A Korjói Király Szerelme

Egy csettintés, egy szó, egy szív

-Felséges asszonyom, a király jött el hozzád!-vihogta Wang Ju.
-Khm..-köszörültem meg a torkomat-engedjétek be!-csücsörítve intettem a kezemmel, mintha valami úrinő lennék.
Sokszor gondoltam rá, milyen lesz ha már a palotában leszünk, de próbáltam kiélvezni azt az időt ami még van. Hisz egy csettintés, egy szó, egy szív...
-Édesem...-kezdte Wang Ju
-Hm?
-Mondd, érezték reggeli rosszullétet, vagy ilyesmit?
-Nem, miért kellett volna?-néztem rá kérdőn.
-Nem.-rázta meg a fejét, és a nyugodt estéből megint egy sz betűs este lett. Tudtam, hogy nem akar gyereket, mert a palotán kívűl fogant gyermek egy senki. Ezért nem akar. Megértem...de akkor miért nem parancsol magának? Igazán nem értem! Ha gyerekünk lesz mi a szenteltvizes szivacsot fog csinálni?! Borzasztó, egy ember...de az én borzasztó emberem.

Reggel...
-Felség!-hallottam meg Bang hangját.
Kiléptem a szobából.
-Bang, hagyd aludni, mi kell?
-Csak meg akartam kérdezni minden rendben van-e-szomorodott el.
-Jajj, tudod, hogy nem azért mondtam!-nyomtam egy puszit az arcára- csak nagyon fáradt a király, had aludja ki magát!
Bang mosolygott, meghajolt majd elment. A jó öreg Bang!
-Felség, csak még egy dolog!-fordult meg Bang.-A király születésnapja holnap lesz...
-Tudok róla! Viszont...-kezdtem bele a kínos témába- nem vettem neki semmit.
Mivel itt katonaként vagyunk bejelentve, zsoldot kapunk. Ezért mindig volt pénzem, és a legszűkösebb napjaimon is legalább egy doboz kandírozott gyümölcsöt tudtam a születésnaposnak adni. De most a királlyal elég nagy problémában voltam. Azért ez lesz az első születésnapja.
-Nyang, ma elmész Moo Sung-gal a fesztiválra és veszel neki valamit, emiatt ne fájjon a fejed!-mondta, majd meghajolt és elment.
Visszamentem a lakosztályomba ahol egy ébredező Wang Ju-t làttam. Tök aranyos meg minden, de te szentséges sütőtökös-narancsos tészta! Hiszen...Wang Ju-nak ma can a születésnapja! Oh, a panda koszos fülére! Oh, az a poshadt szenteltvizes szivacs! Megfordultam a tengelyem körül és hívattam Bangot.

-Pár perccel később...-

-Hát lehet, hogy elszámoltam magam...-vakarta a feje búbját Bang.
-Rendben, de mit tegyek?-kérdeztem.
-Olvadj be a szolgálók közé, majd vegyél neki valamit!
-Hogyne!-nőttek 2x nagyságúra a szemeim. Még csak az kéne.
-Jó, de tényleg, majd írok valami papírt, hogy kimehess a palotából!-mosolygott Bang, de olyan keserűen ahogy még nem láttam. Mintha valami a lelkét nyomná. De hiába kérdeznék rá, biztos bántaná a dolog.

Bang szsz.

Jobbat nem tudtam kitalálni. A király semmit sem szólt az apjának Nyang-ról, mert akkor előbb visszahívták volna Korjóba, Wang Ju meg tudta, hogy akkor belőle rögtön király lesz, Nyang pedig meghúzódhat a háremben. Bármennyire is szomorú, de igaza volt. Fiatalok, élvezzék ki egymást amíg a kötelesség vissza nem szólítja őket Korjóba. De. Pár nappal ezelőtt egy olyan levelet kaptam miszerint 3 nap múlva itt van a Vietnámi hercegnő, akit Wang Ju-bak feleségül kell vennie. Szinte villámcsapásként ért a hír, de hiába írtam a királynak válaszra se méltatott. Nyang beépül a szolgálók közé, egy pár hétig ott tartom amíg ki nem találunk valamit, majd elküldöm. És ebben az a legszomorúbb, hogy hiába házasodtak össze, hiába teljesítették ezt be, akkor sem lehet a koronahercegnek semmilyen módon beleszólása.
Még ma beépül Nyang. Nem találkozhatnak a Vietnámi hercegnővel...
-Nyang, itt van a holmid!-léptem be egy órával később a szállására, majd egy selyembe csomagolt dobozt nyújtottam át, amiben a szolgálói ruhája van.
-Köszönöm, Bang!-hajolt meg.
-Én köszönöm!-szipogtam-vigyázz magadra Nyang!-öleltem át, és adtam a fejére egy puszit. Mintha a lányom lenne...
-Na, miért tört el a mécses?-kérdezte meglepetten.
-Nem fontos, indulj!-mondtam és letöröltem az utolsó könnycseppem is. Ne törj meg, Bang!

Nyang szsz.

Bang átadta a csomagom. Meg kell, hogy mondjam, elég érdekesen adta át. Tudom, hogy szinte lányaként tekint rám, és én is úgy szeretem mintha az apám lenne. De akkor is. Tudtam, hogy valami baja van...
-Lányok!-tapsolt Yeung. (Ejtsd: jüng)-mától új lány érkezett, csak kedvesen!-intett majd elment.
-Te honnan jöttél?-kérdezte az egyik.
-Jajj, de kedves arcod van!-olvadozott a másik.
-Mikor kerültél a palotába?-kérdezte a harmadik.
-Üljünk le, mindent elmondok magamról!-mosolyogtam majd helyet foglalatam az egyik ágy szélén.
-Tehát....

Wang Ju szsz.

Rendkívül dühös voltam. Ma felcsesztek az ügyek, ráadásul nem egész nap nem láttam Nyangot. Beléptem a lakosztályba Nyang hiányosan. Erre egy térdeplő Banggal találtam szembe magam.
-Felség!-szipogta-Nyang elment. Te pedig hivatalosan is megházasodsz, Phoung hercegnővel..
-Micsoda?!-kiabáltam- Jöjjön valaki!
-Igen, felség!- hajolt meg Hong Dan.
-Hong Dan, egy perce van Moo Soung-nak hogy feltolja a seggét, értve vagyok?!-süvítettem.
-Igenis!-hajolt meg, majd elment.
-Hivatott, felség?-kérdezdte Moo Soung, egy kacsacombbal a kezében.
-Azt, tedd le, és ha kell a pokolból és előkeríted Seung Nyangot, és nem érdekel semmilyen kifogás.
-Moo Soung! Ne tedd!-szólt Bang.
-Neked nem adtam szót!-kiabáltam-hord el magad innen, azonnal!!
-Felség, mikor induljak?-kérdezte félve Moo Soung.
-MERT MÉG ITT VAGY?!-üvöltöttem.
Moo Soung meghajolt, majd elment.
-Hong Dan!-kiabáltam.- Hong Dan! Hoooong Daan!
Kinyílt az ajtó és megláttam Moo Soungot, ahogy Hong Dannal csókolóznak.
-Moo Soung, levágjam, és akkor már tudsz a fejed után menni?!-kérdeztem.
-Moo Soung, hess!-intett Hong Dan- Hívatott, felség?
-Igen, menj Moo Sounggal és keressétek meg Seung Nyangot! Ha egy órán belül nincs itt mindketten fél fizetést fogtok kapni! Minden perccel egy vert ezüsttel kevesebbet kaptok, úgyhogy indulj!-fenyegetőztem.
Hong Dan meghajolt és szó nélkül távozott.

Hong Dan szsz.

Mit ne mondjak, eszem sincs hozzá Nyang hová mehetett, de az biztos, ha meglátom szétkapom mint könnyű kurtizánt a részeg katona!
-Yeung! Elém, méghozzá most!-kiabáltam. Rendkívűl ideges voltam.
-Jézus szent keresztje, Hong Dan mi a baj?-nézett rám Yeung.
-Sok minden! Láttál erre egy Nyang nevezetű nőt?-kérdeztem.
-Persze, odabent van a lányokkal, ő az új cselédlány.
-Ja, akkor szerinted a Koronahercegnő pont véletlenül Nyang?!-kiabáltam.
-Szentséges Szivacs!-csapott a homlokára.-menj be hozzá!-lépett el az ajtó elől Yeung.
-Nyang!-lépetem be.
-Hong Dan!-köszönt Nyang.-Te mit keresel itt?
-Nyang, mièrt vagy itt? Ès mi ez a...áh, nem fontos!-hadartam- induljunk!
-Nyang, Hong Dan!-jött be Bang.-gyertek velem!
Egymásra néztünk, majd eleget tettünk Bang kívánságának.

Bang szsz.

Kénytelen vagyok elmondani neki...
-Üljetek le!-intettem.
-Bang, én ezt nem értem..miért keresett mindenki?-kérdezte Nyang.
-Nyang, a király megházasodik...egy Vietnámi hercegnővel...a neve Phoung...a király nem írt az apjának a ti házasságotokról, mert akkor ti hivatalosan férj és feleség lennétek, de ülhetnél a háremben egész nap! Ezért a Király úgy gondolta ideje kiházasítani a herceget...hogy Korjóban ne legyen már rá gond...ezért Vietnám uralkodója lesz és...elmegy!-szipogtam.
Nyang lassan felállt, és lehúzta az ujjáról azt a jade gyűrűt ami még Wang Ju-tól kapott. Csalódottság vagy méreg vitte rá, azt nem lehet tudni, de levágta a földre a gyűrűt ami ezer apró szilánkra tört.
-Csak játszott velem, és kihasznált...-mondta remegős hangnemben- Bang, mondd meg a királynak, hogy gratulálok a házasságához, Phoung hercegnővel, és a pecsét ott van, ahova tette!-mondta, majd kilépett a helyiségből...

Sziasztok! Itt lennék egy újabb résszel 1150 szóval!!!!!
Jó olvasást!