Kpop Oneshots [NYITVA][+16,+18]

Caramel Frappuccino | WowSon - a.c.e

Mostanában elég sokszor hallgatom A.c.e-t és előszeretettel nézek is róluk videókat. Nem annyira shippelem őket, de ők ketten olyan cukik és azért elég rendesen fan servicelnek, mit ne mondjak!😆

Sehyoon pov.

Végre eljutottam a munkám végére és kezdem ízlelni az érett gyümölcsét. Most, azaz augusztus közepén vége lett a nyári munkámnak és az eddig megdolgozott pénzemet nem is olyan rég utalták át. Most legalább ha valamit szeretnék, megveszem magamnak és nem kell a szüleimen csüngve spórolnom.

- Te azt gondolod, hogy ezzel az 1.200.000 wonnal (300.000ft) a zsebedben kihúzod egy évig? - nézett rám a legjobb barátom kérdőre vont tekintettel.

- Miért, több mint a semmi! - szóltam vissza Junheenek. - Amúgy is, ez a maximum amit kitudtam hozni magamból, nem?

- Figyelj, suli közben is dolgozhatsz! Heti háromszor négy órában. Sok helyen lehet. A faterom egyik haverja is éppen baristát keres a kávézóba. Elvileg az egyik alkalmazott megvan, de még egy elkéne. Szóljak neki?

- Nem is tudom... szerinted az egy jó hely lenne nekem? Mármint, tudod, hogy nem tanultam semmi olyasmit amivel tudnék kezdeni magammal akármit is.

- Persze, betanítanak téged egy-két nap alatt és utánna már csak csinálnod kell a finomabbnál finomabb kávékat és kész!

- Nem hangzik olyan nehéznek... - csodálkoztam el a folyamat egyszerűségén. 

- Na, akkor azt hiszem meg is van az új alkalmazott. - mosolygott rám a legjobb barátom és a köszönetem kifejezéséül megöleltem.

(...)

Viszonylag gyorsan teltek a napjaim, hiszen ma már megyek is be és megnézik, hogy alkalmas vagyok-e a munkára.

Reggel épp csak arra volt időm, hogy gyorsan elintézzem a mindennapi higéniai rutinomat és egy kissé csinosabb ruhába felöltezzek. Nem akartam rossz benyomást kelteni, ezért felvettem egy vörös színű inget, aminek az ujjait feltűrtem úgy könyök magasságig. Emellé egy enyhét feszülősebb fekete nadrágot vettem föl. A bal kezemre rátettem a kedvenc órámat és egy kis parfümmel befújtam a nyakamat.

Ahogy kiléptem a házunk kapuján elindultam az utólag megadott címhez. Tényleg nem is volt olyan messze, mentem vagy tíz percig és egész hamar oda is értem. Előttem állt egy egész jól mutató díszes kávézó. Vendégek még nem voltak, gondolom még nem nyitnak meg amíg nincs meg mindenki.

Lenyomtam a kilincset, majd beléptem a pepita járólapú kávézóba. Tele volt növénnyel és egész hangulatos kis kiegészíttőkkel. A pult mögül előlépett egy nagyjából ötvenes éveiben lévő úr majd meghajoltam előtte.

- Jó napot!

- Szia! Te vaagy... - akarta mondani a nevemet, de valószínűleg elfelejthette.

- Sehyoon. - fejeztem be a mondatát, majd rámosolyogtam.

- Gyere! Erre van Byeongkwan. Ő majd megmutat neked mindent.

Úgy tettem ahogy a főnök kérte. Odaálltam a pult mögé és vártam arra a bizonyos Byeongkwanra. Nagyon nem is kellet sokat várnom, hiszen egy mosolygó szempár került velem szemben.