Őrült szerelem. / TaeKook/ ~Befejezett.~

24.

+18 részeket tartalmaz! 

Jó szórakozást hozzá. ^^

Taehyung pov.

Pislogás nélkül figyelem az előttem lévő feketeséget, míg a felismerhetetlen ebédemet kavargatom. Sok mindenen kattog az agyam jelenleg, főleg azon, hogy mi a szart csinál Jungkook. A tésztás izét próbálja felkanalazni, de az a fránya tészta mindig lecsúszik róla, így letéve a hülye kanalat kezét használja. Már könyökéig tiszta maszat, ahogyan az arca is, ami valami rohadt vicces látvány, még sem nevetek, csak lessem mit csinál. Mellette ülő Jimin is bámulja oldalra döntött fejjel, hatalmas mosollyal az arcán. Most, hogy Jungkook két nap után elmegy elég sok idő tölt velünk ö is. Engem nem zavar az, hogy itt van, mivel kedvelem Jimint és elég sokáig leszünk, majd együtt az elkövetkező hónapokban. Egyedül, csak az zavar, hogy Jungkook-al nem kerülünk egyről a kettőre. Minden féleképpen szeretnék vele szeretkezni mielőtt elmenne, ezzel is jobban magamhoz láncolni, de ez nem ilyen könnyű. Nem akarja engedni magát, én meg nem akarom magam ráerőltetni, azt akarom, hogy ö is akarjon. Már arra is gondoltam, hogy majd én fekszem alá, csak történjen meg az egész, de elégé félek a dologtól. Nem a seggemet féltem, mivel szerettem annyira, hogy átengedjem magam neki, de a szadista féltise miatt, elégé félek. Nem akarom, hogy fájdalmat okozzon nekem, vagy megüssön. Én is elég szadista vagyok, de nem annyira mint ö! Ha arra gondolok, hogy a meghitt pillanatban, mikor testünk összeforr és szerelmünk kiteljesedik, hirtelen kapok egy bazinagy fülest, elmegy a kedvem az egésztől. Valahonnan szereznem kell kötelet, amivel kikötözhettem az ágyhoz. 

-Taehyung! - Jimin hangját halva felébredek a bambulásból és rákapom a fejem, de ö mellém mutat. Oda nézve meglátom a gyógyszeres nővért, kezében a gyógyszeremmel, amit elveszek. Szerencsére az adagomat lecsökkentették, így már nem vagyok tőle két lábon járkáló zombi. Jungkook is megkapja a sajátját, amit be is vesz, ahogyan Jimin is, ami nagyon meglep. Még a végén gyógyulásnak indul ö is. Mostanában ö is velünk eszik, bár a gyógyszert nem nagyon vette be eddig. 

-Mit akartok csinálni kaja után? - Feketeség befejezve az ebédjét kezeire néz, amik tiszta maszatok. Látom rajta mennyire is agyal, hogy most mitévő legyen, hogyan szedje magáról a szószt. 

-Én most inkább visszamegyek a szobámba. - Szőkeség egy zsepit nyomva Jungkook kezébe, feláll a helyéről. - Tik, csak érezzétek jól magatokat. - Szemöldökét húzogatva néz felváltva rám, majd Jungkookra. Sóhajtva egy nagyot lehajtom a fejem és tovább nézem a kajámat. Milyen jó is lenne egy kis ágytorna kaja után, de sajnos a partnerem nem tartana velem. 

-Nem vagy vicces. - Forgassa meg szemeit a feketeség, amire újra felsóhajtok. Még tagadni sem akarja, hogy egyáltalán nem akar velem lefeküdni. 

-Úgy viselkedsz mint egy szűz kislány. - Gúnyolódik a szőkeség, de mikor meglássa Jungkook mérges arcát, inkább lelép. 

Kettesben maradva csönd telepedik ránk, amit nem is akarok megszakítani. Tovább turkálom az ennivalómat, amiből még egy  falatot sem ettem. Egyáltalán nem vagyok éhes, sőt elég lehangolt hangulatban vagyok. Szomorú vagyok, amiért nem kaphatom meg azt amit annyira szeretnék. Úgy érzem magam mint egy hisztis kölyök, aki karácsonyra egy macit kapót és nem azt amit kért. Bár lehet a gyógyszereknek is köze lehet a hangulatomhoz, mivel hiába nem fekszem a földön, miközben a nyálam csorog lefele, mégis depressziósnak érzem magam. Nem vagyok hiperaktív, se pedig mérges, egyszerűen, csak lehangolt és szomorú. Legszívesebben bemennék a szobámba és egész nap feküdnék, miközben a párnámat ölelgettem akár egy plüss macit.