ugyanis nem volt senkinek sem jobb ötlete a csapdába kerítésnél. Ha a lány egy bizonyos közelségbe kerül hozzám Cullen-ék egy kört alakítanak, hogy ne tudjon menekülni, és a kör szépen lassan szűkülni kezd.

Pár perce várakoztam a megtervezett ponton, amikor gyors lépteket hallottam. Nem tudtam melyik irányból érkezik, így körbe-körbe forgolódva vártam a következményt. Mikor megálltam szembetalálkoztam vele. Bilágosbarna haja és mélypiros szeme volt. Egy ideig csak bámultuk egymást. Én abban reménykedtem, hogy hamarosan ideérnek a többiek, viszont őt...fogalmam sincs mi járhatott a fejében. Arcán viszont amikor megpillantott döbbenet futott át, aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is.

-Már megint te...-suttogta hirtelen. Értetlenül néztem rá, de nem úgy láttam, mintha szándékozna elmondani, hogy ezt hogy értette.

-Ezt...ezt meg hogy érted ?-tettem is fel neki a kérdést, ami megfogalmazódott a fejemben.

-Nem ölhetlek meg. Victoria...-a név hallatán azonnal közbe kellett szólnom. Egyrészt, mert nem akartam, hogy a többi vámpír is hallja, másrészt muszáj voltam feltenni neki egy kérdést, amire a választ már sejtettem.

-Honnan ismered őt ?

-A seregében voltam de...én ezt az egészet nem akartam ! Elszöktem tőle még mielőtt...-sajnos már nem tudta befejezni, ugyanis egy hatalmas, szőrös valami ráugrott és cafatokra szedte. A szemem előtt.
Azonnal hátrálni kezdtem, de beleütköztem egy mellkasba. Ijedten fordultam meg a tengelyem körül, de szerencsére csak Jacob volt az. Körülöttünk a vámpírcsalád fapofával tűrte az eseményeket, én viszont elfojtott hangon és könnyekkel teli szemekkel szólítottam meg a barátom.

-Jake...vigyél innen.-több se kellett neki, a derekamat átkarolva vezetett az erdő sűrűjében, míg az autójához nem értünk. Ritka alkalom amikor azzal jár.
Az anyósülésen ülve azon gondolkoztam, hogy mégis mi volt az a valami és miért nem volt senki más kiakadva ? Csak én vagyok az egyetlen aki válaszokat akart kapni ?

-Hahó, figylesz ?-térített vissza a valóságba Jacob mézédes hangja. Rákaptam a tekintetem és várakozóan pillantgattam rá, hogy ismételje meg azt amit az előbb mondott.-Azt kérdeztem, hogy haza vigyelek vagy jössz hozzánk ?

-Hozzátok, ha nem gond.-ezután ismét csönd állt be közénk, amit én ki is használtam és újra elmerültem a gondolataimban.
Tuti ki fognak faggatni, hogy mégis miről beszélt a csaj. De hát még nem vagyok kész erről beszélni ! És amúgyis, nem sok közük van a magánéletemhez. Bár ha jobban belegondolok sokat segítettek és bármikor a segítségemre is vannak ha kérem. Ugh, miért ilyen nehéz dönteni ?

A Black ház előtt Billy-t és Charlie-t láttam meg, ahogy nagyon beleélve magukat beszélgetnek, közben pedig 1-1 sört tartanak a kezükben. Csak akkor vettek észre, amikor már egészen közel jártunk, amit nem igazán értek, hiszen egy hangos autót azért nehéz figyelmen kívül hagyni.

-Áh, szerbusztok, gyerekek. Jól vagy, Celeste ? Elég sápadt az arcod.-kezdett aggódni Charlie. Oh, semmiség. Csak egy hatalmas állat a szemem láttára tépett szét egy vámpírt, aki válaszokkal tudott volna szolgálni. De tényleg jól vagyok.

-Persze, csak egy kicsit fáj a fejem.

-Van gyógyszer a konyhai szekrényben. Jacob, adj neki egyet, nehogy rosszul legyen.-mondta együttérzően Billy, mire a fia bólintva kinyitotta nekem a bejárati ajtót. Én a kanapén foglaltam helyet, Jake viszont tényleg hozott egy gyógyszert-gondolom, hogy Billy ne kapjon gyanút, hogy mégse vettem be. A kis tablettát betettem a zsebembe 'majd jó lesz későbbre' alapon és hozzábújtam Jake-hez. A karomat simogatta, másik kezét pedig összekulcsolta az én ujjaimmal. Szívverését hallgatva egy kicsit lenyugodtam, és már nem is nagyon gondoltam az eseményekre. Persze egészen addig, amíg Jacob újra szóba nem hozta...

-Akarsz róla beszélni ?

-Nem igazán tudok én sem mit mondani. A lány tudott volna de hát...

-Az a lény egy...alakváltó vérfarkas volt. Évszázadok óta nem jönnek ki jól a vámpírokkal. Most pedig kapott az alkalmon és végzett eggyel.-mesélte el a gyors sztorit Jake.

-De hát Cullen-ék...

-Szerződést kötöttek. Ha az egyik nem bántja a másikat és nem megy a területükre, akkor a másik is békében lesz.

-Honnan tudsz ennyi mindent ?-a fiú felnevetett, de mielőtt válaszolhatott volna megcsörrent a mobilom a zsebemben.

-Szia, anya...igen...igen...nem...Jacob-bal...oké...nem...puszi, szia.-letettem, majd a baráom felé fordultam.-Bocsi, de haza kell mennem. Anya megint el akar rángatni jógázni.

-Rendben. Elviszlek, nehogy valami bajod essen jóga előtt.

-Szóval utána eshet.-mondtam viccelődve, de ő csak magához húzott és megcsókolt.
Az ajtó előtt még mindig ott trécselt a két férfi, viszont érkezésünkre hamar felkapták fejüket.

-Celeste, hazafele tartasz ?-bólintottam.-Szuper, akkor hazaviszlek, ha nem gond. Úgyis indulnom kéne.-beleegyeztem, és elköszöntem Black-éktől. Reménykedtem, hogy az út valahogy meghosszabbodik és lekésem a jóga órát, de sajnos ez nem történt meg...

Lool, megint jó későn hozom a részt, bocsi ><