Kpop Oneshots [NYITVA][+16,+18]

Szeretlek! | ChanBaek

Halihó!^^ itt is lennék az első adventi résszel. Ez egy kicsit hosszabb történet de a többi az valószínűleg már nem lesz ilyen hosszú. Shipeket még mindig írhattok ha van kedvetek😇❤️

Baekhyun pov.

Sötétség. Ez az ami eszembe jut az életről. Legalább is amióta középiskolába járok. Általánosban mindenki szeretett engem és sohasem volt bajom a kapcsolatok megteremtésével vagy esetleg azok megtartásával. Azonban amióta kijártam azt a nyolc osztályt azóta szinte mintha teljesen megfordult volna minden. Én próbáltam eddig mindenkivel kedves lenni, de ez egyszerűen nem válik be ebben az osztályban. Teljesen ignorálnak. Szerimtem ha akárki megkérdezné őket, hogy ki az a Byun Baekhyun, akkor azt sem tudnák, hogy kiről van szó. Csak lesnének és meglepődnének ha másnap ezt megjegyzem nekik. Annyira utálok itt lenni. De más választásom nagyon nincs. A szüleim áldják az informatikát és ebben a kicseszett városban csak ez az egy iskola amelyiken van emelt infó. Persze el is mehetnék másik városba, de azt meg nem díjazzák a szüleim. Mint ahogyan szinte semmit amit én szeretnék. Azt már el sem merem nekik mondani, hogy meleg vagyok. Teljesen kiborulnának. Még sajnos azt is kinézem belőlük, hogy emiatt küldenének engem el otthonról. Ami valóban lehet jobb lenne mint otthon maradni de nem akarok itt életre szövődő konfliktusokat a saját családommal. Jó, persze tudom hogy szeretnek engem de azért lehetnének kicsit megértőbbek az egyetlen kicsi fiuk igényeivel.

Az osztályom szintén egy nagy nulla. Azt hiszem csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Olyan "jó" nézegetni ahogyan csoportokba összeklikkesednek. Rajtam kívül senkit nem hagytak ki a baráti körökből. Olyan nehéz egy emberrel többet észben tartani? Én már nem is kérem hogy barátkozzanak velem, vagy hogy kedveskedjenek, de azt viszont elvárom hogy ne semmizzenek ki. Én vagyok a pótkerék akire sohasem lesz szükség.

Éppen most is így éreztem magamat. Itt ülök a padomban várva a becsöngetést. Várom már hogy az egyetlen ember aki engem figyelembe vesz megérkezzen és megtartsa nekünk az órát. Az osztályfőnökünk egy alapjáraton nagyon rendes nő, de ha fölbosszantják - márpedig az osztálytársaim ezt egészen nyugodtan megteszik minden bűntudat nélkül - akkor elég ideges is tud lenni.

- Jó reggelt! - lépett be a tanár mosolyogva de ahogyan elnézem nem egyedül érkezett. Jött közvetlen mögötte egy nagyon magasnak tűnő fiú.

- Ki ez a colos? - ordította be az egyik magát menőnek hívő fiú amire szinte az összes ribanc heves nevetésbe kezdett. Hogyan tetsszhet valakinek egy ilyen seggfej? Sosem értettem. Néha eléggé azt érzem hogy az osztályomban én vagyok az egyetlen akinek jó az ízlése fiúk terén. Hogyan lehet ilyen szar szeme mindenkinek rajtam kívül? Nem mellesleg ez a fiú akit az előbb csúfolódva nevettek ki egész helyes. Szépek a vonásai, de kissé visszahúzódónak tűnt, hiszen gondolom nem szeret senki sem azzal indítani rögtön az első napján, hogy rajta röhög az osztály liba tartománya.

- Nézd csak, ott egy üres hely, nyugodtan ülj le! - mondta a tanárunk kedvesen az új fiúnak aki pedig egy meghajlás után helyet is foglalt az egyetlen üres helyre ami mellettem volt. Eddig páratlanul voltunk és ugyebár az én kiközösített seggem mellé nem akart senki sem helyet foglalni. De miért is akart volna akárki... Na ez lényegtelen, tényleg csak mellékes.

- Baekhyun vagyok! - nyitottam a fiú  felé ha már egyszer van esélyem valakinél.

- Én Chanyeol! - válaszolt halkan de elég mély és karcos hangon amitől kissé libabőrös lettem.

- Ne lepődj meg hogyha itt senki nem fog nyitni feléd, velem is ezt csinálják. De ha te próbálnál náluk kezdeményezni azzal sem hatnád meg őket. Az én létezésemről szerintem nem is tudnak. - legyintettem egyet, majd félrehúztam a számat.