Őrült szerelem. / TaeKook/ ~Befejezett.~

6.

Taehyung pov.

Egyszer rég volt egy fiú, aki meg kérdezte tőlem:" Mit látsz, ha bele nézel a tükörbe?" Nem válaszoltam neki, nem tudtam mit mondjak. Féltem beismerni, hogy mi lakozik bennem, hogy milyen ember lettem, hogy mivé váltam. Mert ha tükörbe nézek, én nem magamat látom benne, hanem a bennem lévő sötétséget. 

Lassan kinyitottam a szemeimet és az ablak irányába fordulok. Odakint még csak épp, hogy fel kelt a nap, a sugarai még nem szűrödnek át a fehér függönyön keresztül. Még minden olyan szürke és hideg

Fel ülök az ágyból és leveszem az átizzadt pólómat és helyette felveszek egy másikat. Nyár van, de a szobába, sőt az egész épületben hűvös van, mégis minden egyes reggel izzadtan kelek. Mintha egész este edzetem volna, pedig csak feküdtem mozdulatlanul, akár egy üres héj..

Fel kellek az ágyból és elhagyom a szobát, hogy elindulhassak reggelizni, bár nem vagyok éhes, sőt a gyomrom olyan szintem fel van fordulva, hogy legszívesebben kiadnám magamból a tegnap esti szalámis kenyeret. De meg kell tennem, el kell mennem enni, hogy megkapjam a gyógyszereket, utána pedig elsőnek kell elmenem fürdeni. Már lassan több mint egy hete itt vagyok és rájöttem arra, hogy jobban járok ha nem találkozok senkivel sem a fürdőszobában, főleg úgy nem, hogy tele vagyok nyomva gyógyszerrel. Túlsók ellenséget szereztem ebben a pár napban, túl sokat ahhoz, hogy elbánjak velük, a gyógyszerek pedig ebben nem segítenek. Túlságosan lenyomnak, nem tudok tőlük gondolkozni, úgy mozogni ahogy én akarok. 

El kell viselnem, ha haza akarok jutni. 

Lomhán belépek a sorban, szerencsére nincsenek sokan ilyen kora reggel. Hamar sorra kerülök és elveszem a kis reggelimet, majd leülök hátra egy üres asztalhoz. Csöndben tömöm magamban az ízetlen falatokat, próbálok nem öklendezni közben. Akaratlanul körbe nézek az ebédlőben, keresve valamit, vagy valakit a szemeimmel. Jungkookkal megszakítottam a kapcsolatot, ahogy Jiminnel is. Amióta otthagytam őket a szobában nem kerestem őket, de ők sem keresték a társaságomat, amit nem bánok. Jó így...jó egyedül. 

Kivégeztem a reggelimet és már csak a gyógyszerekre várok amit meg is kapok. Egy nővér szokta kiosztani reggeli, ebéd és vacsorakor. Egy kis vízzel beveszem és elhagyom az étkezőt, hogy  tovább haladjak a napi rendem szerint. Útközben a faliórára nézek és egy kicsit gyorsítok a tempómon. Késésben vagyok, ilyenkor szokott Jungkook is fürdeni, hanem akarok vele találkozni akkor sietnem kell. 

Beérve a fürdőszobába leveszem a ruháimat és hanyagul ledobom a padra, majd besietek az egyik fülkébe és megengedem a meleg vizet. Nem csinálok semmit, csak állok és élvezem a vizet ami a fejemre zúdul, hogy végül végig folyón a testemen. A fejem zsibbad, ahogy a többi végtagjaim is, fáradtnak és gyengének érzem magam....hat a gyógyszer. Lezáróm a vizet és vissza megyek az öltözőbe, nem törölközök meg, úgy ahogy vagyok vizesen veszem vissza a ruháimat, még hajamat sem szárítom meg. Hagyom had csöpögjön belőle a víz, had folyón végig a nyakamon, hogy majd a ruhám magába szívja. 

Az ajtóhoz megyek lassú, határozatlan lépésekben, mikor az kinyílik és bejön rajta Jungkook. Megáll az ajtóban mikor meglát és végignéz rajtam meglepve. Követem a tekintettét, de nem látok magamon semmi különlegeset, ezért vissza nézek rá.

-Mi van? - Kérdezem talán egy kicsit bunkón a keleténél, pedig nem akartam vele ilyen lenni, csak egyszerűen nem akartam vele találkozni, elakartam őt kerülni és most hogy itt áll előttem,csalódott és mérges vagyok. Nem mondanám, hogy nem kedvelem őt, sőt ragaszkodok hozzá, ami megijeszt és arra késztet, hogy meneküljek. 

-Szarul nézel ki. -Elhúzza a szája szélét fintorogva, majd becsukja maga mögött az ajtót. Kicsit sértetten megvonom a vállam és elindulok az ajtó irányába jó kikerülve, de a művelet közben  megbotlok a saját lábaimba és seggre ülök a padon.Lehet igaza van és tényleg nem nézhetek ki valami fényesen. -Maradj itt és várj meg.