What Am I ✓ [ 1 ]

Nineteenth

Az esküvő napja gyorsan eljött. Még úgy is, hogy este alig tudtam aludni. Jake látogatása rengeteg kérdést hagyott maga után, amikre remélem megkapom ma a válaszokat.

Kilenc óra körül keltem fel és délután egy órára beszéltük meg a Cullen-família tagjaival, hogy átmegyek hozzájuk készülődni és segíteni. A maradék pár órában próbáltam magam lefoglalni. Reggeliztem, takarítottam, tévét néztem, de még mindig volt egy órám. Unalmamban elővettem a mai napra szánt ruhámat, és gyönyörködtem benne. A szekrényem tetejére beakasztottam a vállfát, én pedig leültem az ágyra és csak néztem. Ha lehetne minden nap ebben járnék, de biztos hülyének néznének az emberek, ha a bevásárolni vagy iskolában is ez lenne rajtam.

-Összeszedted a cuccod ?-kukkantott be anya az ajtómon. Bella és Edward volt olyan kedves, hogy meghívta anyát is, aki szintén teljesen be volt zsongva emiatt az esemény miatt. Megígérte, hogy elvisz kocsival, nehogy valami baj történjen a ruhával a buszon.

-Fél perc.-válaszoltam neki, majd gyorsan rápillantottam az órára. 12:47. Észre se vettem, hogy így elszaladt az idő a bambulásomban.

Az autóút alatt végig csendben voltam, csak anya csicsergését lehetett hallani. Folyamatosan arról áradozott, hogy mennyire régen volt esküvőn és hogy milyen jó móka egy ilyen esemény. Örültem, hogy végre ő is jól érzi magát és nem csak akörül gondolkodik, hogy kapjon munkát.

-Majd a kezdéskor találkozunk.-köszöntünk el egymástól, majd indult is vissza haza. A bejáratot nyitva találtam, így csak beléptem, majd a hang irányába mentem.

-Bella, a tus a smink egy nagyon fontos eleme.-magyarázta Alice a menyasszonynak. Nevetve léptem be a látókörükbe, mire rámkapták tekintetüket.

-Hát itt vagy !-pattant fel a helyéről a leendő Cullen és megölelt.-Kérlek ments meg.-suttogta még a fülembe, de hiába, hisz' Alice-nek a hallása mindent túlszárnyal.

-Ki nem hagynám a Nagy Napot.-válaszoltam az első nekem intézett mondatára.

-Alice szerint kevés rajtam a smink, de szerintem meg pont elég. Te mit gondolsz ?

-Én még egy kis szájfényt el tudnék képzelni. De semmi féle képpen sem tusvonalat vagy műszempillát. Isten ments.-mondtam el álláspontom, mire mindketten bólintottak. Úgy látszik sikerült megtalálnom az arany középutat. A vámpírlány folytatta Bella szépítését, közben pedig szórakoztattuk egymást a hülyébbnél hülyébb poénokkal és történetekkel.
Már a lány haja is készen volt, amikor besétált Reneé és Rosalie. Bella anyja egy hajtű szerüséget ajándékozott neki, amit azonnal fel is tetetett a hajába. Ezután pedig jöhetett a ruha. Kissé nehézkesen sikerült feladni az arára a fehér csodát, de végül sikerült, sok kéz segítségével. Ám ezután volt egy bökkenő. Bella-nak pisilnie kellett. Mind ötletelni kezdtünk, hogy mégis milyen megoldást találjuk, amiben nem kell levennie a fehér menyasszonyiruhát. Végül Reneé ötleténél maradtunk, miszerint szimplán felhajtogatjuk az alját, egészen a derekáig. Egyszerű, de hatásos.
Szóval a nehézkes anyagcsere után mi is elkezdtünk készülődni. Segítettünk egymásnak felhúzni a zipzárokat vagy a sminket megcsinálni. És meg kell hagyni, elégedett voltam mindannyiunk kinézetével, mind gyönyörűek voltunk. Főleg Bella, hiszen ez az ő napja-bármennyire is feleslegesnek tartja.

Nagy örömömre végre felvehettem az álomruhám. Elképesztően éreztem magam benne. Jobb volt, mint első próbára.
Miután mindannyian készen voltunk, kimentünk a szabadba. A fiúk pakolták a berendezést Alice minden parancsára, aki pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon is élvezte a helyzetet.
Lassacskán a vendégek is kezdtek érkezni. Nyilván anya volt az első. Neki is nagyon csinos volt a ruhája, világoskék színben pompázott. Egyre több és több ismeretlen érkezett. Annyit meg tudtam állapítani, hogy nagy részük vámpír volt.

Fél négyre már mindenki megérkezett. Mindenki, kivéve őt.

-Oké, hamarosan kezdünk. Mindenki foglalja el a helyét.-tájékoztatta a vendégeket a rendezvényszervezőnk, mire az emberek tették is azt, amit mondott.

***

-Gratulálok !-öleltem meg az újdonsült házaspárt. Levakarhatatlan mosoly éktelenkedett arcukon, szemük pedig úgy csillogott, mint a gyémánt.

-Köszönjük. Nem láttad még ?-kérdezte óvatosan Bella, mire keserűen mosolyogva megráztam a fejem.

-Nem tudom, hogy egyáltalán eljön-e.-hiányzott. Iszonyatosan. És rettenetesen zavart, hogy nem tudom távolságtartásának okát. Nem volt elég tegnap látni, ennyi idő után nem volt elég pár perc találkozás. Amit mellesleg szintén nem tudok, hogy miért történt.

-Oh, Celeste. Minden rendbe fog jönni.-bíztatott, mire csak egy halvány mosoly volt a válaszom.

Pár perc múlva eldöntöttem, hogy felszolgálok magamnak egy kis üdítőt, így be is sétáltam a házba. Meglepetésemre nem volt egy hatalmas asztal, ahol ki lett volna rakva az összes ital. Nem, ehelyett egy mini bár volt a nappaliban. A pult mögött még egy pultos is állt, aki mindenki kénye-kedve szerint elkészítette a kért italt.
Én maradtam az egyszerű pezsgőnél, amit egy nagyon szép pohárban kaptam. De hát mit is vártam Alice Cullen-től ?
Már léptem volna ki ismét a szabadba, amikor valaki megfogta a jobb oldalam mellett lógó kezemet. Azonnal odakaptam a fejem, de tudat alatt tudtam, hogy ki az. Érintése alatt a csuklóm mintha lángbaborult volna, amit csak és kizárólag Jacob tud kiváltani.

-Szia.-mondta egyszerűen, majd én is elismételtem. Egy csendesebb, privátabb helyre vonultunk, ahol azonnal magyarázkodásba kezdett.-Borzasztóan sajnálom. Nagyon nagy pofátlanság volt tőlem, hogy csak úgy minden előzetes nélkül elhanyagoltalak. Csak tudod...nekem van egy titkom. Amit ha megosztok veled, nem biztos, hogy ugyanúgy fogsz rám nézni. Valamint ennek a titoknak sok velejárója van, amit nem tudok irányítani.

-Jake, miről van szó ?-mély levegőt vett, majd egy pár pillanatig tétován pillantgatott körbe.

-Alakváltó vérfarkas vagyok.-bökte ki. Hirtelen nem esett le, hogy ez a dolog mégis mit takar. Aztán eszembe jutott az, amikor az autóm elé vágott egy nagy állat. Az, amikor széttépte a tehetetlen vámpír újszülöttet. Ahogy az álmomban kergetett. Arcszínem valószínüleg fehér lett, mint az alaszkai hó, mert az előttem álló fiú szomorúan kezdett bele beszédébe ismét.-Sajnálom azt is, hogy eddig húztam, hogy elmondjam. De nem akartalak elijeszteni. Féltem, hogy veszélyként tekintenél rám. Egy olyan akárminek, ami csak a bajt hozza rád.

-Jacob...-kezdtem volna ellenkezésbe, de ő félbeszakított.

-A vérfarkasságnak a legszebb és egyben a legrosszabb velejárója a bevésődés. Ha egy alakváltónak bevésődik valaki, akkor farkasösztönei élednek fel. Tullépik az emberi képességeket. A bevésődés megtörténte után a farkas minden másodpercben arra fog törekedni, hogy annak az egy bizonyos személynek bokdogságot okozzon. Ez pedig sokszor átcsap szerelembe.-magyarázta, amit magamban megköszöntem neki, hiszen még életemben nem hallottam ilyen dologról, még biológia órán sem.

-És ezzel mi a gond ?-kérdeztem rá, mikor egy hosszabb ideig nem szólalt meg, én pedig kissé összezavarodva álltam előtte.

-Te nem vésődtél be nekem. Ettől függetlenül nagyon szeretlek, és nem akarlak megbántani.

Tudtam, hogy mit akarok írni, de olyan nehézkesen ment a megfogalmazás 🥴

1D fanok, remélem észrevettétek az elrejtett inside joke-ot 😏🆔️