BEST FRIENDS || WOOSAN (18+)

6. rész

Wooyoung szemszöge:

A suli folyosóján álltam.
~Elmegyek mosdóba!-fordulok San felé, aki csak bólint egyet. Amint végeztem visszamentem Sanhoz. De nem voltam felkészülve arra, ami ott várt. Yeosang és San a folyosó közepén smároltak. Kezemet szám elé tettem. Végül észrevettek és elváltak.
~Mi az?-kérdezi San mosolyogva.
~Komolyan azt hitted, hogy szeret téged?-kezd el nevetni Yeosang. Éreztem könnyeimet végigfolyni arcomon.
~Csak azért mondtam azt, hogy szeretlek, mivel meg akartalak fektetni normálisan. Mert hát valljuk be, az elsőre nem emlékszem, a második, pedig elég gyatra volt. De azért köszi az élményt!-kezd el San is nevetni. Minden elsötétült körülöttem.

Kinyitottam szemeimet és levegő után kapkodtam. Legalább egy percig ültem egyhelyben. Éreztem, hogy sírni fogok.
~Wooyoung?-hallok egy ismerős hangot mögöttem. Hátra fordulok és San feküdt ott. Nem válaszoltam, ezért felült.
~Jól vagy?-kérdezi, miközben vállamra simít.
~Megint rosszat álmodtál?-látom rajta, hogy aggódik. Akkor álmodtam az egészet?
~Az attól függ..-súgom halkan. San értetlenül nézett rám.
~Ezt nem igazán értem.-rázta fejét.
~Azt álmodtam, hogy elhagytál Yeosang miatt..-nem néztem a szemeibe. Fájt ebbe belegondolni.
~Mégis miért hagynálak el egy idióta miatt?-kérdezi nevetve.
~Ez nem vicces San... Nagyon valósághű volt..-nem terveztem, de hangom elcsuklott.
~Wooyoung..-államnál fogva maga felé fordított. Ekkor folyt végig egy könnycsepp az arcomon.
~Én mindig melletted leszek! Még ha úgy érzed, hogy nem is..-letörölte könnyeimet. Ez egy kicsit megnyugtatott. Megöleltem őt. Mellettünk, pedig megszólalt az ébresztő, tehát ideje felkelni.

Sikeresen beértünk.
~Wooyoung! Jobban vagy?-lép elénk Yunho mosolyogva.
~Igen! Köszi.-válaszolok kedvesen.
~San! Te is jobban nézel ki. Pár nappal ezelőtt egy roncs voltál!-kuncog Yunho.
~Történt egy-két dolog..-nézett rám San.
~De már megoldódott.-ismét Yunhora pillanatot.
~Igazából.. tanácsot kérnék tőletek!-Yunho eléggé zavarba jött.
~Csak nem szerelmi ügy?-kérdezem egy sejtelmes mosollyal az arcomon.
~Tudjátok.. van egy srác, aki tökre bejön. Jóban vagyunk, de csak baráti a kapcsolatunk. Mit csináljak?-úgy nézett ki, mint egy elveszett kiskutya. De esküszöm hasonlít egy golden retrieverre!
~Hívd el egy randira?-neveti el magát San.
~Szerintetek igent fog mondani?-kérdezi félve. Mindketten egyszerre bólintottunk.
~Köszi srácok!-vidult fel, majd egyszerre ölelt át minket. Végül el is tűnt. Gondolom beszél azzal a sráccal.
~Engem őszintén érdekel ki az, aki bejön neki!-gondolkozik hangosan San.
~Egyszer biztos megtudjuk.-rántok vállat. Elindultam a szekrényem felé, de San hangja megállított:
~Tudod, nekem is tetszik valaki.-mondata után megfordultam.
~Igazán?-tudom, hogy csak játszani akar, így én is beszállok.
~Nagyon vicces, aranyos..-lép közelebb.
~De nem utolsó sorban rohadt helyes is..-bólogat, mintha egyetértene saját magával.
~Nekem is tetszik egy srác, aki egy szexmániás idióta..-nevetem el magam.
~De tud ő kedves is lenni. Nem mellesleg lélegzetelállító látvány..-amint ezt kimondtam San állam alá fogott.
~Hé! Mit csinálsz?! Suliban vagyunk!-teszem kezeimet mellkasára és így próbálom őt eltolni.
~Pont ez a lényeg! Azt akarom, hogy lássanak.-mostmár vészesen közel voltunk egymáshoz. San nem várt tovább, megcsókolt. Én sem bírtam ki és viszonoztam. Éreztem, hogyha nem is mindenki, de rengetegen minket néznek. Egy kis idő után én váltam el Santól. Oldalra néztem, hogy mérges és csodálkozó arckifejezések fogadjanak. Kicsit megijedtem.
~Nyugi..-súgja San, majd megfogja kezem és az osztályterembe húz. Leültünk egymás mellé.
~Ez most szükséges volt?-duzzogtam.
~Igen!-válaszol San, aztán átkarolta a vállam. Állát pedig bal vállamon pihentette.
~Nekem annyi..-sóhajtok egy nagyot.
~Hogy érted?-San egyre jobban hozzám simult.
~Te vagy mindenkinek a kiszemeltje! De te lekaptál engem a folyosó közepén mindenki előtt!-forgatom szemeimet.
~Nem élvezted?-tettette szomorúságát.
~Nem erre céloztam, hanem..-nem hagyta, hogy befejezzem, újból megcsókolt.
~Pedig nekem úgy tűnik, hogy bejön neked!-vált el tőlem. Végül ismét ajkaimra hajolt, de most eltoltam őt.
~Abbahagynád?!-szólok a fiúra.
~Miért?-görbül le szája.
~Ne a suliban akarj ilyeneket csinálni kérlek! Tök kínos..-fordulok egy másik irányba.
~Jó, felfogtam.-kuncogott halkan.
~Néha nagyon idegesítő tudsz lenni..-ütök finoman vállába.
~De te így szeretsz! Nem igaz?-támaszkodik könyökére és kacsint egyet.
~Pfft! Igen. Te az én idiótám vagy!-bólogatok vidáman.

Suli után elmentünk a parkba sétálni és beszélgetni. Nagyon jól szórakoztunk. Egyszercsak San előkapta telefonját.
~Nem csinálunk egy képet?-kérdezi izgatottan. Én beleegyeztem, így el is készítettük. Csak egy selfie volt. Nem látszott a képen, de San átfogta derekamat, amit a kép elkészülte után sem engedett el. Elemezni kezdte a fotót, közben erősen fogta csípőmet. Őszintén kicsit zavarba hozott vele, de megpróbáltam nem erre koncentrálni.
~Na? Hogy sikerült?-kíváncsiskodom.
~Wow!-kerekednek el szemei.
~Mi az?-csodálkozom reakcióján.
~Nem csak a valóságban, de a képeken is rohadt jól nézel ki!-mosolyodik el sejtelmesen. Zavaromban eltakartam arcomat.
~Ne mondj ilyet..-motyogok halkan.
~Ne takard az arcod! Imádom nézni.-vette el kezeimet.
~Feltehetem Instagramra?-kérdezi bociszemekkel.
~Tedd..-egyezek bele zavartan.
~Biztos?-lehet látta rajtam, hogy furcsán érzem magam. De én elmosolyodtam és bólintottam egyet. Rögtön felvirult az arca. Végre elengedte derekamat és kiposztolta a képet.
~Ez lesz a kedvenc képem! De komolyan!-neveti el magát. Végül egy puszit adott arcomra.

Nem tudom, hogy most egy pár vagyunk, vagy csak simán kavarunk egymással. Azt tudom, hogy amit San iránt érzek, az szerelem, de még csak egy igazi randin sem voltunk. Nem tudom, hogy mit tegyek.. őszintén.