BEST FRIENDS || WOOSAN (18+)

5. rész

Wooyoung szemszöge:

Két hete, hogy lefeküdtem Sannal. Próbáltam elnyomni az érzéseimet, de ez egyszerűen lehetetlen. Valami köt hozzá. Ez a valami lehet szerelem?
~Wooyoung?-lóbálja kezét előttem Yunho. Visszatértem a Földre.
~Jól vagy? Hazamehetünk.-nevette el magát.
~Elbambultam..-rántottam vállat.

Éppen tartottam haza, amikor Sant láttam meg egy padon. Ült és csak nézett előre. Elé léptem.
~Szia! Mit csinálsz itt?-kérdezem meglepetten mégis kedvesen.
~Gondolkoztam. Beszélnünk kell.-totál komoly volt.
~Inkább menjünk..-nem hagyta, hogy befejezzem.
~Most!
Dühös rám? Nem reagáltam, csak álltam ott tovább.
~Ülj le!-parancsolt rám, miközben kezemnél fogva próbált lehúzni. Én ellenkeztem, de megbotlottam. Térdeim a padra estek, kezeim pedig San vállán pihentek. Szinte rajta ültem. Próbáltam felállni, de San a derekamra fogott és jobban magára húzott.
~Mit művelsz?!-pánikolok vörös fejjel.
~Wooyoung..-motyogta nevemet.
~Szerelmes vagyok beléd..-hangja halk volt, mégis tisztán hallható. Miután felfogtam azt, amit mondott a gyomrom összeszorult.
~Hogy?-csodálkozom.
~Miután lefeküdtem veled csak rád tudtam gondolni. Folyamatosan a fejemben vagy. Ha becsukom a szemem a te gyönyörű arcod jelenik meg előttem..-rásimított karomra. Ő is úgy érez ahogy én?
~Én nem érzek így..-nem merem megmondani neki az igazat.. azt, hogy szeretem őt.
~És soha nem is fogok..-láttam, hogy fájt neki, de mégis elmosolyodott.
~Tudom.-végre elengedett. Felálltam.
~Sajnálom..-ez volt az utolsó mondatom. Elsétáltam onnan. Hátra néztem. Láttam, hogy a könnyeit törli.. ennek láttán zokogni volt kedvem.
Nem bírom tovább.. kell egy kis gondolkodási idő.

Úgy döntöttem beteget jelentek és elutazom a szüleimhez egy kis időre. Gyorsan összepakoltam, nehogy összefussak Sannal. Azért írtam neki egy levelet. Végül elindultam a vasútállomáshoz. Megvettem a jegyemet és felszálltam a vonatra. Egyszercsak csörgött a telefonom. Felvettem.
~Szia..-San volt az.
~Sajnálom, hogy csalódást okoztam..-hangja elcsuklott. Hiába volt a vonal másik oldalán, tudtam, hogy sír.
~Én sajnálom, hogy gyáva vagyok..-ezzel le is tettem a telefont. San még próbált elérni, de nem vettem fel. Szégyelltem magam. Megérdemeltem volna egy jó nagy pofont.
~Összetörtem őt..-súgom magam elé, majd sírni kezdtem. Szerencse, hogy rajtam kívül nincs itt senki.

Egy roncsként szálltam le a vonatról. Egész út alatt csak halkan sírtam. Végül elértem a szüleim házához.
~Wooyoung kincsem! Veled meg mi történt?!-ölel át aggódva anyukám. Nem válaszoltam, így anya csak bekísért és leültetett a kanapéra. Mellém ült és átkarolt.
~Én szerelmes vagyok..-súgom halkan. Még mindig könnyezek.
~Ő is szeret, de én félek!-kétségbeesetten meséltem.
~Jaj kincsem! Nem kell ettől félned! Az a lány biztos megértené!-támogat anya. Sajnos sem ő, sem apa nem tudja, hogy meleg vagyok. De nem is tervezem, hogy elmondom. Egyelőre jó ez így.
~Elutasítottam őt.. biztos látni sem akar..-törölgetem könnyeimet.
~Nem hiszem. De itt maradhatsz pár napra, hogy gondolkodhass..-egy pohár vizet adott, amit rögtön meg is ittam.
Végül felmentem a szobámba és lefeküdtem pihenni. Mi van, ha anyának igaza van? San akar engem látni? Hagyok mindkettőnknek egy kis időt.

*Három nappal később*

Vettem egy nagy levegőt és leültem egy szabad helyre. Ismét a vonaton ülök egy bőrönddel a kezemben. Nem tudom, hogy kész vagyok-e ismét szemben lenni vele. A vonat megérkezett a végállomáshoz.. eljött az idő. Lassan sétálok. Nem akarok olyan gyorsan odaérni. De végül ott voltam.. az ajtó előtt álltam. Benyitottam, hogy az üresség fogadjon. Hangokat hallottam a hálószobából, így tudtam, hogy San ott van. Megint egy lánnyal van? Vagy egy sráccal?! Ez a rohadék! Mérgemben bevágtam az ajtót. San volt ott, fölötte pedig Yeosang. Mindketten rám néztek. San eltolta Yeosangot és egyből felállt. Én lassan elé sétáltam.
~Mégis mi a faszom ez?!-üvöltöztem Sannal. Nem válaszolt. Ugyanolyan összetörten nézett rám. Dühömben felpofoztam őt. Lassan újból rám nézett. Eldobtam kezemben tartott táskámat és megcsókoltam. Nem tudom mi ütött belém. Felpofozom, aztán lesmárolom. San egyből visszacsókolt.
~Még én is itt vagyok!-választott szét minket Yeosang.
~Mégis mit művelsz Wooyoung? Miért csókolod meg azt az embert, aki már az enyém?-idegeskedik tovább Yeosang.
~Mert szeretem őt..-válaszolok halkan. Yeosang és San is meglepetten nézett rám.
~Ő az enyém!-Yeosang emelte volna a kezét, de San megállította őt.
~Nem! Nem vagyok a tiéd. De Wooyoung az enyém!-San fellökte Yeosangot. Ő fájdalmasan a földre esett.
~Húzz innen..-láttam San arcán, hogy visszatartja dühét.
~Rohadjatok meg!!-áll fel Yeosang, majd elhagyta a helyiséget.
~Sajnálom, hogy megbántottalak.-fordulok San felé.
~Fogd be!-magához rántott és vadul csókolni kezdett. A szekrénynek nyomott. Pont úgy, mint amikor először mászott rám. Csak azzal a különbséggel, hogy most én is vágytam rá. Mindkét csuklómat megfogta, majd a fejem mellé szorította őket. Levette a pólómat és a gatyámat is.
~Te aztán nem viccelsz!-egy tetszelgő mosoly jelent meg arcomon.
~Nem tehetek róla. Túlságosan is kívánatos vagy. Nem bírok magammal.-derekamra simított, majd elkezdte nyakamat szívni. Aprókat nyögtem közben. Mivel már a csípőmön volt a keze, így az enyém szabaddá vált. Ráfogtam felsőjére és lehúztam róla.
~Attól félek, hogy már én sem bírom..-végigsimítottam mellkasán. San csak halkan kuncogott. Most gatyájához nyúltam és azt húztam le róla. Viszont ravasz voltam. Nem csak nadrágját, hanem a boxerét is leszedtem. Kettőt egyszerre!
~Hékás! Ez csalás!-vigyorog ravaszságomon. Újból rátapad ajkaimra. Közben belemarkolt hátsó felembe, emiatt egy jókorát nyögtem csókunk közben. Pár másodperc után leszedte alsónadrágomat is. Felemelt, így arra kényszerültem, hogy lábaimat dereka köré fonjam. De ő pont ezt akarta. A hátamat még mindig a szekrénynek nyomta. Egyszercsak éreztem, hogy San behelyezte tagját. Most sokkal jobb volt, mint először. Az érzéstől fennakadtak szemeim. A nyakába kapaszkodtam. Végül elkezdett mozogni. Azt hittem beleőrülok, annyira élveztem. Hajába simítottam. San a végéhez ért. Letett a földre, de még közel sem voltunk a befejezéshez. Egészen ágyáig tolt és lenyomott rá. Erősen a párnák közé nyomott, mintha fojtogatni akarna. Először a nyakamat borította be csókokkal, majd egyre lejjebb ment. Mellkasomat és hasamat is kényesztette. Hasamon szívásnyomokat is hagyott. Felhúztam őt egy kisebb csókra. San ismét behelyezte tagját és mozogni kezdett. De most sokkal erőteljesebben. Éreztem, hogy így gyorsabb lesz a folyamat. Így is lett. Megfeszültem. De végül mind a ketten elsültünk. San egy utolsó csókot adott, majd mellém feküdt. Egymás felé fordultunk és szemeztünk. Nem tudom felfogni, hogy mit csináltunk az előbb.
~Miért mentél el?-kérdezte San.
~Féltem..-elkaptam tekintetem.
~Nincs mitől félned.-San rásimított arcomra. Nem tagadom. Érintése nyugtató hatással volt rám.
~Én nem vicceltem. Tényleg szeretlek. Nem hittem, hogy ez valaha is megtörténhet, de te bebizonyítottad, hogy még egy ilyen seggfejnek is lehetnek érzései.-nevetett saját butaságán.
~Először is! Nem vagy seggfej. Másodszor pedig, én is szeretlek!-elmosolyodtam. Végre sikerült.. részben. Még sokmindent le kell majd küzdenünk..