Kpop Oneshots [NYITVA][+16,+18]

Save me | Chaebom - 2ne1

Sziasztok! Először is nagyon de nagyon boldog születésnapot szeretnék kívánni Lilinek, remélem hogy nagyon jól telt el ez a napod. Ez az egyik amivel próbálok kedveskedni neked szülinapod alkalmából, remélem tetszeni fog!:3 Másodszor pedig csak annyit szeretnék ehhez a sztorihoz mondani hogy ez a legelső GirlxGirl történetem, tehát nem tudom hogy nektek mennyire fog tetszeni, de azért remélem élvezhető lesz. Jó olvasást! <3

Chaerin pov.

Nekem ez a hely idegen. Ezen a nyáron elhagytuk a már 17 éve lakhelyemnek szolgáló szülőhazámat, hogy kiköltözhessünk Amerikába. Szerencsére nyáron költöztünk ki, ezért volt időm megtanulni a nyelvet de ezek ellenére nem mondhatom magaménak. Az itteni emberek nagyrésze elfogad, pár kivétellel. Már egy hónapja az iskolát is megkezdtem. Eleinte nem volt túlságosan rossz, mindenki érdeklődött irántam, egész sokan barátkozni is próbáltak. Viszont az elmúlt egy-két hétben amint megismertek engem eléggé megoszló véleményeket alkottak rólam. Nem tudom, hogy mit csinálok rosszul, de eléggé zavar, hogy a "másságom" miatt elítélnek. Nem ehhez vagyok hozzászokva. Azt hittem hogy az, hogy az ázsiaiakat elítélik csak egy tévhit. De ez pont ez a pár hét alatt bizonyult be. Bezzeg Bomot ilyennel nem bántják... Nagyon nem értem hogy őt miért isteníti mindenki. Bezzeg ő is szintúgy koreai mint én. Őt bezzeg a származása miatt nem bántják... persze, hiszen én elég vagyok prédának... Arra, hogy mindennel szitkozzanak.

Persze valóban pontosan tudom, hogy miért istenítik őt. Nagyon gyönyörű és még az esze is vág. Hiába tehetné meg hogy minden este más-más fiúk lába között legyen, ő nem teszi. Azért azt is kimondhatjuk, hogy talpraesett. Csak én ezeket nem akarom elfogadni. Józan ésszel rendelkező ember, szép, sőt gyönyörű, talán még elsincs szállva magától. Hogyan lehet egy ember ilyen tökéletes? Így már teljesen értem hogy miért nem kezelnek úgy mint Őt. Hiszen én csak egy mihaszna, buta lány vagyok akinek ráadásul húzott is a szeme.

Itt ülök az ebédlőben és csöndben fogyasztom a kajámat. Legszívesebben nem ennék itt a menzán, de nagyon nincs más választásom. Anyuék nem engedik hogy otthon ebédeljek, arra meg nincs pénzem hogy minden nap eljárogassak éttermekbe. Így viszont arra is számíthatok, hogy minden egyes nap egyedül ebédeljek. De persze ez úgymond magától értetődő.

Egészen nyugodtan eszegetem a menzás kaját, - ami nem mellesleg ma egész finom - majd amikor már elkezdtem volna kitolni magam alól a széket leült mellém egy-egy fiú. Azt gondoltam hogy csak ebédelni akarnak ezért folytattam volna az eltávozásomat de nem bírtam tovább kitolni a szélet magam alól. Hátrapillantottam hogy vajon mi akadályozhatja meg az utamat. Amikor megláttam hogy az iskola "bunyós" gyereke, azaz Jiyong a lábával torlaszolja el a teret a szék mögött egy hirtelen pillanatra megilyedtem.

- Légyszives engedj ki! - kérleltem a fiút egy felvett lágy hangon mivel nem akartam nagy konfliktusba kerülni vele.

- Ülj csak vissza! Tudod hogy mi lesz ha nem azt teszed amit mondok. - nézett rám szúrós szemekkel a fiú majd a vállamat megfogva lenyomott vissza a székembe. Nagyon megvoltam rémülve, nem mertem fölkelni mivel a mellettem ülő fiúk Jiyong legjobb barátai, egyben azok akikkel minden incidensét a vérére írta.

- Szóval... - szólalt meg a már az asztalt megkerülve veled szembe leülő fiú. - Sajnos nem hoztam magammal elég pénzt hogy vehessek ebédet.. - mondta mindezt egy megjátszottan szomorú, sajnáltató fejjel. - Illetve általában a haverjaimat is meghívom, ezért ők sem hoztak. - hajolt közelebb majd egy fenyítő tekintetet küldött rám. Hogy engem miért találnak meg az ilyenek?

- Hh... - fújtam ki a mélyen belélegzett levegőt mielőtt akármi csúnyát mondtam volna. Nagyon felidegesített, de tudom hogy mire képes és nekem kicsit sem hiányzik, hogy szétverjenek... vagy még rosszabbat csináljanak velem. - Jólvan, hozok... - mondtam ki amit valójában nem akartam. De féltem eléggé ahhoz hogy ne tegyem amit kért. Lassacskán fölkeltem a helyemről és odamentem a konyhához kérni három menüt és amint azokat kifizettem vittem is teli kézzel mindhárom fiúnak a kajákat.