BEST FRIENDS || WOOSAN (18+)

3. rész

Wooyoung szemszöge:

Nagyon korán felébredtem. Nem volt kedvem felkelni még. Ránéztem az órára. Hat óra volt. Úgy döntöttem, hogy meglepem Sant. Nagy nehezen kijutottam kezei közül és felálltam az ágyról. San nyöszörögni kezdett mögöttem. Hátra fordultam és láttam, hogy a lepedőt markolja. Még álmában is megérzi, hogy nem vagyok ott?
~Wooyoung..-beszél álmában. Én rá simítottam karjára, de csak egy kicsit, nem akartam felkelteni. Óvatosan egy puszit adtam arcára. Egyből lenyugodott és békésen aludt tovább. Halkan kimentem a konyhába és elkezdtem reggelit készíteni. Miután befejeztem megfordultam. Hirtelen San termett mellettem. Megugrottam.
~San! A frászt hoztad rám!-kapok mellkasomhoz. Egy mozdulattal magához rántott és csókolni kezdett. Vállára helyeztem kezeimet és viszonoztam. San szemeimbe nézett, amint elvált tőlem.
~Utálom, ha nem melletted kelhetek fel.-görbül le szája. Csak egy mosoly került arcomra.
~Kiengesztelésként csináltam valamit.-biccentek az előbb elkészült ételek felé. San pár másodpercig csak nézte a tányérokat, majd újból felém fordult.
~Nem is tudtam, hogy ilyen jó szakács vagy.-simított hajamba.
~Sok mindent nem tudsz még rólam.-húzom fel egyik szemöldököm játékosan.

~Többször is főzhetnél..-fogja meg kezem San, miközben kiléptünk az ajtón.
~Ha szeretnéd..-rántok vállat. Szorosan San mellett sétáltam. Rossz elő érzetem volt. Hatszor néztem körbe az úton, nem akarok ismét a kórházban kikötni és sírni egy széken. Amint beléptünk a suliba mindenki minket nézett.
~Szerinted mi bajuk?-súgja kérdését San.
~N-Nem tudom..-akadozok a beszédben. Bementünk az osztályterembe, ahol csak Yeosang ült lehajtott fejjel. Vállai remegtek, biztos voltam abban, hogy sír.
~Yeo mi a baj?-rohanok asztalához. Felkapta fejét és rám nézett.
~Annyira sajnálom!-kezd el még jobban zokogni.
~De micsodát?-kérdezi San.
~Choi San és Jung Wooyoung most azonnal jöjjön az igazgatói irodába!-szólal meg a hangosbemondó. Sannal egymásra néztünk. Láttam rajta, hogy ő is kezd aggódni. Mi folyik itt?

Bekopogtam és kinyitottam az ajtót. Az igazgató elég idegesnek és stresszesnek tűnt.
~Üljenek le!-mutat az előtte lévő két székre. Mi Sannal helyet foglaltunk. Gyorsan megfogtam San kezét. Ez egy kicsit megnyugtatott. Erőt adott.
~Ugye tudják, hogy nagy bajban vannak?-húzta fel egyik szemöldökét az igazgató.
~M-Miért?-csodálkoztam.
~Szexuális tartalmat raktak fel az internetre. Maguk szerint ez normális?!-kezd el velünk üvöltözni. El is felejtettem azt a videót..
~Igazgató úr! Kérem hallgasson meg!-szólalt meg San.
~Azt a videót nem mi készítettük! Nem is mi raktuk fel az internetre!-mentegetőzött San, ahogy csak tudott.
~Igazuk van!-nyílik ki az ajtó. Egy kisírt szemű Yeosang lépett be rajta.
~Én voltam! Én készítettem a videót, és én raktam fel az internetre. Minden az én hibám.-szipogja Yeosang.
~Megbántam. Totál megbántam..-tenyerébe temette arcát.
~Ez esetben.. Kang Yeosang. Tudja, hogy ennek következményei lesznek. De nem rúgom ki, mivel bevallotta bűnét, ami dicsérendő dolog.-szólalt fel az igazgató. Yeosang az igazgatóra nézet és bólintott egyet.
~Köszönöm uram.. és annyira sajnálom..-végül Yeosang ránk nézett. Sannal odamentünk és megöleltük őt. Mégiscsak megmentett. Az igazgató elengedett minket, de Yeosangnak még maradnia kellett.
~Sziasztok! Hol van Yeosang?-lépett elénk Jongho.
~Az igazgatónál..-válaszolt San. Jongho szemei kikerekedtek.
~Mi történt? Jól van?-láttam rajta, hogy aggódott.
~Nem tudjuk.-rántok vállat.
~Köszi, hogy szóltatok!-elkezdett rohanni, gondolom Yeosanghoz.

~Ez a nap egy kész katasztrófa volt!-terült el ágyán San.
~Most mi lesz?-foglalok helyet mellette.
~Együtt leküzdjük.-húzott magához. Rögtön hozzá bújtam.
~Szerinted hogy reagálnának, ha megtudnák, hogy akkor csak barátok voltunk?-neveti el magát.
~"Barátok"!-teszem idézőjelbe.
~Mi? Ezt hogy érted?-értetlenkedik. Felemeltem fejemet.
~Én már akkor is éreztem irántad... valamit..-beharaptam alsó ajkam. Ezt még sosem mondtam el senkinek. Főleg nem Sannak. San felült, emiatt én is erre kényszerültem.
~Wooyoung.. te mégis mióta érzel így?-néz rám csodálkozva.
~N-Nem tudom.. egy jó ideje..-sóhajtok egyet.
~Azt tudom, hogy tagadtam.. de egy idő után már nem bírtam..-lehajtottam fejemet.
~Nézz rám Woo..-San államnál fogva felemelte fejemet.
~Én is totál beléd zúgtam. Nincs mit szégyellni.-egy bíztató mosoly került arcára. Szorosan megöleltem őt. Nem akarom elengedni. San rásimított derekamra, amitől megremegtem.
~Mi az? Miért remegsz ennyire?-kérdezi San nevetve.
~Mert te csinálod..-beletúrtam hajába.
~Wooyoung.. ha nem akarod, hogy fájjon a segged, akkor jobb, ha abbahagyod!-szisszent fel San. Csak elmosolyodtam.
~Most miért? Te mindig játszol velem. Én miért nem tehetem meg veled?-belső combjára simítottam. San megfeszült. Vállánál fogva ledöntöttem az ágyra. Ködös tekintettel nézett rám. Tudtam, hogy már kőkemény.
~Csak egy rövid kis játék lesz, ígérem.-adok kisebb csókokat nyakára. Lassan lehúztam nadrágját. De csak a térdéig. Nem akartam konkrét szexet. Hirtelen megszólalt a telefonom. Felvettem és Mingi szólt bele.
~Szia Wooyoung! Nincs kedvedek együtt lógni?-kérdezi vidáman. Én Sanra néztem. Boxerén keresztül tagjára fogtam. San rögtön szájához kapott. Nem akart egy hangot sem kiadni.
~Szia Mingi. Hát most nem igazán érünk rá..-miközben beszéltem elkezdtem mozgatni kezemet. San mindent beleadott. Nem akart megszólalni. De egy erősebb mozdulatomnál egy kicsit felnyögött.
~Öhm.. ez ugye nem az volt, amire gondolok Wooyoung? Ezért nem értek rá?-kérdezte Mingi a vonal másik végén.
~Mármint? Mire gondolsz?-nevetem el magam.
~Inkább hagyjuk! Jó szórakozást!-Mingi nevetve lerakta a telefont. Visszahelyeztem mobilomat az asztalra.
~Woo te normális vagy?!-kérdezte San lihegve.
~Tudom, hogy tetszik neked.-húzom le róla alsóját. Füléhez hajoltam.
~Imádod azt, ahogy hozzád érek..-súgtam fülébe.
~Kérlek Wooyoung..-szorította össze szemeit San.
~Ennyire kellenék?-hajolok San fölé. Ő bólogatni kezdett.
~Nyugi, segítek.-adok szájára egy puszit. Lassan lejjebb hajoltam. Elkezdtem tagját nyalogatni. Csak egy kicsit még idegesíteni akartam.
~Ahh.. Woo.. kérlek..-könyörgött San. Megfogtam és csak lassan mozgattam kezemet.
~Kérlek Wooyoung! Gyorsabban!
Nem hallgattam Sanra. Ugyanúgy lassan mozgattam kezemet. Mellé csak óvatosan helyeztem számba tagját. Egy idő után megsajnáltam őt és gyorsítottam. San pár perc múlva kiengedte nedvességét. Fogott és hátra döntött az ágyon. Erőszakosan szívni kezdte nyakamat. Nagyon fájt. Majd derekamat simogatta. San.. tudod, hogy azt nem szeretem..
~San..-szólalok meg elhalt hangon. Mintha meg sem hallotta volna.
~San..-kezemmel megpróbáltam leállítani, de leszorította az ágyra. Egyre erőszakosabban szorongatta derekam és egyre erősebben szívta nyakamat. Elkezdtem pánikolni.
~San!-kiáltás közben elcsuklott a hangom. Ő felkapta fejét és rám nézett. Szemeim tele voltak könnyel. Pár másodperc erejéig csak csodálkozva nézett rám, majd felhúzta nadrágját.
~Egy szörnyeteg vagyok..-mondja halkan, miközben lemászik rólam. Leült az ágy szélére és nézett maga elé. Én is felemelkedtem.
~Ne haragudj..-mondja sajnálkozva. Nem is néz rám. Átöleltem derekát és hozzá bújtam.
~Most félsz tőlem?-kérdezi San szomorúan. Én csak megráztam a fejem.
~Soha többé nem teszek ilyet.. ígérem! Kérlek Wooyoung bocsáss meg..-San szipogni kezdett.
~Csak akkor, ha még ölelgethetlek egy jó darabig..-simulok hozzá még jobban. San csak halkan kuncogott és ő is átkarolt engem.