Őrült szerelem. / TaeKook/ ~Befejezett.~

27.

Jungkook pov. 

Hatalmasat nyújtózkodva ülök fel az ágyban, még elég komásan dőzsölgetve a szemem. Zenélő telefonom felé nyúlok és kinyomom az ébresztőt, nehogy felébredjen a mellettem alvó. Még nagyon korán van, sőt szombat ezért van ideje aludni, de nekem mennem kell dolgozni. Egy apró kis cukrászdában nyomom az ipart hétvégente, így van időm hétköznap a sulira összpontosítani. Na meg az én drágaságommal foglalkozni, aki igényli is a törődést. Le is hajolok hozzá, hogy nyomjak egy nagy puszit arcára, amitől egy apró kis mosoly megjelenik arcán és mocorogni kezd. Nem tudom mit álmodhat, de elégé feltornászhattam a fantáziáját...jobban járok, ha inkább neki állok készülődni. 

Otthagyva az én kis angyalomat bemegyek a fürdőbe és megmosom az arcom, fogaimat, beállítom a hajam, ami után végzek kacsintok egyet tükörképemnek. Mióta elmúlt a fóbiám elégé megnőtt az önbizalmam, meg az egóm is.  Már csuklóból megy a flörtölés, persze kivétel nélkül, csak Taehyung-al, mivel még nem akarok meghalni. Nem gyógyult meg teljesen, még mindig járnia kell pszichiáterhez és szednie kell a gyógyszereket, amiktől általában belassul és sokat alszik. Majdnem mindig beveszi, de sok olyan alkalom van mikor nem. Azt hiszi nem tudok róla, pedig elég feltűnő a változás ilyenkor, mivel úgy pörög mint egy búgócsiga. Nem lehet lelőni, sokat beszél és a szexuális étvágya is megnől, ami nem igazán zavar...már teljesen megbarátkoztam a helyzettel, ahogyan ö is. Mert igen, kigyógyultam a fóbiámból...de a féltisem meg maradt. Nem olyan erősen, de megvan még, ami engem nem zavar és ahogyan láttam az utóbbi időben már öt sem. 

A mi kapcsolatunk olyan örült, mint mi jó magunk. 

Kilépve a fürdőből szekrényemhez megyek és magamra kapom ruháimat. Ingemet gombolva dudorászok magamban, teljesen elveszve a kis világomban, alig érzékelve, hogy két kar átkarol hátúról, miközben puszit nyom vállamra. Elmosolyodok édes gesztusán és fordulok egyet karjai között, hogy szembe nézhessek vele. Még álmos szemekkel néz rám, mégis szeretett teljesen. Imádom öt. 

-Jó reggelt. - Csókot nyomok ajkaira, miközben átkarolom nyakát, ujjaimat belefúrom barna tincsei közé. - Felébresztettek? - Megrázza fejecskéjét, így kócos haja szemeibe omlik. 

-Muszáj menned dolgozni? Nem maradhatnál, inkább itthon velem? - Duruzsolja édesen, bociszemeket mutatva felém, amitől szívem megolvad egy pillanatra. 

-Szeretnék, de mennem kell. - Kibontakozva erős karjai közül folytatom az öltözködést. - Hamar végzek, már egy órára itthon leszek, addig foglald el magad valahogy. - Beszéd közben kimegyek a konyhába, ö pedig hűségesen követ engem. Leül az egyik székre, míg én készítem a reggeli kávénkat. - Ha jól tudom neked ma menned kell a dokihoz nem? - Szemem sarkából nézek durcás arcára, ami megmosolyogtat, olyan akár egy rossz kölyök. 

-Muszáj volt felemlegetned? - Morogja akár egy öregember, míg ujjaival piszkálja az asztal szélét. - Utálok odajárni, főleg egyedül. - Lehajtsa fejét, bánatosan nézve maga elé. Mikor tudunk mindig együtt megyünk a dokihoz és amikor ö bemegy én odakint várok rá, de most sehogy sem tudok vele tartani. Nagyon paranoiás lett az utóbbi időben és sok mindent magában magyaráz. Olyan dolgokat mond, tesz, amik nem valóságosak, mint például a gonosz orvos, aki bántani akarja, ha egyedül van.  

-Nagyfiú vagy már, egyedül is megleszel, mert nem esz meg. - A kész kávét két bögrében kiöntöm és ízlés szerint teszek bele cukrot, neki tejet, mivel ö, csak úgy ihassa meg. Mindkettőnk jobban jár, ha nem pörög fel a kávétól, ezért mondhatni az ö adagja, csak nyomokban tartalmaz koffeint. Ahogyan végzek oda ülök mellé és elé teszem az ö adagját, miközben én már kortyolom az enyémet.