A Korjói Király Szerelme

A Sakál Születése

Köszönöm azoknak aki megnézték/csillagozták a könyvemet, kérlek, ha tudtok valakiről aki szereti a koreai, kosztümös sorozatokat, és szívesen olvasná ezeket könyvben is mutassátok meg neki! Köszönöm Mochijaim🍙❤️

Seung Nyang szsz.

-Megvagytok, ti hülye kurvák...-vihogta az ellenőr.
-Lelőni őket!!!-mondta, majd egy nyílvesszőt engedett Anyukám hátába...
Nekem már nem volt se tér, se idő...csak egy fájdalomtól szenvedő arc...ami kezdi feladni a harcot.
Amikor ránéztem arra a férfira csak vigyorgott...mint egy állat...majd kezében tartva fegyverét rám cèlozta a nyílvesszőt...amikor kilőtte, anyukám elémhajolt, majd a hátába csapódott a nekem szánt nyíl...
Megfogott majd legurított a mellettünk elhelyezkedő dombon, hogy az izomagyú ne vegye észre, hogy nem haltam meg. Egy fának csapódtunk.
-Kincsem, atyád még él...életben van valahol...-kezdte
-Keresd meg, a neve Ki...ugyanilyen gyűrűt visel...-majd letépte a nyakában lógó ezüst gyűrűt és a markomba tette.
-Kincsem ígérd meg nekem, hogy vigyázol magadra, neked élned kell, nagyon szeretlek...találkozunk még...majd elhagyta az utolsó ereje, és kilehelte lelkét.
A bólogatáson kívűl nem tudtam megszólalni...majd keserves zokogásban törtem ki...az én édesanyám meghalt...az az ember aki a világon a legjobban szeretett...feláldozta értem az életét...mert annyira nagyon szeretett...
Három hónappal később...

Az utcán kóboroltam. Be kellett mennem a városba, mert tudtam, hogy édesapám valahol arra lehet, ügyelve a rendre. Anyukám valami okból kifolyólag elhagyta őt amikor én még nagyon kicsi voltam. Na de mindegy. Ez már a múlt. Beértem egy levesezőbe, ahol két kövér uraságot láttam miközben a nagy bambusztálból kiitták a lét majd a húst és a tésztát otthagyták. Kb. Három hónapja nem láttam meleg ételt úgyhogy miért ne?-gondoltam, s nekiestem az otthagyott ételnek.
-Te meg mit csinálsz, gyermek?!-hallottam meg egy női hangot.-ne a maradékot edd, adok neked egy tállal-mondta.
-Nem kérek alamizsnát, köszönöm-mondtam majd megfordult a fejemben egy ötlet...
-Mondd csak, nem lakik itt egy bizonyos Ki mester?-kérdeztem, hátha valami módon felhagyott a katonáskodással...mármint Ki...valaki.
-A levesező főnöke egy Ki...őt keresed?-kérdezte.
-Nem, valaki mást-mondtam majd eljöttem.
"Méghogy levesező főnöke, micsoda egy nevetséges, hiszen ismerem a levesező főnökét. Olyan öreg, hogy szerintem száz éves kort üti már. Ha anyámnak nem ment el az esze, nem ő az apám"
Lódobogásra lettem figyelmes, amikor hirtelen, elájultam.
Amikor felkeltem, két nő állt fölöttem és egy göndör hajú férfi. Ruháimat izgették-mozgatták, de gyorsan elkaptam a kezem. Még csak az kéne, hogy meglássák növésben lévő melleimet, amiket egy valamilyen ruhaanyaggal szoktam leszorítani. Nem leszek senki kurvája, márpedig ha ők meglátják hamar idegen emberekkel mehetek ágyba.
-Micsoda egy szégyellős legény ez!-csattan fel az egyik nő.
-Legény, hol laksz?-kérdezte a férfi.
-Nincs otthonom...-mondtam kimérten.
-Szüleid?-kérdezte a férfi.
-Már meghaltak-mondtam
Az ezt követő egy hétben Wang Ko király udvarában szolgáltam. Rájöttem valamire. "A király jó hozzánk. Ezért segítek neki."-elmélkedtem miközben megtörtént a legrosszabb lidérc álom-Wang Ko királlyal szemben az az ember ült, aki megölte az anyámat. Azt hittem ott azonban megölöm mindkettőt. De aztán váltottam. Miközben könnyeim potyogtak, minden összeállt. Wang Ko király szolgáltatott ki minket, nőket Jüannak, ezért halt meg annyi nő kivéve én.
Két héttel később...

- Hol a pokolban van a csizmám?!-kiabált a király.
-Felség, utólagos engedelmeddel bevittem az esőről, nehogy megázzon...-mondtam
-Igazán, legény?-mosolyodott el a király- Mi a neved?-kérdezte.
-Seung Nyang a nevem uram!-mondtam.
(Bocsánat az olvasás megzavarásáért, de főhősnőnk azért lett Seung Nyang, mert amikor édesannya Ki Dzsao-t elhagyta, nem adta meg azt a megtiszteltetést, hogy Nyang vezetékneve Ki legyen)

Mivel ezt a kis bejegyzést Pesten írom ezért most abbahagyom, de holnap adom ki a kövi részt, addig szép estét, vigyázzatok magatokra Mochijaim!!🍙❤️❤️😘