BEST FRIENDS || WOOSAN (18+)

9. rész

Wooyoung szemszöge:

San mellkasán ébredtem. Fel kéne kelnünk, de olyan jó így feküdni. San simogatni kezdte arcomat.
~Fent vagy?-kérdezte rekedt hangon.
~Igen.. már egy ideje..-hangom mélyebb volt, mint általában.
~Öltözzünk fel és találjuk ki, hogy ma mit akarunk csinálni.-ültetett fel San, aztán felállt az ágyról. Mindketten gyorsan felöltöztünk. Kész lettem ruhám igazításával, ezért hátrafordultam, hogy megnézzem San hol tart. De ő éppen engem nézett, miközben végignyalt alsó ajkán. Biztos a nadrág a baja, elég feszülős.
~San ne idegesíts! Most öltöztem fel!-kezdek el hisztizni.
~Jól van na..-duzzog ő is. Közelebb lépett hozzám.
~De azért.. reggeli puszit kaphatok?-néz bociszemekkel, miközben szájára mutat. Sóhajtottam egyet, majd egy puszit adtam szájára. Elhajoltam volna, de San visszarántott és csókolni kezdett. Ez így is folytatódott volna, ha valaki nem nyit be. Rögtön szétrebbentünk. Az ajtóban egy lány állt.
~Oh.. bocsi zavarok?-kérdezi a lány.
~Igen..-válaszol San.
~Ő kicsoda?-mutat rám az, aki az ajtóban áll.
~Ő itt Wooyoung, akiről meséltem.-San átölelte derekam.
~És meddig tartod meg? Egy hétig?-vonszolta be magát a csaj.
~Te megint ittál?-csodálkozik San.
~Nyugi öcsikém! Csak egy kicsit!-neveti el magát.
~Azt a rohadt tényleg nem vicceltél! Nagyon helyes kis darab!-mér végig engem.
~Jézusom menj már ki!-kezdi el San kitolni nővérét, ezek szerint.
~Tolhatnánk hármasban. Vagy beszáll az egyik barátnőm is!-ez volt utolsó mondata, San az arcába vágta az ajtót.
~"Helyes kis darab"?-kérdezek rá hirtelen.
~"Egy hétig"?-teszem hozzá szomorúan. San egyből felém fordult.
~Wooy..-nem hagytam, hogy bármit is mondjon.
~Ne is kezdj bele!-vágok közbe sértődötten. Összekaptam cuccaimat.
~Hova mész?-csodálkozik San.
~El innen..-érzem, hogy sírni fogok. Elindultam volna, de San egyszercsak előttem termett.
~Ne menj el!-kezd el könyörögni.
~Nem leszek a kis játékod!-próbálom őt arrébb tolni.
~Nem vagy a játékom!-erősködik tovább.
~Ezt elég nehéz elhinnem..-újból ránézek. Látásom homályos a sok könnytől a szemeimben.
~Miért?-mintha San is könnyezet volna.
~Még csak egy randink sem volt! San egy kapcsolat nem csak a szexről szól. Mi pedig folyamatosan csak azt csináljuk, így olyan, mintha csak ágyasok lennénk..-megtöröltem szemeimet. San erre csak kihúzott az ajtón.
~Öltözz!-parancsol rám, amint az ajtóhoz értünk. Én felvettem kabátomat és a cipőmet. Meglepetésemre San is ezt tette, majd ismét vonszolni kezdett maga után. Az egyik utcában elegem lett és megálltam. Emiatt San is.
~Hova viszel?-rántom ki kezem övéből.
~Egy randira.-ránt vállat. Az állam is leesett. Legalább tíz másodpercig csak őt bámultam. Pólójára fogtam és megcsókoltam őt. San meglepődött. Nem igazán szoktam kezdeményezni, sőt, lehet, hogy még nem is volt ilyen. Nem tudom. De végül visszacsókolt.
~Bebizonyítom, hogy komolyan gondolom!-jelenti ki San, miután elváltunk. Én csak elmosolyodtam.

Esküszöm úgy érzem magam, mint egy sorozat szereplője. Éppen moziban vagyok azzal, aki a szőke herceg a történetben. Azt mondta várjak rá, mert elmegy popcornért és üdítőért. Én így is tettem és leültem egy szabad helyre, és telefonozni kezdtem. Annyira beleéltem magam, hogy csak San keze rántott vissza a valóságba, ahogy átkarolja vállaim. Szorosan magához húzott, mintha valamitől óvni akarna.
~Mit csinálsz?-kérdezi vidáman.
~Csak nézegettem az Instát..-egyszerűsítem le. San bólintott egyet. Ezután csönd telepedett ránk. Nem tudtam miről beszélni.
~Nem csak egy hétig maradsz mellettem, hanem örökké!-fordul felém San. Jóleső mondata kicsit megmosolyogtatott. Elvesztem barna szemeiben. San ajkaimra pillantott, emiatt én is az övére. Állam alá nyúlt és finoman megcsókolt. Sosem csináltuk még ilyen ártatlanul. Hiába vált el, újból letámadta ajkaimat. Nem bántam.. annyira óvatos volt és lágy. Azt hiszem el fogok olvadni. Egy hatalmas csattanás választott minket szét. Pont akkor jött be két srác és leejtettek valamit. Ahogy jobban megnéztem őket, az egyik Yunho volt, a másik, pedig Mingi, ha jól tudom. Egy másik osztályba jár. Ezek szerint ő az a srác, akiről Yunho mesélt. Végül észre is vettek minket és vidáman beültek mellénk.
~Sziasztok! Ő itt Mingi!-mutat a piros hajú srácra Yunho.
~Igen! Az évfolyamon van, nem?-kérdezek rá, amire Mingi bólint.
~Nem is tudtam, hogy ti is randiztok!-nevetett Yunho.
~Bár vannak pletykák a suliban rólatok. Valami olyasmi, hogy láttak titeket smárolni..-gondolkozik el Mingi. Sannal egymásra néztünk.
~Oh..-szólalok fel.
~Várjatok! Akkor ez nem pletyka!?-csodálkozik Mingi. Láttam, hogy San megszólalna, de én közbe vágtam.
~Nem. Tényleg megtörtént.-jelentettem ki teljes nyugalomban.
~Akkor ti jártok?-kérdezte Yunho és Mingi egyszerre.
~Még nem, vagy legalábbis hivatalosan nem. Csak randizunk.-rántok vállat.
~És ti?-kérdez rá San. Ez engem is érdekel..
~Randin vagytok?-húzta fel egyik szemöldökét San sejtelmesen. Láttam, ahogy Mingi és Yunho is kicsit vörössé válik. Végül Mingi bólintott. Sannal egymásra mosolyogtunk. Nem beszélgettünk tovább, mivel elkezdődött a film.

Miután vége lett a filmnek úgy döntöttünk, hogy elmegyünk együtt enni valamit. Ahogy ültünk az asztalnál eszembe jutott, hogy nem szóltam a szüleimnek semmiről.
~Basszus!-szólalok meg hirtelen. Mindenki ijedten nézett rám.
~Mi az?-simított karomra San.
~Elfelejtettem szólni a szüleimnek!-rögtön a telefonomat kezdtem el keresni.
~Huh haver akkor jobb, ha elmondod nekik! Tudod milyenek a szülők!-nevetett Mingi. Én valahogy nem tudtam nevetni. Rögtön tárcsázni kezdtem anya számát. Amint hallottam, hogy felvette elkezdtem beszélni.
~Szia anya! Ne haragudj, hogy nem hívtalak titeket, de annyi minden közbejött..-kezdtem el magyarázni.
~Semmi baj kincsem. A lényeg, hogy jól vagy!-szavai megnyugtattak.
~De majd szólj, ha jössz ide!
~Okés! Szia!-ezzel le is tettem. Egyből Sanra néztem, aki eléggé aggódott.
~Nincs semmi gáz!-mosolyodom el boldogan. San sóhajtott egyet.
~Hála ég! Nem akarok megint a kórházban kikötni!-neveti el magát San. Yunho és Mingi egy szót sem értett ebből, így gyorsan el is magyaráztuk nekik.
~Jut eszembe! Ti mit kerestek itt? Mármint a városban.-kérdeztem magyarázás után.
~Én itt lakom. Mingi pedig eljött hozzám a szünet végéig.-válaszolt egyszerűen Yunho.
~Yunhoval egy általános iskolába jártunk.-szólalt meg San.
~Ez tök király! Nincs kedvetek majd együtt visszautazni?-kiáltja el magát Mingi.
~De! Jó lenne!-mosolyodom el.
~Wooyoung!-szólít San.
~El kéne mennünk valahova.. most.-nézett rám komolyan.
~Hova?-csodálkozom.
~Majd meglátod.-állt fel helyéről.
~Jó volt talizni. Akkor majd még beszélünk az utazásról.-fordult San Yunho és Mingi felé. Ezután elkezdett engem húzni. Abbahagyhatná, hogy húzogat. Kiértünk az épületből. Körülbelül öt percig sétáltunk, amíg el nem értünk egy parkba. Volt ott egy kis híd, amire San felvezetett és megállt a közepén. Szembe fordult velem és a szemeimbe nézett. Megfogta kezeimet, aztán sóhajtott egyet.
~Wooyoung.. nem tudom, hogy ez lenne-e a megfelelő alkalom erre.-harap alsó ajkába.
~Jézusom San! Ne mondj ilyet! Mostmár kezdek aggódni..-szívem a torkomban kezdett el dobogni.
~Még sosem csináltam semmi ilyesmit! Én jobban aggódom, mint te!-arca kicsit fehér volt. De mi miatt aggódik ennyire?
~W-Wooyoung..-ejti ki halkan nevemet. Én csak egy hümmögéssel válaszoltam.
~Lennél a barátom? Hivatalosan is?-éreztem, hogy szorított egyet kezemen. Egy pillanatra lefagytam, de pár másodperc után egy levakarhatatlan mosoly került arcomra.
~Persze!-rögtön átöleltem Sant. Ő csak megkönnyebbülten sóhajtott egyet, majd ő is átkarolt.

Bárcsak tudtam volna, hogy most ölelhetem át utoljára..