A Korjói Király Szerelme

Változás

Mostantól AnnJin-fél Császárság Kincse van, úgyhogy elnézést, de muszály változtatnom, mert az eredeti befejezéstől a hányinger kap el...jó olvasást Mochikák!!

Seung Nyang szsz.

Végre felkeltem. Egy idegen ágyban, és egy idegen szobában. Vesztettem...minden egészen jól haladt amég már annyira le nem részegettem, hogy rátámadtam a kereskedőr, de magamon kívűl voltam így lehánytam. Igen. Lehánytam. A. Kereskedőt. Atyaég, pedig már gyerekként el lett nekem pofázva, hogy egy hölgy nem részegedik ennyire le. Anyám most foroghat a sírjában. Reménykedtem, hogy nem làt senki, ahogy izgelődök-mozgolódok. Majd amikor meghallok egy férfi szuszogást mellettem...na akkor azt hittem meghalok. Mellettem feküdt. Amikor felakartam ülni éreztem ahogy ő is mocorog. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Neeeem.
-Jó reggelt-dörzsölgette a szemét.
-Hogy kerülök ide?-szegeztem neki a kérdést szúrós szemekkel.
-Vesztettél, mostantól az én emberem vagy!-mondta
-Na, de...-kezdtem volna...
-Wang Ko király átengedett. Nem tehetett mást!-vigyorogta
-Aish...én a Sakál vagyok!-húztam ki magam.
-Én Wang Ju!-próbált vicces lenni.
Hah, kacag a májam. Ha megtudja, hogy lány vagyok nekem végem van. Eskü.
-Öltözz!-utasított.
-Hogy?!-kérdeztem.
-Ma elmegyünk a lámpás fesztiválra!-kiáltotta.

Később...

Tényleg levitt a fesztiválra, Atyaég, micsoda pompa. Mondjuk egy dolog még nem volt tiszta. Tudja, hogy èn lány vagyok?!
-Kívánjunk!-mondta, majd elrángatott a lámpásokhoz.
(Koreai hagyomány, lámpásokra felakasztva/Buddhához könyörögve kérnek pénzt, szerelmet vagy egészséget maguknak, vagy a családuknak)
Amikor felkerült a kívánság megbökött a király.
-Mit kívántál?-kérdezte.
-Hogy képzeled, hogy az orrodra kötöm?-kérdeztem.
-Tán egy csinos kis asszonykát?-kérdezte, majd megbökött
-Feleség, ugyan!-mondtam, fülig vörösödő fejjel.
Na még az lenne valami! Jól éreztük magunkat, viszont elkezdtem fantáziálni...talán nem lenne nagy gond ha tudná, hogy...na mindegy.

7 hónappal később...

Wang Ju-val közelebb kerültünk egymàshoz... végül az én kereskedőmről kiderült, hogy számkivetett koronaherceg.
De az ő Nyangja még mindig férfi volt...

-Menjünk, igyunk valamit!-mondta, majd berángatott egy bordélyba.
-Üdvözlöm!-hajol meg a kurtizán előttünk.
-Egy kis italt hoznál, kérlek?-mondta Wang Ju, majd bedobott egy érmét a kurtizán zsebébe.
Amikor meghozta az italt ezt kérdezte:
-A hölgyet kicsinosítsuk?
Azt hittem rosszul hallok. Hogy. Az. Apácának. A. Csipkés. Bugyi. Korcába. Látta. Ezt. Meg?!?!
-Ő férfi!-mondta WangJu.
-Óó, vagyis férfiak iránt érdeklődik?-vonta fel szemöldökét.
-Nem!
-Ebben az esetben a szemközti szoba a maguké!-mondta majd elráncigált valahova.
Egy piros szoba elevenedett meg előttem, több nővel. Öltöztek, sminkeltek, olvasgattak stb.
-Ülj le!-kérte.
-Nem vagyok nő!-mondtam.
-Nekem ne mondd!-ripakodott rám, majd lehúzta rólam a felsőmet. Egyértelműen kiderült, hogy lány vagyok. Kénytelen voltam hagyni, hogy elkészítsen, ezt nem tudtam volna kimagyarázni. Egy babarózsaszín ruhát kaptam, és egy darab díszt a hajamba. Jézusom! A fél mellem kint van ebből a rongyból! Most már tagadni se tudom...
Bevezetett a szobába ahol Wang Ju várt. Amikor meglátott kikerekedtek a szemei. Kis naív, komolyan azt hitte, hogy téved a kurtizán?!
-Ahm...te tényleg nő vagy?-kérdezte.
-Nheeeem-kezdtem-csak nőies vonásaim vannak!-vágtam rá.
-Oh, majd még elhiszem!-mondta Wang Ju.
-Hogy kerültél Wang Ko-hoz, mint férfi?
-Szerencsével-válaszoltam
-Mesélj el mindent!
-15 évvel ezelőtt történt. Még kislány koromban. Korjó adói közé tartoznak a nők, Jüan felé. Ott voltam. Majd odajött a herceg és a védelmünkre kelt. Egy óvatlan pillanatban kiszabadított minket. A katonák utánunk jöttek. A legtöbbünket lemészárolták. Kivéve engem. Ha még valamikor találkoznék a királlyal, megköszönném neki. Bármivel. Neki köszönhetem, h-hogy élek.- a végét már sírva mondtam.
-V-valóban, hálás vagy neki?-sírt.
-Ez miattam történt, ha akkor nem engedlek benneteket szabadon még ma is élne anyukád! Én tehetek róla...csak én-zokogott.
-Felség-szólítottam meg reális nevén-neked köszönhetem, hogy élek...
Egymás mellett ültünk...majd Wang Ju felállt és feleegített engem is...beletúrt a hajamba, és éreztem ajkamon az övét.
-Ha nem akarod most lökj el -suttogta a fülembe- amikor elkezdtünk versenyezni már akkor vonzalmat éreztem.
Nem voltam képes ellökni magamtól. Beletúrtam a hajába és elkezdte mustrálni a melleimet, majd apró csókokkal halmozta el, mentünk volna tovább is, ha nem kopogtatnak.
Megforgattam a szemeimet és elengedtem Wang Ju-t.
-Ki az?!-mordult fel.
-Felség, csak egy percre zavarnék...
Na már jól kezdődik!

(Sry, hogy itt hagyom abba, köszönöm, ha elolvastad! Hamarost jövök a folytatással, addig is, csók Mochik!❤️)