BEST FRIENDS || WOOSAN (18+)

1. rész

Wooyoung szemszöge:

Sötét van, de így is melegség vesz körül. Nagy nehezen kinyitottam szemeimet és pislogni kezdtem, hogy kitisztuljon látásom. Két kar ölelt át. Felnéztem és egy szuszogó Sant láttam meg. Halványan elmosolyodtam. Ránéztem az órára és láttam, hogy ideje lenne felkelni. Finoman megfogtam San arcát és puszit adtam szájára. Ő megrándult, majd szép lassan kinyitotta szemeit. Tekintetünk egyből találkozott, San pedig vigyorogni kezdett.
~Jó reggelt.-adok neki még egy puszit.
~Jó reggelt szépség.-simít hajamba.
~Ne hívj így!-kuncogok halkan.
~Miért? Én csak az igazat mondom.-szélesedik mosolya.
~Ideje felkelni.-ülök fel az ágyon.
~Wooyoung..-szólított San. Én csak hümmögtem egyet.
~Szerinted komolyan vesznek minket? Mármint a kapcsolatunkra értem..-néz rám szomorúan.
~Figyelj San.. még ha nem is vesznek komolyan, mi együtt leszünk. Megmutatjuk nekik, hogy szeretjük egymást. Szerintem semmi más nem számít.-megfogtam kezét, hogy megnyugtassam. San bólogatni kezdett. Arcomra simított, én pedig tenyerébe bújtam, mint egy kiskutya. Az ilyen pillanatokért élek..
~Olyan aranyos vagy, én ezt nem bírom!-nevetett San.
~Na gyere! Együnk valamit.-húzom fel őt az ágyról.

Mint mindig, kézenfogva léptünk be az iskolakapun.
~Nézzétek! A Woosan páros! Olyan aranyosak együtt!-hallok egy lányt sikítozni.
~Szerintem undorító..-láttam, hogy San elszomorodott ezt hallva. Szorítottam egyet kezén, így ő hálásan nézett rám.
~Sziasztok!-jelent meg előttünk Yeosang.
~Y-Yeosang?-azt hittem rosszul látok.
~Az egyetlen!-neveti el magát.
~Mit akarsz? És hova tűntél? Hónapokig nem láttunk.-szólalt fel most San.
~Az egy hosszú történet.-legyintett egyet.
~Csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek.-mosolygott zavartan.
~Tudom.. hibáztam. De szeretném helyre hozni.. szeretném visszakapni a legjobb barátom..-nézett rám utolsó mondatánál.
~Miért higgyünk neked?-húzta fel egyik szemöldökét San.
~Nyugi San! Nem fogok rád hajtani! Már van barátom.-kuncog Yeosang.
~Komolyan? Gratulálok!-mosolygok rá.
~Én is nektek. Szerintem cukik vagytok.-bólogat vidáman.
~És ki a barátod?-kíváncsiskodom.
~Jongho a neve. Egy évvel fiatalabb nálunk. Nagyon édes, de egyben nagyon erős. Egy emberrel a hátán tud fekvőtámaszozni.-áradozik Yeosang. Szemei csillogtak a boldogságtól.
~Jut eszembe! Hol van Yunho és Mingi?-kérdezett rá hirtelen San.
~Itt vagyunk.-jelent meg mellettünk a Yungi páros kézen fogva. Mindannyian csodálkozva néztünk kezeikre.
~Ti meg..-csodálkozott San.
~Akkor mostmár hivatalos?-kérdezem izgatottan. Mindketten bólogatni kezdtek, így én egyszerre öleltem meg őket.
~Most magányosnak érzem magam.. hiányzik Jongho..-görbül le Yeosang szája.
~Majd bemutatod nekünk?-fordulok felé.
~Persze! Most csak azért nincs itt, mert tesi órája lesz.-amint Yeosang befejezte a beszédet csöngettek. Ez csak egyet jelentett.. fizika..

Óra után unott tekintettel léptem ki a teremből. Éreztem, hogy az agyam leépült. Pedig még el sem kezdődött a nap. Két kar simított a derekamra. Megfordított és a szekrénynek préselt. Persze, hogy San volt az.
~San mit csinálsz?-nevetek lágyan. Arcomhoz hajolt. Én reflexből mellkasára csúsztattam kezeimet.
~San.. suliban vagyunk..-fürkészem arcát. Nem válaszolt, csak ajkaimra hajolt. Ezután minden megszűnt körülöttem. Ebben a pillanatban csak San létezett számomra. Ahogy finoman fogja derekam, és puha ajkai, soha sem fogom megunni. Viszont ez sem tarthatott örökké. Valaki megköszörülte torkát mellettünk. Mindketten odafordultunk.
~Zavarok?-kuncog Yeosang.
~Csak be akartam mutatni Jonghot, ahogy ígértem. Utána folytathatjátok, eskü!-mutat Yeosang a mellette álló fiúra. Egész magas srác, fekete haja volt. Tényleg látszott rajta, hogy izmos. Bár az nem, hogy ilyen fiatal lenne. Tapasztaltnak tűnt.
~Sziasztok!-intett egyet.
~Szia! Wooyoung vagyok, ő pedig itt San.-mutatok a mellettem állóra.
~Szia Jongho.-mosolygott San kedvesen.
~Gyere Jongho! Hagyjuk őket kettesben. Az előbb is jól el voltak.-vágott perverz fejet Yeosang, majd elhúzta onnan a fiatalabbat.
~Gyere Woo! Éljük túl ezt a napot.-bólintott San a terem felé.

Miután vége lett végre a sulinak, úgy döntöttünk, hogy a dormban nézünk egy filmet. Egymáshoz bújva ültünk a kanapén és úgy néztük a filmet. Kezdtem unni, mert már egyszer láttam, így megfogtam San kezét és elkezdtem játszani ujjaival.
~Mi az? Meguntad?-szólal meg San.
~Kicsit..-válaszolok halkan.
~Szeretnéd, hogy izgalmasabb legyen?-kérdezte San, mire én nem tudtam mit mondani.
~Ezt hogy érted?-kérdésem után éreztem, hogy San a nyakamhoz hajolt. Apró csókokat hintett rá. Egy idő után kicsit erőszakosabban folytatta. Én lehunytam szemeimet és halkan sóhajtoztam. Egyszercsak megszívta nyakamat, emiatt egy kisebb nyögés hagyta el ajkaimat. A semmiből megszólalt San telefonja. Mindketten egyből szétrebbentünk.
~Miért most?-hisztizett San. Felvette és egy férfi hangot hallottam. Felismertem, Yunho volt az. San falfehérré vált. Nagyon megijedtem.
~H-Hogy?-csuklott el hangja. San valamilyen oknál fogva rám pillantott. Szemei könnyesek voltak. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban elsírhatja magát. Végül lerakta a telefont.
~Mi történt?-kérdeztem aggódva.
~Emlékszel arra a videóra, amit Yeosang készített rólunk?-mondata után bólintottam.
~Most mindenki azt a videót nézi a Facebookon és folyamatosan csak megosztják.-hangja megremegett.
~Ha valamit felraksz az internetre, azt nem szeded le..-nézek magam elé.
~Most mit tegyünk Woo?-teszi fel San a legnehezebben megválaszolható kérdést..