BEST FRIENDS || WOOSAN (18+)

1. rész

Wooyoung szemszöge:

Második évemet egy másik iskolában töltöm és remélem a többit is. Szüleimmel elköltöztünk, így kénytelen voltam iskolát váltani. Viszont legjobb barátom, akit az interneten keresztül ismertem meg, itt lakik, szóval nem leszek magányos.

Végre megérkeztem az iskola épületéhez egy bőrönddel a kezemben. Igen, koleszos leszek. Belépek az épületbe és keresem azt a szobát, amiben én leszek és a leendő szobatársam. Remélem valaki normálisat kapok. Nincs kedvem szenvedni egy idióta mellett.

Benyitottam. Meglepetésemre egy nagyon igényes kis "lakás" fogadott. Bizonytalanul mentem előre.
~Te vagy az új szobatársam, igaz?-egy srác szólt hozzám, aki a hálószoba ajtajában állt. Válaszom előtt kicsit jobban végigmértem. Azt a rohadt de helyes ez a srác! Ezt szerintem tudja is magáról, mert öltözéke elárulja ezt róla. Tipikus menő gyereknek tűnik.
~Igen. Wooyoung!-nyújtom felé kezem. Ő elfogadja.
~San!-mutatkozik be ő is.
~Itt van mögöttem a hálószoba, de az ágyakból szerintem már kitaláltad. Ahol állunk az a nappali, ott a konyha és az a fürdőszoba!-mutogat össze vissza. Úgyis megtalálok mindent, szóval ezzel nem lesz baj.
~Pakolj ki nyugodtan!-ül le a kanapéra. Én így is teszek.

Ahogy pakolok egy furcsa érzés kerít hatalmába. Aztán rájöttem miért. San hátulról nézett.
~Te mióta állsz ott?-kérdezem meglepetten.
~Régóta..-mosolyodik el kacéran. Mi a fasz? Ennek mi baja van? Ez olyan, mintha flörtölni akarna.
~Ezt hogy érted?-dobom le az eddig kezemben tartott pólómat az ágyra.
~Sehogy.-lépett be, majd leült ágyára. Ágyaink szemben voltak egymással, így törökülésbe helyezkedett, majd felém fordult. Elkezdett bámulni, ami elég érdekes volt.
~Most megfigyelsz? Nyugi nem vagyok gyilkos.-viccelődöm, amin nevetett is egy kicsit.
~Csak felmérlek magamnak!-támaszkodik ágya háttámlájára.
~T-Tessék?-azt hiszem ezt rosszul hallottam.
~Most el kell mennem! Majd jövök!-pattan fel helyéről, aztán el is tűnt. Egy ideig még bambultam magam elé.
~Neked Choi San a szobatársad?!-áll legjobb barátom az ajtóban.
~Yeosang!-mosolyodom el.
~Wooyoung. Jobb, ha vigyázol ezzel a gyerekkel!-komorodik el Yeosang.
~Miért?-kérdezem érdeklődve.
~Ő egy tipikus szívtipró. Minden csaj, sőt csomó srác bele van esve. Ő pedig ezt tudja és mindenkit megfektet, aztán eldobja őket, mintha csak értéktelen tárgyak lennének!-figyelmeztet legjobb barátom.
~Ne aggódj! Vigyázok én magamra.-nyugtatom Yeosangot. Úgy látom hitt nekem.
~Akkor gyere! Körbevezetlek a városban!-húz ki vidáman a házból.

*Órákkal később*

Fáradt voltam. Végre visszaértem a lakáshoz. De ahogy a szoba ajtóhoz értem furcsa hangokat hallottam onnan. Egy ideig figyelnem kellett, amíg rá nem jöttem.. San és egy csaj..
~Fúj ember!-fogom fejem. Ezt kell elviselnem egész évben? Sóhajtottam egyet, majd helyet foglaltam a kanapén. Gondoltam ott megvárom, hogy befejezzék.

Egyszercsak kinyílt az ajtó. Egyből odakaptam fejem. San szó szerint kidobta a csajt. Én tátott szájjal néztem ezt végig.
~Oh! Már itthon vagy?-mosolyodik el, amint észrevesz.
~Csukd be a szád, vagy betömöm!-neveti el magát. Kijelentése csak még jobban lesokkolt.
~Nálam ez nem válik be!-fordulok egy másik irányba.
~Igazán?-hallottam, hogy elindult felém. Na basszus! Kezeit a kanapéra rakja, így engem bezár közéjük. Arca, pedig vészesen közel van az enyémhez.
~Semmi?-kérdezi egy elégedett mosollyal.
~De, van valami..-kicsit közeledni kezdek arcához.
~Büdös a leheleted!-mondom mosolyogva, majd arrébb lököm őt és felállok. Újból ránézek. Ő csak elnevette magát.
~Nagyon jófej srácnak tűnsz!-fordul felém vidáman.
~Mert az vagyok!-rántok vállat.
~Húztam aludni.-jelentem ki, aztán indultam is puha ágyamhoz. Később San is követett és ő is ágyába vetette magát.

*Reggel*

Hétfő. A legrosszabb mind közül. San még aludt, de nem akartam felkelteni, így halkan kimentem a konyhába reggelizni. Amint ezzel kész voltam felöltöztem. Igaz, San ott aludt a szobában, de háttal volt nekem, szóval nem igazán aggódtam.

Csak azért jöttem ilyen korán suliba, hogy körbenézhessek. Ezt meg is tettem. Körülbelül mindent felmértem. Nem olyan nagy suli, így nem is tartott olyan sokáig.

Lassan a többi diák is megérkezett. Én Yeosangra vártam. Megírtam neki, hogy a lépcsőknél várom.
~Az nem San oppa szobatársa?-hallok meg három lányt beszélgetni. Tudom, hogy rólam van szó.
~Mekkora mázlista! Bár ő sem rossz! Én vele is lefeküdnék!-erre felkaptam fejemet. Mind a hárman lefagytak. Az egyikőjük vörös is lett. Gondolom ő mondta ki az utolsó mondatot.
~Wooyoung! Jó reggelt!-köszön Yeosang.
~Végre itt vagy!-húzom be őt az iskolába. Amint belépünk rengeteg szempár minket nézett. Miért is?
~Wooyoung!-jelenik meg előttem San.
~Oh! Szia Yeosang!-köszön barátomnak is.
~Szia San!-köszönök mosolyogva. Éreztem, hogy Yeosang beleüt oldalamba.
~Megbocsátanál?-húz arrébb Yeosang.
~Nem megmondtam, hogy ne barátkozz vele?!-idegeskedik.
~Nyugi már! Le tudom szedni magamról. Tegnap is megtettem.-rántok vállat. Yeosang nem válaszolt, így visszamentem Sanhoz.
~Akarsz együtt lógni? De Yeosang is jöjjön!-mutat duzzogó barátomra. Bólintok Yeosangnak, hogy húzza ide a seggét.

*Suli után*

Sannal visszamentünk szobánkba. Feküdtünk ágyainkon és néztük a plafont.
~Tudod Wooyoung elég nagy híred van a suliban.-szólal fel San. Én hümmögtem egyet.
~A kinézeted miatt. Tudod.. rohadt helyes vagy.-érzem, hogy vigyorgott mondata közben.
~Nem igazán szokták nekem ezt mondani. Yeosang mellett nem vesznek észre.-válaszolok nevetve.
~Ha engem kérdezel rohadt jól nézel ki.-ül fel fekvő pozíciójából.
~Kösz.-emelkedem fel én is.
~Te sem vagy ronda. Bár szerintem ezt jól tudod!-nevetem el magam ismét.
~Nem véletlen, hogy mindenki engem akar.-ránt vállat játékosan.
~Viszont mostmár van egy versenytársam.-emeli fel egyik szemöldökét.
~Kicsoda?-csodálkozom.
~Te.-mutat rám.
~Mondd már el nekem, hogy én mégis hogy jövök ide!-mosolyodom el.
~Ma csomó csajt hallottam. Mind rólad beszéltek.-túr hajába beszéd közben. Azta! Nem csodálom, hogy mindenki el van ájulva tőle. Ez a mozdulata nagyon szexi volt.
~Wooyoung őszinte leszek.-sóhajt egyet mondata közben.
~Még én is megkívántalak, pedig általában csak úgy lefekszem valakivel.-húzza perverz mosolyra ajkait. Én felállok helyemről és a szekrényhez sétálok, majd kinyitom azt és elkezdek turkálni.
~Én nem vagyok ilyen San. Nem fogok alád feküdni.-csukom be a szekrény ajtót és szorítom magamhoz ruhadarabjaimat. De ez mind hiába, mert két kar megfordít és a szekrénynek szorít. Meglepődöttségem miatt elejtettem azt, ami a kezemben volt. San vállaimnál fogva szorított a mögöttem lévő tárgyhoz. Éppen készült megcsókolni , így fogtam magam és elfordítottam a fejem. Nagy hiba. Elkezdte kényeztetni nyakamat, amit nem tagadok, rohadt jól csinált. Elkezdte finoman harapni bőrömet. Jobb keze lecsúszott vállamról. Elkezdte csípőmet simogatni. Hiába hitte azt, hogy ezzel jót tett.. nem tett semmi jót. Csak szörnyű emlékeket hozott fel a felszínre. Eszembe jutott az az undorító kéz.. tisztán emlékszem minden egyes percére.
~San hagyd abba!!-teszem mindkét kezem mellkasára. Ő nem reagál, ugyanúgy folytatja.
~Kérlek..-sírom el magam. San ezt meghallotta, így felemelte fejét. Államnál fogva maga felé fordította fejemet.
~Mi a baj?-kérdezi aggódó tekintettel. Nem válaszoltam, csak leszedtem magamról kezeit.
~Ha azt mondom hagyd abba, akkor hagyd abba!-üvöltök a srácra.
~De mégis mi történt? Mi a francért kell sírnod? Nem ütöttelek meg!-hábordik fel.
~Nem is ismersz! Ne haragudj, hogy nem úgy kezdtem a bemutatkozást, hogy "Szia Wooyoung vagyok! Ne mássz rám, mert megerőszakoltak 13 évesen!"-kiáltozom vele. San totál sokkban volt. Én, amint rájöttem arra, hogy mit mondtam ki, szám elé kaptam. Könnyeim újból hullani kezdtek.
~Wooyoung én annyira sajnálom.. nem tudtam..-kér bocsánatot San. Én megrázom fejemet.
~Semmi baj. De ezt soha többet ne csináld.-kapom fel földről ruháimat, majd elindultam zuhanyozni.