BEST FRIENDS || WOOSAN (18+)

6. rész

Wooyoung szemszöge:

Nagy nehezen felkeltem. Éreztem, hogy szemeim feldagadtak a sok sírástól. San irányába fordultam, de ő nem volt ott. Kiléptem a nappaliba.. csönd. Hova tűnt? Ilyen hamar elment volna? Félreraktam gondolataimat és beléptem a fürdőbe. Összekészültem, majd elindultam. Ahogy beléptem a suliba rögtön görcsbe rándult a gyomrom.
~Szia Woo! Nem jössz?-lépett elém baráti köröm. San is köztük volt. Egyből egymásra pillantottunk.
~Most inkább nem..-válaszolok halkan, de Sanról nem vettem le szememet. Végül elindultam szekrényemhez. Kiszedtem könyveimet és beraktam a táskámat.
~Mi történt?-jelenik meg mellettem Yeosang.
~Semmi..-csak a szekrényben lévő tolltartómat néztem.
~Megkérdezem mégegyszer, és most őszintén válaszolj! Mi történt Sannal?-válik ingerülté.
~Nem vagyunk hülyék! Látjuk, hogy van valami.-fogott vállamra.
~Veszekedtetek?-kérdése után ránéztem.
~Szakítottunk..-amint ezt az egyetlen szót kimondtam Yeosang álla a földet érte.
~Mi? Mégis miért?!-faggatott tovább.
~Az mindegy... A lényeg, hogy már nem vagyunk együtt..-becsaptam szekrényem és elindultam az osztályterem felé.

Egész nap kerülök mindenkit. Főleg Sant. Mindenhonnan csak azt hallgatom, hogy rólunk beszélnek. Woosan így és Woosan úgy. Az embereknek nincs élete? Miért kell mások párkapcsolatáról beszélgetni? Végre visszaértem a dormba. Berohantam a fürdőbe és megfogtam egy pengét.
~Elegem van!-felhúztam pulóverem ujját és végighúztam az éles pengét a bőrömön. Kicsit mélyebbre sikerült, de nem érdekelt. Ezután jött még egy.. aztán még egy.. és még egy. Közben könnyek sokasága folyt végig arcomon. Egy kész felfordulás lehettem. Miután meguntam önmagam bántását lehúztam pulcsim ujját és kirohantam onnan. San pont akkor lépett be a dormba.
~Hova mész?-nézett rám csodálkozva. Nem válaszoltam, csak próbáltam kirohanni az ajtón. De San megállított.
~Au!-kiáltok fel a fájdalomtól. San pont oda fogott, ahol megvágtam magam. Meglepődött, majd pár másodperc gondolkodás után kapcsolt. Elkezdte felhúzni pulóverem ujját.
~Ne!-próbálok ellenkezni, de már késő volt. San ijedten, könnyekkel küzdve nézett rám. Kirántottam kezemet szorításából és rohanni kezdtem a lifthez.
~Wooyoung!-indult utánam San. Végre kinyílt a lift, így beszálltam. Pont San előtt sikerült bezárnom. Elindultam felfelé. San szerintem pontosan tudta, hogy mit akarok tenni. Ismét sírásba kezdtem. Remegtem a félelemtől. De minden jobb lesz így. Tudom. Végre felértem, így elkezdtem futni. Hallottam, hogy San is közel járt. Ezután sikerült kiérnem a tetőre. Az épület széléhez álltam. Mivel nem volt semmi kiemelkedés a szélen könnyű volt. Lenéztem. Diákok ültek a padokon. Nevettek, beszélgettek.. boldogok voltak.
~Wooyoung!-kiáltott fel mögöttem San. Vettem egy mély levegőt és felé fordultam.
~Kérlek.. ne..-nagyon lihegett. Csak miattam futott fel eddig a lépcsőn..
~Miért? Mi változna?-mosolygok kínomban. Egy kicsit hátráltam.
~Az, hogy én nem lennék önmagam soha többé! Wooyoung én képtelen vagyok nélküled élni!-ő is elkezdett sírni.
~De mégis miért?! Csak miattam szenvednél! Hidd el San! Jobb lesz neked nélkülem!-sarkam már lelógott az épület tetejéről.
~Nem, nem lesz jobb! Ne lökj el magadtól!-San kicsit közelebb lépett hozzám. Éppen leléptem volna, de San visszarántott. A lendület kicsit erősebb volt, így Sanra estem. Nem volt erőm felállni. Reszkettem és legyengültem. San átkarolt.
~Együtt megoldjuk.. ígérem..-San remegett a sírástól.
~Szeretlek Wooyoung!
~Szeretlek San..