BEST FRIENDS || WOOSAN (18+)

8. rész

Wooyoung szemszöge:

Már egy hét telt el. Nem tudom, hogy San hol van. A szüleim már hatmilliószor megpróbáltak elérni, de nem vettem fel. Mindig, amikor megcsörren a telefon.. reménykedem, hogy San az.. az én Sanom.. de mindig csalódnom kell. Egy hotelben szálltam meg, a szüleim, pedig ezért keresnek ennyire. Nem is biztos, hogy San még a városban van. Pár nappal ezelőtt elmentem a kórházba, hátha tudok vele beszélni, de már elment onnan. Tehát elutazott.. annyira hiányzik. Hiányzik a mosolya.. ahogy mindig mosolygott. A macska szemei.. azok a barna szemek mindig elkápráztattak. Az érzés, ahogy puha bőre az enyémhez ér.. ez mind hiányzik.. San gyere vissza!

Ültem az ágyon és a falnak döntöttem hátamat. A karkötőt néztem, amit még San adott. Mégis mit tehetnék? Nem tudom. De nem akarom feladni! Kopogást hallottam az ajtón. Felkaptam a fejem. Lassan odacsoszogtam az ajtóhoz és kinyitottam. Elkerekedtek a szemeim. A szüleim álltak az ajtóban.
~Ti meg mit kerestek itt?-kérdezem meglepetten.
~Beszélnünk kell!-szólalt meg apa.
~Mégis miről?-tudom flegma vagyok, de ebben a pillanatban nem érdekel.
~Sajnáljuk Wooyoung-ah!-néz szomorúan anya.
~Ha akarod segítünk neked megkeresni a barátodat!-egy erőltetett mosoly került anya arcára.
~Ő nem a barátom.. nem emlékszel?-fordulok egy másik irányba. Mindketten elhallgattak.
~Ne haragudj fiam.. nem kellett volna így reagálnom..-meglepetésemre apa mondta mindezt.
~Csak arra kérlek, hogy gyere haza és találjuk meg a barátodat!-bíztatóan nézett rám. Tényleg megbánták.. nem tudok rájuk tovább haragudni. Egyszerre átöleltem őket.
~Köszönöm..-halkan mondtam, de mindketten hallották.

Amint hazaértünk anya felhívta az iskola igazgatóját, hogy adja meg San szüleinek a számát. Amint ez a hadművelet sikerült tárcsázni kezdte a megadott telefonszámot. Egy nő vette fel. Beszéltek egy darabig, majd anya mosolyogva letette a telefont.
~San hazament a szüleihez. Meg is adta a címüket.-fordult felém, majd egy papírt nyomott a kezembe, amin rajta volt a pontos cím.
~Akkor.. elmehetek hozzá?-kérdezem reménykedve.
~Persze! De vannak feltételek!-lépett be apa a szobába. Én hallgattam tovább.
~Hagyj nekünk egy kis időt, amíg feldolgozzuk ezt az egészet. Emiatt arra kérlek, hogy előttünk semmilyen formában ne flörtöljetek.. max kézfogás!-szegezi le a szabályokat. Én csak bólintottam.
~Ja.. és ha arra kerül a sor, és itt vagytok, akkor lehetőleg halkan! Nem igazán akarjuk hallani..-anya mondatától vörössé váltam.
~Anya!-takargatom arcomat. Ő csak kuncog reakciómon.

Feszülten sétáltam a számomra ismeretlen utcákon. GPS segítségével közlekedtem. Végül kiírta, hogy megérkeztem. Vettem egy mély levegőt és becsöngettem. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó. Egy nő nyitotta ki.
~Wow.. te lennél Wooyoung!?-mér végig.
~Igen.. én volnék..-simítok tincseim közé.
~Tudtam, hogy a fiamnak jó ízlése van, de hogy ennyire!-neveti el magát. Ez egy kicsit zavarba ejtett, de most nem emiatt jöttem.
~Beszélhetnék Sannal?-kérek engedélyt.
~Megpróbálhatod.. mostanában nem igazán beszél.. valami történt vele, de nem tudom mi.-láttam San anyukáján, hogy aggódott. De szomorúság is leolvasható volt arcáról. Végül beengedett. Csak a cipőmet vettem le. Nem bírom tovább, látnom kell! Kabátban felrohantam az emeletre és egyből szemetszúrt a "San" felirat egy ajtón. Elmosolyodtam, mert egy hegy volt mellé rajzolva.(San neve hegyet jelent, ha esetleg ezt nem tudta valaki :3) A kilincsre raktam a kezemet. Lassan benyitottam. A szívem a torkomban dobogott. Egyből megláttam őt, ahogy ágyán ül. Nem nézett rám. Túlságosan is elfoglalta magát telefonjával. Ahogy jobban megnéztem valamit figyelt rajta. Aztán realizáltam, hogy a közös képünket nézi ennyire. Összeszorult a szívem. Egy gombóc keletkezett a torkomban.
~Mit akarsz?-sóhajt egyet San. A hangja.. annyira hiányzott..
Nem válaszoltam, ezért felém fordult. Elkerekedtek szemei, amint meglátott.
~Szia..-mosolygok fájdalmasan. San felpattant helyéről és elindult felém. Ahogy elért hozzám derekamra fogott és magához húzott. Szorosan átölelt. Én nyaka köre fontam kezeimet és úgy öleltem őt. Vettem egy nagy levegőt, hogy érezhessem illatát. Az illat, ami bármikor képes engem megnyugtatni.
~Tényleg te vagy az? Vagy már képzelődöm is?-szorít jobban magához.
~Itt vagyok. És örökké itt is leszek.-végül elengedtem nyakát és szemeibe néztem.
~De miért is? A szüleid?-tekintetében láttam, hogy aggódik.
~Ők már elfogadták a dolgot.-egy büszke mosoly került arcomra.
~Várj.. ez azt jelenti.. hogy..-reménykedett San.
~Együtt lehetünk.. igen!-mostmár nem bírtam magammal. Rásimítottam arcára. San lehunyta szemeit, amint hozzáértem. Pár másodperc után derekamra fogott és kinyitotta eddig csukva tartott szemeit.
~Akkor.. szabad..-ajkaimra pillantott, így tudtam mire gondol. Vidáman bólintottam egyet. San nem lassan, hanem villámgyorsasággal hajolt ajkaimra. Egyből elmélyítette csókunkat és szorosan magához húzott. Elkezdtem remegni. Mintha függő lennék, aki most újból ráfüggött valamire. Az a valami, pedig San csókja.
~Istenem de hiányoztál!-vált el San. Becsapta mögöttem az ajtót, majd neki préselt. Újból csókolni kezdett. Én közben egyik kezemmel bezártam az ajtót. San elmosolyodott csók közben.
~Okos vagy..-nyúl pólóm alá. Végigsimított mellkasomon, amitől kirázott a hideg. Az érintése olyan jól esett. Ajkait ismét érezhettem nyakamon. Olyan volt, mintha sosem akarna elválni tőlem. Végül leszedte kabátomat, utána pólómat is.
~Akarlak..-súgta fülembe, miközben megszorította derekam. Nem terveztem, de egy hatalmasat nyögtem.
~Nyögj hangosabban!-alfelét erősen nekem szorította, így érezhettem merev tagját.
~Azt a rohadt San! Te hogy bírod ki, hogy ne támadj le most rögtön?-kerekednek el szemeim.
~Már nem igazán bírom, úgyhogy siethetnénk..-szisszent fel. Magabiztosan szedtem le róla az összes ruháját. Őszintén már én is nagyon akartam. Amint végeztem vele, ő nem leszedett, letépet mindent, majd felkapott. Azt éreztem, hogy az ágyra dobott. Ezután fölém mászott.
~Várj!-állítom őt le. Megfordítom pozíciónkat, így ő van alul.
~Mit csinálsz?-kérdezi zavarodottan.
~Majd meglátod!-adok neki egy kisebb csókot. Végül lassan lejjebb haladtam. Egészen merevedő tagjáig. Egyből rámarkoltam. San teljes erejéből a takaróba markolt és egy hatalmasat nyögött. Mi lesz, ha elkezdem azt, amit akarok? Elkezdtem mozgatni kezemet. San remegni kezdett. Kicsit furcsának tartottam, de azért folytattam. Végül végignyaltam hosszán és utána le is nyomtam a torkomon. Sannak sem kellett több.
~Jézusom!!-mintha árammal ütötték volna, úgy remegett. Beleélvezett a számba. Gyorsan lenyeltem.
~Ez gyors volt..-állapítom meg.
~Ne tudd meg, hogy mennyi ideje tartogatom..-lihegi San.
~Egy hete?-mászok fölé újból.
~Az nekem túl sok idő. Főleg nélküled.. szörnyű volt..-húzott le egy csókra.
~Nem volt kit megdugni, ugye?-válok el tőle mosolyogva.
~Az igaz, hogy folyamatosan csak veled akarok szexelni, de te valahogy jobban hiányoztál.-most ő fordított helyzetünkön, így ő volt felül.
~Akkor minden héten le kell feküdnünk csak azért, mert a kis San nem tudja uralni magát!?-nevetem el magam.
~Ezt így is mondhatjuk..-mosolyodik el San.
~Akkor? Csinálja a kis San, vagy nem? Mert így maradhatunk estig is!-mindketten nevetni kezdtünk. Igen, elég érdekes egy ilyen helyzetben nevetgélni, de hát ez van. Miután kinevettük magunkat befejeztük azt, amit elkezdtünk.