What Am I ✓ [ 1 ]

Eleventh

Miután elhagytam a Black házat Bella-ék felé igyekeztem. Sokszor jelentem már meg bejelentés nélkül, így remélem, hogy most se lesz gond.
Chalie örömmel engedett be a lakásba, majd navigált fel az emeletre, mintha nem tudnám a járást. De csak mosolyogva bólintottam, majd azzal a lendülettel fel is siettem a lépcsőn.
Barátnőm az ágyán ült törökülésben és az előtte lévő gépet figyelte, egészen addig, amíg be nem léptem teljesen a helyiségbe.

-Szia, hát te ?-a laptopot lezárta és a mellette lévő papírokat is gyorsan összerendezte, hogy le tudjak ülni.

-Csak beugrottam egy kicsit beszélgetni. Jacob-bal voltam, de neki el kellett mennie valahova.-válaszom után ránéztem a papírkötegre. Több forksi bolt nyitvatartása, munkavégzői követelmények sora volt.

-Hm, Jacob-bal ? Mi van köztetek ?-emelgette a szemöldökét barátnőm.

-Csak barátok vagyunk.-ráztam a fejem, de láttam Bella-n, hogy nem hisz nekem. Pedig tényleg nem történt közöttünk semmi. Sajnos...

-Ugyanmár, látszik rajtatok, hogy nem vagytok közömbösek egymás számára.-nem néztem rá, ebben a pillanatban jobban tetszett a körmöm.-Hahó, Celeste. Mondj már valamit.

-Jó, oké, tényleg tetszik Jake már egy ideje, de ő biztosan nem néz rám úgy. Nem.-tagadtam, pedig pont az ellenkezőjét kívántam. Jacob kész főnyeremény, én pedig...én vagyok. Sokkal jobb és szebb lányok vannak nálam, mégis miért pont én kellenék neki ?

-Miért, megkérdezted tőle ?-nemlegesen megráztam a fejem.-Na, akkor meg ?

-Mi ez a sok papír ?-tereltem a témát, viszont tényleg kíváncsi voltam, hogy miért van kinyomtatva ez a sok munkaügyi dolog.

-Pont kérdezni is akartam tőled. Van kedved dolgozni jönni velem ? Csak így a nyáron, egy kis plusz pénz sose árt.-ajánlotta fel Bells, ami igazából jó ötlet volt, hiszen így egy kicsit be tudok segíteni anyának, és meg tudom venni magamnak amit akarok.

-Mire gondoltál ?

-Hát, igazából már pár napja kutatgatok, így összegyűlt néhány. De nézd végig őket és utána megbeszéljük, hogy kinek melyik tetszik jobban.-felvettem a lapokat mellőlem, és azonnal lapozgatni is kezdtem.
Újságárus, túristavezető, pénztáros, gyümölcs szüretelő, takarító, gyerekfelvigyázó, szakács és még sok más. Mind elég jól fizet alkalmanként, de a legjobban a túristavezető és a gyerekfelvigyázó tetszett. Szeretek emberekkel foglalkozni, és talán középiskola után valami ilyen irányba szeretnék haladni.

Végül a barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy gyerekfelvigyázók leszünk. Szerintünk ez érte meg a legjobban, és annyira nem is nehéz meló. Jövő hétre Bella el is intézi, és talán kezdhetünk is.

-És amúgy...te mióta tudod hogy...Cullen-ék...nemmindennapiak ?-döcögősen tettem fel a kérdést, nem igazán tudtam hogy megfogalmazni.

-Majdnem az első pillanattól kezdve.-bólintottam egyet, hogy megértettem, majd már ott járt az idő, hogy haza kellett mennem.
Az autóba bepattanva pár házzal arrébb gurultam, és siettem is be a lakásba. Anya már nem volt otthon, így egy gyors zacskóslevest készítettem, azzal a kezemben pedig leültem a TV elé. Valami szerelmes film ment, amit máskor még meg is néznék, mert az egyik kedvenc stílusom, de most nem voltam olyan hangukatban. Addig kapcsolgattam, amíg nem találtam egy jó kis akciófilmet. Pár kapcsolgatás után rá is bukkantam egyre.
Éppen a főszereplő és az ellensége harcoltak, amikor hirtelen valaki kopogtatott. Megrémülve halkítottam a keszüléken, majd óvatos léptekkel mentem az ajtóhoz. Nem akartam kinyitni, de közben kíváncsi is voltam, hogy ki lehet az. Anya biztos, hogy nem, hiszen neki van kulcsa. Se Bella se pedig Alice nem, mert ők szóltak volna mielőtt jönnek. Elfordítottam a kulcsot a zárban, majd nagy meglepetésemre az ajtó másik oldalán megpillantottam Jacob-ot. Minden félelmem azonnal elrepült, az arcomra pedig egy hatalmas mosoly kúszott. Lényegtelen, hogy ma már találkoztunk, kifejezhetetlenül boldog voltam, amiért láthattam.

-Jacob !-kiáltottam fel, majd a nyakába ugrottam. Erős karjait a derekam köré fonta, így kicsit megemelt-mivel nem vagyok az a nagyon magas ember.

-Szia, Cel. Zavarok ?-kérdezte miután elhúzódtunk egymástól.

-Ugyan, dehogyis. Gyere beljebb. Minek köszönhetem látogatásod ?-a fiú a nappaliba leült, én pedig egy pohár vízet töltöttem neki, mert most "vízkúrát" tart. Nem tudom miért jó ez neki, de ha szerinte ettől jobb lesz, akkor ki vagyok én, hogy meggátoljam ebben ?

-Sajnálom amiért ma fölöslegesen jöttél La Push-ba. A srácoknak szüksége volt rám. Ha lett volna választásom tudod, hogy veled maradtam volna.-szabadkozott Jake. Nem haragudtam rá, hisz' nekem is volt már, hogy utolsó pillanatban szóltak valamiről, amit el kellett volna intéznem.

-Ajh, Jake. Tudod, hogy nem haragszok ilyen miatt. Nem is értem, hogy miért feltételezed ezt rólam. Így ismersz engem ?-durciztam be a vicc kedvéért. Elfordultam tőle, de ő ezt nem hagyta annyiban. Bökdösött, szólongatott, de úgy tettem, mintha nem hallanám. Ez egy nagy hiba volt, ugyanis előző taktikáját leváltva elkezdett csikizni, én pedig visítottam a nevetéstől. Ha most nem kapott dobhártya-gyulladást, akkor soha az életben nem fog.
Már teljesen hanyatt feküdtem a kanapén, Jacob pedig felettem térdelt, közben pedig csikizett. Hirtelen abbahagyta, én pedig végre kaptam levegőt. A félmosoly az arcán, a kócos haja, íves szája csak dobott a hangulaton. Jacob felettem volt. Szó szerint, pár centiméterre tőlem. Szemeink egymásba fúródtak, nem is tudom mennyi ideig. Mikor Jake szeme lejjebb vándorolt, gondolom a számra, a szívem még hevesebben kezdett dobogni, jobban mintha megint elkezdett volna csikizni. És amikor már közeledni is kezdett, na akkor meg szabályosan úgy éreztem, mintha kitört volna a mellkasomból, és úgy pattog kifele folyamatosan. Black szája csiga lassúsággal közeledett az enyém felé-gondolom, hogy tudjak ellenkezni-ami meg is hozta eredményét.

-Celeste, megjöttem !-hallottam anya hangját az előszobából. A felettem térdeplő fiú azon nyomban leugrott rólam, én pedig szintén gepárdit megszégyenítő gyorsasággal ültem fel, majd kezdtem a hajam igazgatni.