Sziasztok! Ismét egy b.a.p-s oneshottal érkeztem, remélem tetszeni fog.^^
Youngjae pov.
Vannak a népszerű fiúk az osztályban, mint például Zelo.
És persze ott vannak akik már sokkal kevésbé, mint például én.Ezt nem igazán kell megmagyaráznom. Valóban ő sokkal érettebb erre az egész 'nagyvilág' cuccra, én meg nem igazán. Ezért persze ő mindenben előbb részesül, vagy esetleg valamiben egyátalán részesül, nem mint én.
Ezen dolgok közül az egyik az a hírnév. Neki van, sőt rengeteg, nekem meg semmi. Megvagyok az én egyetlen haverommal, Daehyunnal, de mindketten tudjuk hogy azért jó lenne kicsit része lenni a közösségnek.
Ezek ellenére Zelo nem csinál nagy ügyet a maga körül lévő hypenak. Szinte egészen figyelmen kívül hagyja. Az érzelem az meg még annyira sem az ő pályája. Ó, hány lány számolt már be arról, hogy randira hívták saját maguk, lány létükre Zelot és ő egész higgadtan utasította el az ajánlatot. Arról ne is beszéljünk, hogy néhány fiú figyelmét is fölkeltette.
Ezek között az enyémet is. Anyuék szart sem tudnak az egészről, de nem is akarom hogy tudjanak, mivel anyuék szerint kell egy feleség, néhány gyerek és meg is van számomra a tökéletes család. Még nem igazán volt merszem bevallani nekik a másságomat, de ez így talán jobb is. Daehyun viszont konkrétan mindenről tud. Neki sem igazán szándékoztam elmondani, de észrevette egyszer, hogy őt rajzolgattam és azt is hogy mindig bámulom. Hülyének hazudnék, persze hogy bevallottam neki azok után.
- Csak nem? - ült le mellém Daehyun és nézte hogy mit nézek a telefonomon de még mielőtt megpillanthatta volna, gyorsan kikapcsoltam. - Valami pornót nézel, vagy mi? - röhigcsélt mellettem.
- Hülye! - csaptam rá a vállára.
- Valaki pornót említett? - ugrott mellénk automatikusan szinte az összes fiú. Csak a fejemet fogtam és sóhajtoztam. Körbenéztem és a sok fiú közötti résen észrevettem, hogy Zelo is idenézett, viszont a tekintete kicsit lenéző volt. Tekintetünk összeért, de én azonnal megszüntettem a szemkontaktust, mert ehhez még túl félénk vagyok.
- Nem, dehogy nem nézek én olyat! - tiltakoztam hevesen. Végül ránéztem Daehyunra kérdőre vonó tekintettel. Ő is szinte ugyanúgy nézett rám vissza.
- Akkor mit néztél? - váltott kissé megsajnálóvá tekintete, gondolom ő is észrevette Zelot. Csak egy szemöldökfelhúzással válaszoltam és ő azonnal megértette.
- Áh értem. Megint álmodozgatsz róla? - vigyorgott rám és a vállával lökögetett.
- Aish! Ez fáj! - dörzsöltem meg a vállamat majd a figyelmemet az éppen belépő tanárra fordítottam.
(...)
Ennek a napnak is vége. Nem mondhatnám egyátalán sem lightosnak, sem rövidnek, úgy nagyjából minden szar volt.
Épp ezért végre örültem, hogy mehetek a könyvtárba. A tanulmányi eredményim sokkal jobbak lettek mióta minden nap megyek oda. Persze nem önszántamból járok oda, tudom hogy Zelo is majdnem minden nap ott van. Lehet neki szüksége van a megnyugvásra, vagy ez a hobbija. Fogalmam sincs, de minden esetre örvendezve siettem a könyvtárba.
Mivel már december van és kellően hosszú volt ez a nap az iskolában, az ég is besötétedett. Emiatt jobban siettem, mivel én és a sötétség nem igazán vagyunk barátok. A nagy sietésben észre sem vettem, hogy éppen egy embernek megyek neki.
- Ne haragudj, véletlen volt! - keltem föl a földről majd megszemléltem, hogy ki is volt az. - Te jó ég Zelo! N-ne haragudj. - dadogtam mint aki soha nem tudott beszélni, majd láttam hogy elmosolyodik. Azt hittem felrobbanok, olyan gyorsan vert a szívem.