Őrült szerelem. / TaeKook/ ~Befejezett.~

22.

Taehyung pov.

Vacsorámat fogyasztva nézelődök az ebédlőben, keresve a feketémet, de sehol sem látom. Ebéd előtt kicsit össze kaptunk és utána nem is láttam. Azt hittem most előjön és tudok vele beszélni, de ezek szerint nem éhes. Annyira nem akar látni, hogy inkább enni se jött le, se pedig a gyógyszereiért. Ennyire meg haragudott volna rám? Nem érzem azt, hogy annyira meg bántottam volna öt bármivel is, hisz én csak az igazságot vágtam a képébe. Mert tényleg mostanában nem tölt velem elég időt, nem mond el nekem semmit sem. Folyton hazudik nekem, titkolózik a hátam mögött ezt meg nem szerettem. Tudom én se viselkedek mostanában túl jól, sőt már lassan magamat sem tudom elviselni. A gyógyszer hiánya miatt egy kicsit agresszív vagyok és ezt rajta vezetem le, de nem tehetek róla. Nem merem bevenni őket, mert félek nem tudok majd felmászni az emeletre Jinhez. Jungkook-ot sem piszkálhatom folyton, hogy ugyan már vigyen fel az emeletre, mert az egyenesen menés se megy. Olyan szinten beállok azoktól a fránya bogyóktól, hogy egy igazi drog függő is meg irigyelné. Bár néha a gyógyszerek mellett is elég aktív vagyok, van mikor felpörgetnek. Főleg mikor mellettem van Jungkook. Mindig az érintésére vágyok, testére. Újra hallani akarom azokat az édes nyögéseit, mert mióta meg ízlelhettem, folyton ez jár a fejemben. Gyötrelmes érzés, hogy nem kaphatom meg újból. 

Sóhajtva leteszem a maradék vajas kenyeret a tányéromra és felállok helyemről. Már nem fog eljönni, így nincs értelme tovább várnom rá. Leakarok feküdni végre. Elhagyom az ebédlőt és végig megyek a folyóson azon gondolkodva miért kellett ilyen messzire tenni ezt a helyet a szobámtól. Többet sétáltam az utóbbi időben mint bármikor is otthon. Talán ha egy kicsit javul az állapotom, akkor áttesznek egy másik szintre, mondjuk oda ahol Kook is van. Akkor nem kéne olyan messzire mennem, ha látni akarom. Az ö szintje sokkal csöndesebb és nyugisabb mint az enyém. Az enyémen mindig van valaki aki ordibál éjszaka, vagy a falat kaparja, járkál. Nem győznek az ápolok ide jönni csitítani az embereket, dobálni az altatókat, hogy kuss legyen végre. Igaz a mellettem lévő szoba csendes, sosem hallok semmi mozgolódást. Lehet Mark abba a szobában van? Mert biztos vagyok benne, hogy az én szintemen van valahol. Ö betegsége és az enyém majd nem ugyan az, csak én dühkitöréseim miatt vagyok itt ö meg a pszichopata hajlamai miatt. 

Oda érve a szobám ajtajához megragadom a kilincset és bemegyek oda. Magam után becsukom az ajtót és az ágyamhoz menve ledobom magamról a cipőt, majd lefekszem a kényelmetlen ágyra. Magamra húzom a vékony takarom, míg szemeimet lehunyva próbálok elaludni. Mivel nagyon fáradt vagyok így pillanatok alatt megérzem az édes álmok kapuit, de járkálást hallva a folyóson kinyitom pilláimat.  Már megint nem bír magával valaki? Felhorkantok egyet és átfordulok a másik oldalamra az ablak felé, jobban magamra húzva a védelmet nyújtó takarót. Léptek hangjai egyre hangosabbak lesznek, míg végül el nem halkulnak az ajtóm előtt.  Idegesen markolok bele takarom huzatába, szorosabban szorítva össze szemeimet. Szívem hevesen kezd verni, mikor meg hallom ahogy valaki lenyomja a kilincset, majd kinyitja az ajtót, ami a nagy csendben hatalmasat nyikorog. Torkomba dobog a szívem, míg a pulzusom a mennyekig felugrik. Senki sem mer bejönni ide, kivéve Mark...remélem nem ö jött be. Az idegen csöndben van, nem hallok tőle mozgást sem, amitől csak jobban megijedek. Hatalmasat nyelek, majd nehezen rá veszem testem a mozgásra, hátha elmegy az idegen mikor észre veszi, hogy fent vagyok. Hatalmas gyomor görccsel felülök és nehezen rá véve magam az ajtó irányába fordulok. Nagyon sötét van, de a kintit fények meg világítsák öt hátúrólról, így láthatom alakját. Az ajtóban áll és engem figyel, de mikor észre veszi, hogy én is öt nézem hatalmas lendülettel indul meg felém, amitől ijedten hátrébb húzódok az ágyban. Ajkaimat elnyitom és majd nem felkiáltok mikor felmászik ágyamba, de mikor nyakamba ugrik belém folyik a szó. Ledermedek és összezavarodok. Nem értem mi folyik itt, miért ölelget ez a valaki.