Őrült szerelem. / TaeKook/ ~Befejezett.~

21.

Jungkook pov.

Gyűrögetve takaró huzatát, nézek szét barátom szobájában, ami még mindig olyan rendezetten és otthonosnak tűnik. Mióta beadta nekem a hülye vágyfokozóját azóta nem jártam itt, túlságosan is mérges voltam rá, de most félre kell tennem sérelmeimet. Muszáj vagyok beszélni valakivel, aki nem orvos vagy Taehyung. Most egyikőjük előtt sem tudnék meg nyílni. Barátomra van szükségem, az ö tanácsaira. A biztató szavaira, amik mindig segítettek nekem rosszabb időszakomban. Neki magyarázkodnom sem kell, mert ö nála senki sem ismer jobban, még Tae sem. De nem tudom, hogyan kéne elkezdenem, mit is mondhatnék neki mi bántja szívem. Napok óta annyira össze vagyok zavarodva, hogy már én sem értem saját magamat. Ideges vagyok a nem sokára haza költözés miatt, ami már itt van a nyakamon. Ideges vagyok Taehyung miatt, mert még nem javult semmit, ezért nem is merem elmondani neki a távozásom időpontját. Félek rosszul érintené a dolog, bár tudom nem sokáig  húzhatóm el, mert utána azért lesz mérges rám. Az utóbbi időben így is nagyon ingerült, hiába jár fel Jinhez a helyzete nem változik, sőt még rosszabbodik. Folyton kiabál velem minden hülyeség miatt, ami kezd nagyon idegesíteni. Eddig vissza fogtam magam előtte mert nem akartam még jobban felcseszni az agyát, de már elértem tűrés határom végét. Ha még egyszer nekem esik, tudom már nem fogom tudni vissza fogni magam. Hiába fog még mérgesebb lenni, vagy talán meg ütni, nem fog érdekelni. Kinyitom a szám és elküldöm melegebb éghajlatok felé. Engem nem rettegésben tartani nap mint nap a hülye hangulat változásai miatt. Olyan szinten elegem van már mindenkiből, hogy a Jintől kapott nyugtatok sem segítenek már. Esküszöm ha már nekem nem segít oda adom inkább Taehyungnak, hátha lenyugszik végre és befogja azt a hatalmas pofáját. 

-Ingerültnek tűnsz...történt valami? - Töri meg barátom a szoba csendjét, aggódva nézve rám. Kezében lévő könyvet, amit eddig olvasót félre teszi, majd teljesen felém fordul testével, lábait törökülésbe rendezve. -Adjak valami nyugtatott? - Vállamra teszi kezét, biztatóan nézve rám, amitől csak jobban elkap a szorongás. 

-Megtanultam egy életre, hogy tőled soha többet ne fogadjak el gyógyszert. - Morgom ellökve mancsait magamról. Barátom az előbbi mondatom miatt felnevet és helyeslően bólint. 

-Jó tanárod voltam. - Megvonja vállait, majd rendezi arcvonásait, komolyra váltva. - Na lökjed mi nyomja a lelked? Talán a babámmal van gond? 

-A babád egy idegbeteg pöcs! - Kellek ki magamból rácsapva egyet combjaimra tenyeremmel, jobban előre hajolva hozzá. - Mióta elment Jinhez nem bírok vele! Folyton kiabál velem, na meg nem szedi be azokat a hülye gyógyszereket sem. Mikor meg rá szólók nekem támad és ugatni kezd velem mint egy megvezet állat. Lassan már torkig vagyok a babáddal! - Idegesen összefonom karjaimat mellkasom előtt, míg szusszanok egyet, hisz egy szuszból mondtam el mindent, ami csak a számra jött. Jimin meglepve pislog párat, majd állához teszi ujjait, meg simogatva azt a részt gondolkodva. 

-Elvonási tünetek lennének? - Gondolkodik hangosan, míg tekintettét plafon irányába emeli. - Lehet neki is kéne adnom valamit a varázsszeremből? 

-Ha az a varázsszer altató, akkor igen kérek belőle egy maréknyival. - Szólók közbe az eszme futtatása közben. 

-Nem akarom meg öletni. - Elhúzza szája szélét, míg szemeit enyémbe fúrja. - Téged ismerve lehet beadnád neki az összeset, mert neked is hiába mondja az ember, hogy csak egy felet vegyél be, mert te az egészet bekapod. - Rosszallóan megcsóválja fejét, míg egy kis mosoly kerül ajkaira. - Nem csak Tae az egyetlen, aki miatt ilyen ingerült vagy igaz? - Kérdésére meg rázom fejem, míg hatalmasat sóhajtok. 

-Jövőhéten hétfőn haza megyek Jimin. - Nézek szemeibe szomorúan, erősebben markolászva mellettem lévő puha anyagot. Kijelentésre elnyílnak ajkai, míg szemei hatalmasra nőnek. Teste meg feszül, míg kezeit ökölbe szorítja. Nagyot nyelve folytatom tovább. -Rettegek a gondolatától is. Mit kezdek én magammal Jimin? Nincs semmim a házon kívül, mindent kezdhettek a nulláról. Le kell tennem az iskolát, mellette dolgoznom kell, hogy legyen enni való az asztalon, na meg Jin szerint még nem ártana továbbra is pszichológushoz járnom. Azt ne is említsem, hogy lehet apám otthon fog rám várni, mivel nem találtak még mindig semmit ellene! - Minden mondatom után érzem, hogy a gyomorgörcsöm egyre nagyobb és nagyobb lesz, míg pulzusom az egekbe repül. Ha továbbra is így folytatom olyan szintű pánikroham fog rajtam perceken belül végig menni, hogy azt még Jimin se tudja megállítani. Hiába nem volt már lassan egy hónapja, érzem nem sokára elfog kapni. Rá se merek gondolni, mert már érzem is ahogy fojtogat a légszomj.