What Am I ✓ [ 1 ]

Twenty-fifth

Mivel meglett a 7K hamarabb hoztam az epilógust, mint általában a részeket 💖

Nem könnyű egy fontos döntés meghozása, hiszen ettől függhet a jövőnk. Nem tudjuk, hogy jót vagy rosszat teszünk ezzel magunknak. Pillanatnyi befolyás irányít minket. Egy költözés igenis nagy dolog, főleg ha csak pár hónapja volt az előző. Ismét be kell illeszkedni, jó benyomást kelteni és barátokat esetleg munkát szerezni. Egyszóval egy teljesen új életet kell kezdeni. Ez több szempontból jó és egyaránt rossz is, helyzetfüggő. Én egyáltalán nem vagyok a híve a költözésnek, de lehet jót fog tenni egy kis változás. Egy új ember lehetek. Vagyis...lényegtelen.

-Nagyon fogsz hiányozni.-szorongatott Bella, már amennyire tudott kerek hasától.

-Ti is nekem.

-Ígérd meg, hogy meglátogatsz majd minket ha megszületik !

-Én, Celeste, becsület szavamat adom neked, Bella, hogy mindenképpen itt leszek még aznap amikor megszületik a babátok.-mondtam jobb kezemet a szívemre helyezve, komoly arccal.

-Jobban is teszed, különben én megyek utánad.-szigorított be, majd ismét karjaiba zárt.

-Bella, már egy fél órája tőled búcsúzkodok. A többiekre még sor sem került.-a lány fújtatva elengedett, amit én csak megmosolyogtam és mentem is a család többi tagjához. Őket is mind-mind egyesével megöleltem s érzelmes búcsút vettünk. Az igazság kiderülése után mindannyian sokkban voltunk, bár ki ne lenne ? De szerencsére sikerült rendezni a dolgokat és ismét családtagként tekintenek rám, hiába nem vagyok más, mint egy egyszerű lány, aki pár hónapja jókor volt jó helyen.

Ezek után az autóba beszállva indultam volna haza, de Forks külvárosa és belvárosa közötti útszakaszon egy piros lámpánál valaki szinte felszakította az anyósülés ajtaját, majd olyan erővel huppant le az ülésre, hogy azt hittem kiszakad a jármű alja.

-Mi a fasz ?-kiáltottam fel ijedtemben.

-Te mióta beszélsz így ?

-Amióta őrült vérfarkasok akarják szétszedni a kocsimat.

-Oh, bocs emiatt.-szabadkozott-Csak gondoltam dumálhatnánk így egy utolsót.

-Honnan veszed, hogy ez lesz az utolsó ?-néztem rá furán, közben pedig a lábam a gázpedálra helyeztem és elhagytam a kereszteződést.

-Hát mert elköltözöl...?

-Attól, hogy nem itt fogok lakni még ugyanúgy vissza fogok ide járni alkalomadtán, Jake.-a nevét még mindig fáj kimondani, de ha az kell, hogy fájdalmat érezzek ha kimondom, kibírom. Így még olyan, mintha érdekelném és az életemben akarnám tudni, pedig teljesen a fordítottjában reménykedek nap, mint nap.

-Egyre kevesebbet és kevesebbet, majd egyáltalán nem.-mondta halkan a fejét rázva.

-Itt vannak Bella-ék, hidd el, ha rajtam múlik inkább önszántamból jövök. A picit pedig muszáj leszek amúgyis meglátogatni, különben leszedik a fejem.

-Szóval csak miattuk jönnél vissza ?

-Ne kezdd, Jacob.-mondtam neki könyörögve.

-Mégis mit ?

-Tudod te ! Minden alkalommal amikor találkozunk felhozol kettőnket, pedig te is tisztában vagy vele, hogy nem én miattam nem vagyunk már együtt.-kezdtem ideges lenni, így jobbnak láttam, ha félreállok az autóval. Ki tudja mikre lennék képes.