Levi Ackerman Boyfriend Preferences [Befejezett]

❤️Levi véleménye a legnagyobb hibádról❤️

Levi mindig is arra tanított téged, hogy ha az élet egy választási lehetőséget kínál fel számodra, akkor úgy dönts, hogy azt később ne kelljen megbánnod. De ettől függetlenül te magad is emberből vagy, és sokszor hibázol, amikből a te esetedben is akadnak olyanok, amik elég nagy melléfogásnak mondhatók.
Kezdjük talán azzal, hogy 845-ben a Kolosszális Titán egy lyukat ütött a Maria falba. Mint azt mindenki tudja, azon a napon a falak védelme mögött élő népesség csaknem egy harmada odaveszett. Akkoriban váltál hivatásos katonává, valamint akkor döntötted el, hogy te bizony a Felderítő egységhez fogsz csatlakozni, dacolva a veszélyekkel és a haláltól való félelmeddel. Na de visszatérve a lényegre...Az emberek sorjában haltak meg körülötted. Vagy felfalták őket az óriási fenevadak, vagy csak szimplán rájuk zuhantak a több tonnás házak maradványai, ezáltal agyonnyomva őket. Egy örök életre beléd ivódott az a katasztrofális látvány. Cselekedni akartál, de tudtad jól, hogy ha esztelenül, megfelelő képzettség nélkül nekirontasz egymagad az óriásoknak, akik számtalan barátoddal és kiképzőtársaddal végeztek a szemed láttára, akkor nem várhat rád más, csakis a halál. Azonban amikor menekülés közben megpillantottad, ahogyan egy ártatlan kisgyereket éppen most emel a szájához egy óriás, egyszerűen nem bírtad magad türtőztetni. A tenni akarás és a harag együttesen lett úrrá rajtad. Pengéidet előrántva, összeszorított fogakkal indultál meg a 10 méteres példány felé azzal a szándékkal, hogy megmented a gyermeket és kiiktatod azt a bárgyú pofájú szörnyeteget, azonban amikor már csak néhány méternyire voltál tőle, olyan szinten leblokkoltál, hogy megmozdulni sem bírtál. Az addigi bátorságod teljesen szertefoszlott, helyét pedig a halálfélelem kezdte átvenni. Cselekedni akartál, de mégsem mertél megtenni egyetlen lépést sem. Csak álltál, lesokkolt tekintettel, végignézve, ahogyan a kisgyereket az óriás nemes egyszerűséggel kettéharapja, aztán pedig kiköpi. Mindent beterített a vér jellegzetes színe és az emberek holttestei. Ordítani és sírni akartál, azonban néhány könnycseppen kívül semmi mást nem tudtál magadból kiadni a sokkhatásnak köszönhetően. Az óriás ezután a te irányodba kezdett el nézni, majd néhány másodperc múlva el is indult, hogy veled is végezzen, azonban az utolsó pillanatban, amikor már nyúlt volna feléd, hogy összeroppantson, arra lettél figyelmes, hogy hirtelen az óriás felordított, majd ezzel egyidőben elterült a földön. Megmentőd, Erwin Smith arca azon a napon olyan erőteljesen beleégett retinádba, hogy az ominózus eset után hosszú heteken keresztül valahányszor csak lehunytad szemeidet, rögtön ő villant be elsőként. Úgy tekintettél rá, mint egy hősre, akinek az életedet köszönheted, de ez igazából borzasztóan messze állt a valóságtól. Azon a napon elhatároztad magadban, hogy történjék bármi, erősebbé fogsz válni, hogy még egyszer ilyen soha ne fordulhasson veled elő. Nem bocsátottad volna meg magadnak, ha mégegyszer bárkinek is a te gyávaságod miatt kellene meghalnia.
Ahogyan ezt az élményedet legelőször elmesélted Levi-nak, ő legelőször csak kifejezéstelen arccal hallgatta végig mondandódat, aztán mikor végeztél, egy jókora pofont mért az arcodra. Azóta sem láttad őt annyire dühösnek, mint aznap, ami nagyon megrémisztett téged, de tudat alatt meg tudtad érteni, hogy miért reagált így. Természetesen azt is a fejedhez vágta, hogy ilyen hozzáállással nem vagy katonának való, hiszen az ő feladatuk az, hogy ha még az életükbe is kerül, de védelmezzék és szolgálják az emberiséget. Az pedig még csak hab volt a tortán, hogy te ennek ellenére mégis a Felderítő egységet választottad, ahol tudtad jól, hogy nap mint nap szembe kell nézned az óriási szörnyetegekkel. De végül mégis azt választottad, és ahogyan telt az idő, nőtt a tapasztalatod is ilyen téren, tehát a későbbiekben többé nem ütköztél problémákba. De az az eset számodra egy életre szóló lecke volt, ami halálodig el fog téged kísérni.
Bár elég ritkán, de akadnak még alkalmak, amikor újra eszedbe jut az a bizonyos nap és olyankor mindig elkezded magad gyötörni a hatalmas hibád miatt, de akárhányszor csak átgondolod a dolgokat, végül mindig sikerül rájönnöd, hogy ha akkor nem hoztad volna meg a rossz döntést, akkor ma nem lehetnél az, aki vagy.