What Am I ✓ [ 1 ]

Twelfth

-Oh, nem tudtam, hogy vendégünk van.-szabadkozott anya, amint meglátta a szobában lévő fiút.-Te biztosan Jacob vagy, már sokat hallottam rólad.-ekkor hirtelen anyára néztem, és a szemeimmel azt sugalltam, hogy "légyszi, ne, légyszi ne."-Engem Karen-nek hívnak.

-Remélem csak jókat. Örvendek a szerencsének.-Jake-t nem igazán zavarta a helyzet, úgy viselkedett, mintha az elmúlt 5 percben nem is történt volna semmi. Vagyis igazából, tényleg nem, de igazán történhetett volna...

-Kértek valamit ? Van a hűtőben kókusztekercs.-anya azonnal bepörgött, örült, hogy végre hazahoztam egy fiút, aki normális, helyes és tudta hogyan kell illedelmesnek lenni.

-Én nem kérek semmit, köszönöm. Már úgyis ideje indulnom.-mondta Jacob, közben pedig a nemlétező óráját nézte, amit szórakoztatónak találtam, Jake pedig örült, hogy sikerült megnevettetnie.

-Jaj, miattam nem kell elmenni. Nem fogok zavarni, már megyek is fel a szobába.-anya védekezően feltartott kezekkel magyarázott a fiúnak.

-Oké, szia.-szólaltam meg először, amióta anya hazaérkezett. Mindketten felnevettek, majd megindultak az ellenkező irányokba, anya fel a lépcsőn, Jacob pedig az ajtó felé.-Várj, most komolyan mész ?-utána futottam, de csak a nyílászáró külső oldala előtt értem utol. Miből van ez a gyerek, gepárdból ?

-Muszáj, még haza is kell érnem.-lekonyuló ajkaitól a szívem teljes mértékben megolvadt.-De még tartozom neked valamivel.-mondta titokzatosan. Nem teljesen értettem, hogy mire gondol, hiszen már megbeszéltük, hogy nem zavar, hogy ma igazából egy fagyiért mentem el La Push-ba, amit még ki se kellett fizetnem. Végülis az ingyen fagyi mindig jó. Hosszú elmélkedésemet a fiú szája szakította meg. Ami az enyémen volt. Oké, Celeste, ne pánikolj !
Jacob ajkai lágyan mozogtak az enyémen, én pedig leblokkolva álltam a helyzet előtt. Nem kapcsolt az agyam elég gyorsan, amit a fiú annak tulajdoníthatott be, hogy én ezt nem akarom, így elhúzódott. Végre felocsúdtam, megragadtam a nyakát, majd az ajkainak estem. Egyik keze az arcomon volt, míg a másik a derekamon pihent. El se hiszem. Mióta álmodozok már erről, és most végre megtörténik.
Nem úgy tűnt, mintha az éppen engem csókoló fiú el akart volna húzódni, és persze én sem akartam, de már nem kaptam levegőt. Óvatosan elhúzódtam tőle, majd csak annyit láttam, hogy Jacob fülig érő szájjal néz lefele, kettőnk közé, eközben pedig megfogta mindkét kezem.

-Aludj jól, Celeste.-mondta halkan, majd egy utolsó szájrapuszit adva elindult a motorja felé. Oh, mostmár mindenképpen jól fogok.

Megvártam amíg Jake elhagyja az utcánkat, aztán bementem, ahol anya sietett le a lépcsőn.

-Jól gondolom amit gondolok ?-mosolya kétszer körbejárta a fejét. Leskelődött.

-Nem tudom, anya. Nem vagyok gondolat-olvasó.

-Azt gondolom, hogy csókolóztatok.-úgy csinált, mintha tényleg csak elképzelné, én pedig belementem a játékba.

-És honnan gondolod ezt ?-a pultnak támaszkodva figyeltem tovább, de közben megszomjaztam, így inkább odamentem a hűtőhöz, és kivettem belőle az almalevet. Na meg persze a kókusztekercset is.

-Oké, leskelődtem.-vallotta be végül. Tudta, hogy ebből már úgyse jön ki ártatlanul.

-Anya!

-Bocsi, na. De ez a Jacob gyerek olyan normálisnak tűnik, és úgy örülök, hogy végre hazahoztál egy fiút. Kezdtem már pánikba esni.

-Jézusom, anya. Nem kell rögtön elméleteket gyártani. Eddig azért nem randiztam senkivel, mert nem volt aki annyira de nagyon felkeltette volna az érdeklődésem.-mondandóm közben egy kis tányérra pakoltam a felvágott sütemény szeleteket, a pohárba pedig beleöntöttem az üdítőt. Készültem volna fel a szobámba, de anya még nem tekintette lezártnak ezt a beszélgetést.

-Oh, szóval Jacob felkeltette a figyelmedet.-ízlelgette a mondataim. Én csak felnyögtem egyet, majd ténylegesen a rejtekem felé indultam.

-Jó éjt, kicsim.-szólt még utánam nevetve.

-Ja, neked is.

***

A napok elég gyorsan teltek, azon kaptam magam, hogy már hétfő van, így megkezdődik az első munkanapunk Bella-val. Gyatra tapasztalatunk fejében ketten felügyeltünk egy négy éves kislányt. Babáznunk kellett vele, rajzolgatni. Ezekből mi már ugyan kinőttünk, mégis élvezetes volt Kate-tel játszani. Mivel nincsen kisebb tesóm, se Bella-nak, ezért nem tapasztalhattuk meg, hogy milyen is ha egy kisgyerekkel kell foglalkozni, ha nincsenek itthon a szülők.

-Bella, te leszel az egyik barnahajú babával, Celeste, te pedig a másikkal. Én a szőke leszek, és akkor így mindannyian magunkkal vagyunk. A nevünk is legyen ugyanaz, mert nem tudok mégtöbbet megjegyezni. Az oviban Jenna folyton más nevet talál ki a sajátjának, lassan már azt se fogom tudni, hogy nekem mi a nevem.-a kiscsajnak van beszélőkéje, azt meg kell hagyni. Sosem unatkozunk, mert vagy mesél nekünk valamiről vagy kitalál valami játékot. Mi pedig ugye ezért kapjuk a fizetésünket, hogy vele foglalkozzunk.

Már órák óta csak babáztunk, amikor megérkeztek a szülei. Ideadták a bérünket, majd mehettünk is.

-Hazavigyelek ?-szegezte nekem a kérdést, miközben az előszobában vettük fel a cipőinket.

-Nem kell, hazasétálok. Edward már vár téged, ne várasd mégjobban.-feleltem kuncogva. Kiléptünk az ajtón, majd ahogy felemeltem a fejem a lépcsőkről megpillantottam Jacob-ot, amint a motorjának dőlve, karbatett kézzel áll.

-Úgy látom nem kell gyalogolnod.-bökött oldalba nevetve. A lány intett egyet Jake-nek, majd elindult a saját járműve felé. Én a fiú irányába vettem az utam és a szokásos köszöntéssel, egy puszival üdvözöltem.

-Hát te ?

-Csak gondoltam kimozdulhatnánk egy picit. Remélem bírod a házibulikat.-felült a mocira, majd a válaszomra várva minden figyelmér nekem szentelte. Követtem a példáját, így már csak a kétkerekűn ülve válaszoltam neki.

-Nem vagyok az a nagy parti arc.

-Azért bízzunk benne, hogy ez tetszeni fog.

Ahh igen, nagyon sokáig tartott míg ezt összehoztam, bocsánat 😔Deee meglett a több, mint 1K megtekintés és még csak a 12. résznél tartunk, OMG 🥺😍