BEST FRIENDS || WOOSAN (18+)

7. rész

Wooyoung szemszöge:

~Végre téli szünet!-sóhajt egyet San, miközben becsukja bőröndjét.
~Annak örülök, hogy együtt megyünk!-mosolyodom el. Igen, Sannal úgy döntöttünk, hogy elutazunk együtt.

Megérkeztünk. Az én városomba. Elindultunk otthonom felé. Azon gondolkodtam, hogy most itt lenne az ideje annak, hogy elmondjam a szüleimnek az igazat. Azt, hogy meleg vagyok. Ahogy az ajtóhoz értünk nagy levegőt vettem és benyitottam. San szorosan követett engem. Anyáék tudták, hogy nem egyedül jövök és hogy itt töltjük a délutánt, utána megyünk tovább. Anyáék mosolyogva vártak.
~Sziasztok!-köszönt apa.
~Anya.. apa.. bemutatom a barátomat, Sant.-mutatok a mellettem állóra.
~Tehát ő a legjobb barátod?-mosolyodik el anya. Nagyot nyeltem.
~Nem.. ő a barát barátom..-amint ezt kimondtam anyáék arcára fagyott a mosoly.
~Meleg vagyok..-itt már teljesen eltűnt a mosolyuk. San nem értette mi történt. Láttam rajta, hogy zavarodott.
~Az én fiam nem lehet meleg!!!-üvöltözött apa, majd egy rohadt nagy pofont adott. San egyből nyúlt volna arcomhoz, hogy megnézze jól vagyok-e, de apa megállította őt azzal, hogy teljes erejéből meglökte. San hátra esett és fejét beverte az egyik polcba. Ezután a földre rogyott.
~San!-rohanok felé.
~Jól vagy?-kérdezem, miközben pánikolok. Bólogatott, de láttam rajta, hogy nagyon rosszul van.
~Legalább elvihetem egy orvoshoz?-fordulok szüleim felé.
~Én vezetek!-anya felkapta táskáját és kiment az ajtón. Felsegítettem Sant és kivonszoltam az ajtón. Apa nem jött utánam.. nem is csodálom. Beültettem Sant a hátsó ülésre, majd én is beszálltam mellé. Anya rendkívüli sebességgel vezetett a kórház felé.
~Annyira sajnálom..-súgom Sannak, aki még mindig teljesen kába. Arcára akartam simítani, de láttam, hogy anya a visszapillantó tükörben néz minket. Emiatt elkaptam kezemet. Nem mondott semmit, inkább az útra koncentrált.

Sant bent fogják tartani pár napig, hála apának. Be akartam menni hozzá, így kértem az orvost, hogy engedjen be. Megenyhült a szíve és megengedte. Ahogy beléptem görcsbe rándult a gyomrom. San ébren volt és egyből felém kapta tekintetét. Leültem mellé. Meg akartam csókolni.. mindennél jobban. Elkezdtem hajolni felé, de ő elfordította fejét. Nem értettem.
~Wooyoung..-súgja nevemet.
~É-Én szakítok v-veled!-ismét felém fordult.
~Mi?-remegtek meg ajkaim.
~Szakítok veled!-mostmár sokkal tisztábban mondta. Könnyek sokasága folyt végig arcán és szemei csillogtak, de nem a boldogságtól, hanem a fájdalomtól.
~Nem..-rázom meg a fejem.
~Nem hagyhatom, hogy válassz köztem és a családod között..-mondata közben folyamatosan szipogott.
~Majd találsz valakit, aki szeret téged. Egy szép lányt, aki..-nem tudta befejezni mondatát.
~Én nem akarok mást! Én téged akarlak!-kezdek el zokogni. San erre már nem tudott mit mondani.
~El kell fogadnod Wooyoung.. vége. Nincs olyan, hogy te és én.-látom rajta, hogy nem akarja ezt. Ahogy én sem.
~Könyörgöm San!-megfogtam jéghideg kezeit.
~Menj el..-ő egyből ki is rántotta őket szorításomból.
~San..-hangom berekedt.
~Menj már innen!!!-kiáltotta el magát. Megugrottam. Sosem üvöltött még így. Én felálltam és könnyek között kirohantam onnan. Ennyi lett volna? Nem lehet itt vége... Valaki biztosítson arról, hogy holnap San mellett kelek fel és mondani fog valami kis perverz mondatot, amitől vörössé válik az arcom...
Egészen a váróteremig rohantam, ahol anya várt.
~Mi történt?!-kérdezi, miután látta, hogy zokogok.
~Szakított velem! És tudod miért?! Azért, mert ti nem tudtok engem elfogadni és nem akarja, hogy döntenem kelljen közte és köztetek! Emiatt ő hozott döntést helyettem és most elhagyott!!-ezt gyorsan elhadartam, utána még jobban sírni kezdtem.
~Találsz valakit, aki jobban fog szeretni és összetartoztok.. egy lány..-közbe vágtam.
~Nem! Meleg vagyok! És én Sant szeretem.. senki mást..- lerogytam az anya melletti székre. Arcomat kezeimbe temettem és mostmár halkan sírtam tovább.
~Sajnálom..-mondja halkan anya.
~Gyűlöllek titeket..- miután ezt kimondtam anyukámra néztem, aki szintén sírni kezdett.
~Fiam..-görbült le szája.
~Én többé nem vagyok a fiad.. soha többé nem akarlak látni, ahogy apát sem!- felálltam és elindultam a kijárat felé. Egészen a parkig mentem, ott pedig leültem egy padra. San.. gyere vissza.. hiányzol..