Kpop Oneshots [NYITVA][+16,+18]

Last shot | TaePyo - block b

Sziasztok! Nem engedte ezt a részt tegnap felrakni a wattpad, ezért csak ma teszem ki, viszont így este is számíthattok még egy részre. Jó olvasást!^^

Taeil pov.

Szabadna? Egészen biztosan nem...

Megteszem? Ez még csak nem is kérdés...

Megbánom? Az is biztos...

Apámnak annyi riválisa van, hogy az szinte lehetetlen, hogy ne ismerjek legalább egyet. Utálom ezt az egészet, muszáj mérlegelnem, hogy ki az akivel beszélgehetek és ki az, akivel nem. Viszont ezekre nem mindig fordítok nagy figyelmet. Igaz, nem túl biztonságos apámmal kihúzni, de én valahogyan mindig kibúvok alóla. Vagy ráfogom valaki másra a baromságaimat, aminek sajnos többször lett nagyon rossz vége, vagy úgy kiszedem magam a pácból, hogy azt még egy hazudómester is megirigyli. A lényeg az, hogy mindig megoldom hogy ne kerüljek bajba.

Hiszen aki ismeri apámat, az tudja hogy ő pont az akivel nagyon nem kell packázni. Én, az egyik főmaffia fiaként biztonságban érezhetem magam, mivel tudom, hogy nem sokan állnának ki apával szemben. Ezek mellett pedig megadatik minden, amire csak szükségem lehet. Igaz, amikor a századik ember szemébe hazudom, hogy apám elhagyott minket és azok sorra sajnálnak meg, kicsit már unom ezt az egészet.

Viszont ezen körülményeim mellett nem igazán vagyok egy jó, tisztelséges fiú. Apa mindig is megtiltotta hogy akármelyik konkurenciájával beszéljek. Ezt az elején teljesen furcsállottam is, hiszen miért akarnék én ilyeneket csinálni.

De amikor megismerkedtem Jihoonnal... Eleinte nem tudtam, hogy neki akármilyen kötődése van apámhoz, viszont amikor megtudtam, hogy ő a legfőbb ellenségének a fia, akkor csak röhögtem magamon, őszintén, ki még ilyen szerencsétlen mint én?

Ezt követően nem sokat tartottam vele a kapcsolatot, hiszen azért mégis valamilyen szinten féltem, de egy idő után hiányozni kezdett Jihoon. Hiányzott a vele töltött idő, a beszélgetéseink és a független barátság ami kialakult kettőnk közt, annak ellenére, hogy utálnunk kéne egymást.

Ezek után újra találkozgatni kezdtünk, viszont akkor rájöttem, hogy nem azért hiányzott, mert szükségem van rá barátként. Nagyon bele voltam zúgva és ezen nem tudtam segíteni. Azóta ez így megy, néha elcsattant kettőnk között egy-két csók, de ezen túl semmi mást nem csináltunk ami intim lenne.

(...)

Ismét megbeszéltük Jihoonnal, hogy találkozzunk, ezúttal egy elhagyatott épületben, mivel tudjuk, hogy mindkettőnk apjának az emberei mindenfelé hemzsegnek. Az pedig nem hiányzik, hogy emiatt hatalmas bajba keveredjünk. Jó lesz nekünk ez a titkos találkozgatás.

- Szia! - üdvözölt vigyorogva Jihoon amikor ideért.

- Jihoon! - örvendtem föl, mivel már egy elég hosszú ideje nem láttam. Odafutottam hozzá és megöleltem. Nem engedtem el továbbá sem és úgy néztem föl a szemeibe.

- Mi aaz? - borzolta össze a hajamat majd én elengedtem.

- Semmi. - adtam egy gyors puszit az arcára majd mielőtt észrevehette volna, hogy elpirulok elfordultam.

- Ne legyél már ilyen szégyenlős. - hallottam a hangján hogy mosolyog, majd magával szembe fordított és megcsókolt. Azta... Még sosem volt rá alkalom, hogy ő kezdeményezte volna a csókunkat, ezért meglepődtem, de azonnal viszonoztam, hogy elmélyíthessem a csókot. Azt hittem, hogy előbb utóbb elválik tőlem, de nem, ugyan úgy folytatta.

- Mi a szart csináltok? - hallottunk meg egy férfi hangot amitől mindketten azonnal eltávolodtunk a másiktól és kerestük a hang forrását. - Hát nem meg mondtam neked, hogy ne szórakozz velem? - majd leesett. Ez apám hangja volt. Te jó ég, nekünk most végünk van. Jihoonnak legyeztem a kezeimmel, hogy menjen el, de ő védelmezően maradt és a vállamat átkarolta.

Végül az egyik fal mögül kilépett és undorodva nézett ránk, mintha nem is a fia lennék.

- Taeil, azt hittem, hogy legalább eszednél vagy. Látom, túl sokat hittem... - lépett közelebb hozzánk, majd megláttam, hogy van nála egy pisztoly, ráadásul nem egy könnyű szerkezet, ezért előrébb léptem, hogy Jihoont takarjam.

- Ha akármit tervezel Jihoonnal csinálni, jobb ha tudod, nagyon de nagyon megbánod. Nem hagyom! - mondtam majd láttam hogy apám kiveszi a zsebéből a pisztolyát.

- Fiam, azonnal lépj arréb! - utasított apa, majd kibiztosította a fegyvert.

- Én ugyan nem fogok. - húztam össze a szemöldökömet majd hátranyúltam, hogy megnézzem, nincsen-e Jihoon zsebében akármilyen fegyver, majd szerencsémre találtam egy könnyűpisztolyt. Kihúztam a zsebéből majd eltettem magamnak.

- Most mondom, hogy lépj onnan el, vagy téged is lelőllek! - ordította de engemet nem rémisztett meg. Tudtam, hogy képes rá, de fontosabb volt számomra Jihoon egészsége.

Hirtelen éreztem, hogy mögülem két kar ellök, majd a földre zuhantam. Bekönnyeztem, amikor láttam, hogy Jihoon volt az. Feladta, nem akart engem veszélybe sodorni.

- Ne lődd le! - ordítottam apámnak sírva de láttam, hogy ő már célozgat a prédájára. Azonnal én is elővettem a zsebemből a pisztolyt, majd kibiztosítottam, de már túl késő volt. Egy éles csattanás alatt láttam, hogy Jihoon elgyengül és elesik a földre. Ordítottam, mivel nagyon fájt a látvány. Fájt, hogy tudom, hogy szenved.

- Én megmondtam, hogy megbánod! - mondtam dühösen, majd apámra lőttem. Nem gondoltam volna, hogy komolyabb sebet hagyok neki, de amikor láttam, hogy fejbe lőttem, kicsit kikerekedtek a szemeim. Nem először öltem embert, többször is erre kellett vetemednem, de azt nem gondoltam volna, hogy majd apámat is én fogom megölni.

Azonnal felugrottam és odaszaladtam Jihoonhoz.

- Lélegezz! Ne aludj el! - vettem a kezeimbe a fejét, majd levettem a kardigánomat, hogy rákössem a kezére, ahol eltalálta apám.

Azonnal kihívtam a mentőket, de mielőtt kiértek volna, elhurcoltam apám holttestét egy eldugott helyre, nehogy észrevegyék.

A mentősök kiérkeztek és azonnal megtisztították a sebét, szerencsére nem lett túl mély a lövés. Igaz, hatalmasakat ordított Jihoon, biztos fájt neki, de azt mondták hogy ennyivel megúszta. Nem lett komolyabb baja.

Miután végeztek, elmentek és itthagytak minket.

- Megvagy? - kérdeztem eggódva majd megöleltem óvatosan.

- Én már igen... de te hogy vagy? - fogta meg két kezébe az arcomat.

- A legjobbat cselekedtem. Ne legyen miatta bűntudatod, tudod te is hogy mire lett volna képes. Simán meg is ölhetett volna. - bújtam hozzá.

Így már biztonságban vagyunk, nem bánthatnak minket, és ez a legfőbb szempont. Az, hogy megvédjem Jihoont és ezzel együtt kettőnket.

Vége<3