A Korjói Király Szerelme

Egy pohár Soju

Seung Nyang szsz.

-Mikor indulsz?-kérdeztem kissé félve- és mennyi időre?
-Még ma és 1 hónapra megyek, annyit ki fogsz bírni!-mondta- ellentétben velem-sütötte le szemeit.
-Jajj, már ne aggódj megleszek!-simítottam a vállára.
Bólintott, megcsókolt majd kiment.

3 𝕙𝕠𝕦𝕣𝕤 𝕝𝕒𝕥𝕖𝕣....

-Viszlát felség!-integetett Moo Song.
-Jó utat felség!-hajolt meg Hong Dan.
-Vih-vihszláth feh-felshég!-bőgött Bang. Meglepő...
-Ég áldjon utadon, királyom!-mondtam, majd megfordultam és visszamentem a házba. Nehezen bírtam a búcsúzkodást és utáltam sírni. Nem fogok megtörni, tehát csak bejöttem. Gondolom meglepődtek de legkevésbé érdekel. Dolgom van, ma ki kell állítanom Hong Dan és Moo Soung házassági engedélyét, neki kell állnom egy új szakácsot keresni, mert ugye csak megölni lehet a szakácsot, újat keresni a nőnek kell. Na de várjunk...Tanakával mi történhetett?
-Moo Soung!-kiabáltam.
-Hívattál Asszonyom?-nyitott be Moo Soung.
-Igen, kérdezni akarok valamit.
-Rendelkezz életemmel Asszonyom!
-Soungie, ha túl nyálas leszel nem adom meg az engedélyt!
-Nyangiu, nem vagyunk gyermekek!
-De azért îgy szólítottál!
-Mi a kérdés?
-Mi lett Tanakával?
-Minden bizonnyal meghalt.
-És miben?!
-A melegvérű katonáké lett...
-MI?! ÉS EZT KI ENGEDÉLYEZTE?!
-A koronaherceg...
-Most azonnal elém a fiatal katonák lányait!
-Igenis!-hajolt meg, majd kifordult a helyiségből.
Ezt ne! Utálom, ha valakit ilyen suhanc, fiatal katonák elé dobnak. Mindnyájan láttunk már ilyet, és ez még az akasztási halálnál is jobb...
-Asszonyom...-jött be Hong Dan, aki kizökkentett a gondolataimból.
-Mond, Hong Dan-mosolyogtam.
-Kérhetek tőled egy kilépői írást?-nézett rám nyájasan.
-Indok?-kérdeztem nevetve. Mindenki tudja, hogy mi az indok...Először furcsán nézett rám, majd nevetni kezdett.
-Esküvői ruhát nézek, Asszonyom...-forgatta a szemeit Hong Dan.
-Tessék!-nyújtottam át a közben elkészült aláírást.
Hong Dan meghajolt, majd kilèpett.
Mivel egy cuppanó hangot hallottam meg, sejtettem, hogy Moo Soung jött vissza. Nem nagyon titkolták a kapcsolatot, de ez a puszi is elég durva, de ahogy gondolják, amíg náluk alacsonyabb rangúak szeme láttára csinálják, kit zavar? Bár tudom, hogy Hong Dan és Moo Soung is sokat dolgoznak, úgyhogy elnézem nekik.
(Abban a korban egyáltalán nem volt illendő, semmilyen féle szerelemi kapcsolatra utaló jelet kimutatni)
-Asszonyom!-kezdte- női fertőzést kapott, lázzal abba halt bele, mert nem kezelték.-jelentette ki.
Erre a kijelentésre, meg úgy mindenre az össze iratot levertem, majd kirontottam a dolgozómból. El kell mennem sétálni, mert különben megölöm a Koronaherceget.
-Hong Dan!-léptem be a szolgáló lányok hálótermébe- egy percet kapsz, és lent vagy a kapunál!-hadartam el.
-Na de!-kezdte volna, de betoltam az ajtót. Nem fogok magyarázkodni, lent van és kész.
Hong Dan tényleg sietett, Soungie akarta megállítani, hát nem sikerült.
-Asszonyom, mi történt?-rohant ki Hong Dan.
-Nem értek egyet a Koronaherceggel..-mormogtam.
-De asszonyom, a herceg itt sincs!
-És az szerinted jó és elfogadható, hogy egy nő, fertőzést kap a melegvérű
katonáknál és lázgörcs következtében meghal, úgy, hogy senki még csak rá se hederít?!
-Úrnőm, nem gondolom, hogy helyénvaló a kérdés, de kiről van szó?
-Sh! Gyere Hong Dan, nézzünk neked egy cipőt az esküvődre, én fizetem!-mondtam mosolyogva, majd elindultam Hong Dannal, a város fele.
Jót tesz majd egy kis kikapcs...