Halihó! Ismét egy kisebb, minirésszel jöttem ma, aminek az oka az, hog nem igazán volt ma időm akármire, de én megpróbáltam minden tőlem telhetőt.
Ja és nagyon imádom ezeket az underrated kis boikat. Mindenki STAN SF9 mert nagyon de nagyon tehetségesek!Chani pov.
Már egy jó ideje egyedül vagyok a szobámban amit hogy is mondjak, kissé unok. Tudom, eddig azon problémáztunk a managerünknek, hogy nincs elég hely, de így egyedül nagyon unalmas. Eddig mindig beszélgettünk, együtt baromkodtunk, viszont most végig csönd van. Síri csönd.
És hát ebből adódóan, mint ahogyan mindig, most is szétunom az agyamat. Kimentem egy picit a közös kis nappalinkba, hátha valaki ott kint lesz, de hát ó micsoda meglepetés, minden üres.
"Kijössz egy picit?" írtam rá Rowoonra, hiszen ő az akivel mindig megbeszélem a bajaimat. Ha valami nem tetszik nekem, ő hozzá fordulok, így most sem volt kérdéses, hogy ő neki szólok.
Az üzenetemet azonnal megnézte és már hallottam is az ajtónyitódást.
- Mi a baj? - ült le mellém a kanapéra, kicsit ásítozva, de egy lágy mosollyal az arcán.
- Neked nem hiányoznak az idők, amikor minden hülyeséget együtt csináltunk? Illetve amikor egymáson nyomorogva aludtunk el mert nem volt elég helyünk? - meredtem egyenesen magam elé.
- Dehogynem Chani, hidd el nekem is pontosan ez járt a fejemben. Egész nap csönd van, szinte már nem is beszélünk egymással. - dőlt rám hatalmasat sóhajtva. Kettőnk között mindig is több volt mint barátság, de tudtuk hogy nem kéne elrontani a bandánkat, ezért maradtunk ilyen "barátság extrákkal" viszonyban.
A gondolatmenetem közben a nagy semmiből, Rowoon megcsókolt. Nem ez volt az első, de meglepett, hiszen most elég véletlenszerű volt.
- Szeretlek Chani! Nagyon szeretlek. - kulcsolta össze a kezeinket.
- Én is téged! - bújtam bele ölelésébe és egymáson elfeküdtünk. Szeretem az ilyen pillanatokat. Ilyenkor jövök rá, hogy valójában mennyire magányos lennék nélküle és hogy mennyire szükségem van rá.
Mindörökké szeretni foglak, Kim Seokwoo...
Vége<3