A Korjói Király Szerelme

Az idill árnyékában

3 nappal később...
Éppen Tanaka mellett ültem. Tanaka egy japán szakács, aki ebben a házban él. Egy csinos, középkorú nő, akinek a főztje valami isteni. Elmélyülve néztem. Egyszerűen makulátlan és tiszta mindig olyan...folytathattam volna a gondolatmenetet, ha nem zavarja meg egy férfi ölelő karja. Gondolom Wang Ju volt, de nem mertem megszólítani. Gyorsan elfordultam majd fülig vörösödve taszítottam rajta, és kiléptem a helyiségből.
Vettem a kardomat és kimentem őrködni. Én igazán szeretem WangJu-t de nem értem miért kell folyton ilyen kínos helyzetbe hoznia, és pont Tanaka előtt. Őszinte leszek Tanakát, rajtam kívűl senki sem szereti. Azt mondják gyanús. De nem is értem miért lenne gyanús.
...

Wang Ju szsz.
Az ölelős akciómat, Nyang nem fogadta valami nagy örömmel. A legfőbb gond az lehetett, hogy az Japán nő folyamatosan ott sertepertél a konyhában. Drága Nyangom meg elmélyültem bàmulja a nagy üstöt és a benne lévő moslékot. Utálom ennek a nőnek a főztjét. Bizonyára nem az étellel van gond, hanem azzal aki készíti.
-Felség!-hallottam meg Bang hangját.
-Bang, barátom!-köszöntöttem eunuchomat.
-Felség, Nyang kiment őrködni és még nem jött vissza!-mondta zaklatottan.
-Ezt már megszoktuk Nyangtól...mikor ment el?-kérdeztem úgy mintha semmi sem történt volna.
-Ennek már 4 órája felség!-borult le a földre.
-MI?! ÉS TI AZ ÉN PARANCSOMRA VÁRTOK ILYENKOR?!-üvöltöttem-AZONNAL RIASSZ MINDENKIT EBBEN A NYOMORULT HÁZBAN!!
Felvettem a kardom és elindultam Moo Songgal az erdőbe. Azt hittem abban a szent pillanatban vérszemet kapok. Egyáltalán minek ment ki egyedül az erdőbe.
-Ha valami baja lesz, esküszöm megölöm a kapuőrt...-mondtam.
-Háát, ez már nem neked kell megtenned..-mondta Moo Sung és oldalra bökött a fejével. Ahol megláttam a kapuőr élettelen testét.
-Hurrá, most meg egy halott, esküszöm ilyen a világon nincs!
-Felség, az ott nem Nyang, ugye?-bökött az ujjával egy fához. A fához egy lány volt odakötözve, és kínozták. Egy nő üvöltött vele 6 férfi meg csak verte. Közelebb mentünk ahol megláttam Nyangot, hogy a kis japán ütlegelteti, valami kutyákkal. Na megállj Tanaka, rajtad sem marad ma bőr! Nyang nem sírt és nem válaszolt. Csak meredt maga elé.
-Most válaszolj, szajha!!-közölte finoman és tovább botoztatta-miért kellett neked Moo Sung?! Miért vetted el?!
Nyang értetlenül nézett rá, én meg Moo Sungra. Moo Sung meg szintén olyan értetlenül én rám. Hát itt valakit nagyon összekevert. Ezeknél a Japánoknák mi a szokás én nem tudom, de Moo Sung csak őrködni ment Nyanggal.
-Még, hogy ééééén?!-mutatott maga felé, és előlépett. Én csendben meglapultam és intettem Bangnak, hogy amég mást nem mondok csak Moo Song beszèl.
-M-Mo-Moo Sung!-dadogott Tanaka- hát te mit csinálsz itt?!
-És ezt még te kérdezed?! Mit képzelsz, mit csinálsz?!-kiabált.
-Ha megölöm...akkor együtt lehetünk.-mondta akkor ott elkattant nálam valami és elindítottam Bangékat.
-A szajha az enyém..-csikorgattam a fogaim.
Elkezdtüt megrohamozni az embereket. Egytől egyig lemészároltuk őket Tanakát csak leütöttem. Számára a halál túl kegyes ajándék...
Amint Nyang meglátott, elájult, és most nem a vonzerőm tette...
-Nyang, ébresztő!-pöckölgette Moo Song.
-Aish...ez a nőszemély!-mondta Boo Boo majd leült Nyang mellé- Ébresztő!- kiabálta
-Menjetek odébb!-löködött minket el Bang, majd megvizsgálta Nyang pulzusát- Felség....
•
•
•
•
•
Tudom egy halikra vagyok amiért itt hagyom abba, de már pötyögöm a kövi részt!
Goodbye, Mochik!🗑