A Korjói Király Szerelme

Az Áruló

Négy évvel később

-Hívat a király!-mondta Ho, majd beléptem Wang Ko király dolgozószobájába
-Üdvözlöm Felség!-mondtam és engedelmesen meghajoltam.
-Te vagy a legbizalmasabb emberem, Sakál...-kezdte- ezért rádbíznám a sóátvételt, a Hongdanban.
-Uram, valóban én lennék erre a legbizalmasabb embered?-néztem rá kérdően.
Miután meggyőzött arról, hogy bízik bennem, belül elmosolyodtam...tudtam, hogy sikerült a tervem. Elmegyek embereket gyűjteni a csapatomhoz. Hátha sikerül valakin segítenünk...amikor az udvarnál szolgáltam eljártam a piactérre ahol sok nyomorultat láttam. Nem hisznek az életben, semmiben. Akkor döntöttem el, hogy nem csak sókalmár, hanem egyben jótevő is vagyok. Na jó nem, de jól hangzott.

Wang Ju szemszöge

Utálom ezt a nyomorult várost, a nyomorult embereket, a nyomorult, üresfejű kurtizánokat akiket, mostanában az eunuchom rendszeresen küld el hozzám. Általában egy két aranyat teszek a zsebükbe és hagyom, hogy egyenek. Utána leoltjuk a lámpát (Régi koreai szokás: a főfejes amikor megkezdődik az aktus, eloltja a lámpát ezzel jelezve a szolganép fele, hogy tolják el a biciklit, dolga van a hölggyel...pfuj)
És szépen kisurran a szálláshelyemről. Aish....mennyire utálom ezeket a libákat...
-Tán meguntad az életet, Hercegem?!- kérdezte
-Vagy inkább te!- mordultam rá, mire elhőkölt, majd nekem ugrott. Próbáltam lefogni de rádobott egy asztalra amitől becsuktam a szememet, de nem ájultam el.
-Fenség, bocsáss meg, fenség- sírt-én nem akartam, hogy ezt történjen...
-Felség!-szólíott meg a testőröm.
-Már kinyitották előtte a mennyek kapuit-zokogta az eunuchom, mire eszembe jutott egy ötlet.
Gyorsan felülten és elkiáltottam magamat:
-Indzsu! Indzsuba kell mennem!
Embereim a csodálattól leültek, majd feláltam és kimentem. Kell egy kis friss levegő!

Seung Nyang

"Ki kell szellőztetnem a fejem. Elegem van!"
Elindultam Shengjang utcáin a csapatommal. Amikor szembejött velünk egy férfi...egy jóképű férfi...állj le Nyang! Te a Sakál vagy! Ráadásul egy Wang Ko féle mimóza fasz lehet..
-Üdvözöllek!-köszönt a férfi.
-Menjetek az utunkból!-mondtam határozottan.
-MIT KÉPZELSZ, TE KÖLYÖk?!-mordult rá a mellettem lévő ember. Intettem a kezemmel, miszerint pofabe!
-A lábamat se törölném ilyenekbe mint amilyenek ti vagytok-emeltem meg a hangom-Fogadok, suttyó semmitérők vagytok. Mire kimondtam ezeket a szavakat az élen álló katona kirántotta a fegyverét, a kutyáival együtt. Majd az én embereim is kardot rántottak, amire elengedtem egy Aish-t az én különleges hangsúlyommal. Emberim ekkor tudják, hogy jobb nem ellenkezni velem, és pontosan azt kéne csinálniuk, amit nem csinálnak. Amikor a kardot visszataláltak a hüvelybe, megszólalt a nemes:
-Párbajra hívlak te legény!-mondta.
-Tehh...engemh párbajrah?!-nevettem.
-Inkább elvágom az erem, mint egy ilyennel töltsem el az időmet-mondtam, majd fintorogva végig néztem rajta, ezzel is keretet adva a mondandómnak.
-Ha nyersz akkor ne zargatlak többé- kezdte -de ha veszítesz, az én emberem leszel.
Nagyot néztem de végül beleegyeztem.               (Micsoda rím ez itt kérem szépen)
Amikor felálltunk a lőtérre, egy embere kettő borral teli hordót tett le mellénk. Ránéztem Wang Ju-ra majd elkezdte magyarázni:
-Úgy gondoltam, itallal kicsit érdekesebb lenne!-vigyorodott el.
-Így akarsz versenyezni? Az italtól kábán?-meregettem a szemeimet.
-De nekem is lenne egy feltételem-mondtam.
-Hallgatlak!-fordult felém.
-Az egyik emberünk fogja a feje fölé tartani a hordó tetejét-élő célpont lesz...

Itt is vagyok az újabb résszel!
Most egy olyan elhatározásra jutottam, hogy nem a sorozat szerint fogok haladni, és a saját fantáziámra bízom, a befejezést. :)
Elnézést a hibákért!