What Am I ✓ [ 1 ]

Twentieth

Nem vésődtem be neki. Ami magyarra lefordítva annyit tesz, hogy nem vagyunk egymásnak teremtve. Bármikor elhagyhat, hiába szerethetem én minden porcikámmal. Neki lesz, akit jobban fog szeretni nálam. És egy kapcsolatban két ember van, nem pedig egy vérfarkas, aki két lányt szeret. Nem.

-Celeste ?-nézett rám aggódva Jake, miközben nekem az összes pesszimista gondolat lepörgött a fejemben.-Kérlek, ne sírj.-mondta majdnem suttogva, közben pedig a hüvelyujjával törölte le a-számomra nem felfedezett-könnyeimet. Ijedten kaptam az arcomhoz, majd a könnyáztatta ujjaimat nézve bizonyosodott bennem, hogy tényleg sírok. -Pont ezt nem akartam, basszameg ! Hogy fájjon neked.

-Jake, én megértem, hogy ez ellen te nem tudsz mit tenni.-léptem közelebb hozzá, de ő csak távolodott tőlem. A fájdalom az ő arcára is kiült, őt is pont ugyanúgy bántotta a helyzet, mint engem.

-Szerintem az lesz a legjobb, ha hagyjuk egymást.-mondta halkan, nem nézve a szemembe. A levegő egy pillanatra bentakadt a tüdőmben. Nem hiszem el, hogy ez a megoldás, amit kieszelt ennyi nap alatt !

-A legjobb ?-nevettem fel kínomban.-Ugye csak szivatsz ?

-Kívülről már szemtanúja voltam egy szerelmi háromszögnek. Láttam mennyi fájdalmat és bántódást tud okozni egy ilyen.-magyarázta nekem mérgesen, de szerintem nem rám volt mérges, hanem inkább a kialakult helyzetre. A bevésődés áldás és átok egyszerre.

-Nem érdekel, Jacob. Szeretlek. Nem akarlak elveszíteni.-halkan beszéltem, a sírástól pedig kapart a torkom. A fiú mégis meghallotta, kiválló hallásának köszönhetően.

-De muszáj lesz. El kell engedned.

-Oh, szóval nekem nincs is beleszólásom.-előző mondata akár egy indítókar, a robbanásomhoz. Egyedül döntött egy olyan dologról, amit közösen kéne megbeszélnünk, közösen kéne eldönteni, hogy most mi lesz.

-Nincs.-vágta rá határozottan.

-Tudod, ezzel okozol a legnagyobb fájdalmat. Hogy az első problémánál ami szembejön, te elgyengülsz. Lehetne benned annyi gerinc, hogy legalább megpróbáld ezzel szemben is ugyanúgy folytatni az életed. De úgy látom a kitartás egy idegen fogalom számodra. Úgyhogy tényleg az lesz a legjobb, ha hagyjuk egymást.-válaszát meg sem várva mentem ki a zárt helyiségből. Útközben leraktam a még mindig tartogatott pezsgőm, és valami nyugisabb helyet kerestem.

Nem akarom elrontani a saját bajaimmal a legjobb barátnőm esküvőjét. Ez most egyáltalán nem rólam szól.
Távol a vendégektől, az erdő szélén volt egy pad, amit én azonnal birtokba is vettem. Próbáltam csillapítani sírásom, bár sminkem már ígyis elkenődött. Egy dugi zsebkendővel mentettem a menthetőt, amikor megjelent mellettem Rosalie. Elvette tőlem a sminkáztatta törlőt és a csuklómat fogva felállított a padról. Szó nélkül követtem be a házba-egy másik bejáratok keresztül, amiről én eddig nem is tudtam-ahol az emeleti fürdőben segített rendbeszedni magam.

-Honnan tudtad ?-szólaltam meg az egész folyamat alatt először.

-Edward.-e név hallatán megkaptam a válaszom. A vámpírfiú hallja Jacob gondolatait, így világossá vált neki a helyzet. -Bella-nak még nem mondta.

-Hála az égnek. Ne is mondja. Majd beszélek vele ha visszajön.-ahogy már említettem, ma nem akarok ezzel terhelni senkit. Megpróbálom megoldani ezt egyedül ha kell, csak az esküvőjükbe ne rondítsak bele.
Jacob úgyis valószínüleg miután köszöntötte a friss házaspárt, elhagyja a bulit. Én pedig nyugodt szívvel ülhetek a szelet tortámmal a kezemben tudva, hogy nem kell látnom a fancsali képét.

-Sose bírtam ezt az ebet. Nem tud normális döntéseket hozni.-mondta ki gondolatait a szőke lány.

-Ebben egyetértek.-rövidke beszélgetésünk alatt a sírásom minden jelét eltűntettük. Ismét teljes díszben pompáztam, Rosalie-nak köszönhetően. Segítségét meg is köszöntem, amit le tudott annyival, hogy 'semmiség'.
Együtt sétáltunk vissza a rendezvényre. A lány a táncoló emberek közé ment, míg én inkább az oldalt ácsorgók táborát erősítettem.
Jess rögtön a kezembe nyomott egy szelet tortát, azt motyogva teli szájjal, hogy "Rohadt finom, egyél belőle.". Legalábbis ezt tudtam kivenni belőle. Miközben az édességet majszolgattam, hozzánkcsapódott Seth is, aminek kifejezetten örültem, hisz' ez a fiú nagyon jó személyiséggel van megáldva, bármiről lehet vele beszélgetni.

-Mizu, Cels ?-lökött rajtam egy picit a vállával. Ahhoz képest, hogy vagy 15 éves, olyan magas, mint én. Pedig én se vagyok olyan kisnövésű.

-Minden pazar. Veled ?

-Biztos ? Nem nézel ki valami pazarul.-Legalább őszinte.

-Kösz.-forgattam meg szemeim, mire a fiú felnevetett.

-Úgy látom, hogy nem akarsz beszélni róla.

-Wow, Sherlock. Hogy jöttél rá ?-kérdeztem tettetett csodálkozással.

-Nem volt nehéz. A természetfelettiek tisztán hallották a Jacob-bal való kis dumcsitokat.

-Hogy...mi ?-zavarodtam teljesen össze. Ezek szerint Seth is vérfarkas, és ezt a szakítás-féle-dolgot a fél esküvői brigád hallotta. Nagyszerű. -Szóval te is...vérfarkas vagy ?-kérdeztem tőle az utolsó két szót suttogva. Bólogatással adta tudtomra a válaszát, mire én csak mégjobban elsüllyedtem a szégyenben. Nem elég, hogy az egészről még csak fogalmam sem volt ezidáig, de még a felvilágosodásomnak is voltak fültanúi. Ennél rosszabb már nem is lehetne...

-Gyere, táncoljunk egyet. Hátha addig is elfelejted.-a kezeimet megfogva húzott a kialakított táncparkettre, ahol valamilyen oknál fogva mindig ugyanazok az emberek élvezték a zenét.

-Légyszi a lábaimat ne taposd szét.-kértem, miközben elhelyezkezdtünk egymással szembe.

-Megpróbálom.

***

-Nagyon szép esküvő volt. Alice tényleg kitett magáért.-kezdett cseverészésbe velem anya, miután hazaértünk.

-Valóban szép volt.

-Láttam Jacob-ot.-közölte hirtelen, mire az éppen egy üvegért nyúló kezem megállt a levegőben.

-Ja, én is.

-És beszéltetek ?

-Valami olyasmi.-rövid válaszaimról valószínüleg leszűrte, hogy nincs minden rendben. Szomorú mosollyal az arcán jött felém, karjait kitárva. Azonnal ölelésébe burkolóztam és próbáltam nem megint sírni, mert a mai napon többször sírtam a szomorúság miatt, mint a boldogságból fakadólag.

-Az emberek jönnek-mennek, szívem. Nem szabad egynél leragadni, főleg ha az nem az igazi.-simogatta a hátam nyugtatólag.-Lesz még az életedben rengeteg fiú, még csak 17 éves vagy. Fiatal, gyönyörű, jószívű. Az ilyenekért versengenek a férfiak. Igen, a férfiak, mert a fiúk még nem tudják mi az igazi csoda egy nőben. Nem érettek eléggé egy kapcsolatra. Kicsim, higgy nekem amikor azt mondom, hogy ez még nem az utolsó volt. Nem az utolsó szerelmed, nem az utolsó, hogy összetörték a szíved. Lesz ennél jobb is.

-Köszönöm, anya.

-Ugyan. A lányom vagy, nyilván melletted állok és lelket öntök beléd. Mellesleg nem tudod, hogy az újdonsült pár hova tart éppen ?-kíváncsiskodott, mire én felkuncogtam.

-Carlisle mintha valami Brazíliát említett volna.

-Waow, lehet nekem is le kéne csapnom egy Cullenre.

-Sajnos már mind foglalt.

-Ez szomorú.-tettetett szomorúságot, majd ismét felnevettünk abszurd beszélgetésünkön.

Kb most egy éves a sztori 🥺[október 7-én vagy 17-én, nem tudom pontosan ]és meglett az 5K megtekintés ❤
És így 1 év után úgy gondoltam, hogy ideje lecserélni a borítót, attól függetlenül, hogy az előzőt imádtam(lehet még visszaállítom arra 😂)