Te és én. /VKook/ ~Befejezett~

19.

Yoongi pov. 

Fújtatva beülök a kocsimba, míg újra fülemhez érintem telefonom, hallgatva ahogyan kicsöng, majd nem sokára ki is sípol. Feladva, szegény telefonom landol a mellettem lévő ülésen, míg elindítom a kocsit, hogy inkább személyesen intézem hozzá szavaimat, ha már nem bírta felvenni telefonját. 

Hoseok nemrég értesített, mi történt az éjszaka, mit csinált már megint az én idegesítő "testvérem". Mindig, csak a baj van vele, sosem tud nyugton maradni, mindig csinálnia kell valamit, amivel jobban árthat magának. Persze nem kéne ennyire túldramatizálnom a dolgot, hisz nem csinált semmi veszélyeset, de már megint részegre itta magát! 

Mikor a szüleinknél voltunk észrevettem párdolgot, amik nem hagytak nyugodni. Sokszor láttam, ahogyan remegnek a kezei, amit persze nem vettem komolyan, mivel mindig ideges, ha anyával kell beszélnie, de az a remegés nem maradt abba később sem. Észrevettem azt is, hogy a hangulata olyan, mint egy terhes nőnek. Eddig is kibírhatatlan személyiséggel bírt, de abban a párnapban azt hittem megölöm. Nagyon csodáltam azt, hogy Jungkook velem ellentétben elég jól viselte a hülyeségeit, én már leordítottam volna a fejét, hisz megszégyenítette egy kávézóban, ahol nyüzsögtek az emberek. 

Azaz idióta eljátszotta az ártatlan szerepét, akit a szörnyű barátja megcsalt egy lánnyal, pedig ő is nagyon jól látta, hogy ilyen nem történt. Egyesszerűn, csak vitatkozni akart valakivel és mivel én már nem voltam rá vevő, így kikezdett Jungkook-al, meg a volt csajával. Mikor ezt megtette elégedetten távozott és elment leinni magát. Még a végén nem családi nyaralásra viszem, ha nem elvonóra, mert ha ezt továbbra is hagyom tönkre teszi az életét. 

A sok hülyesége mellé nem kell az alkoholizmus! Elég a szexmániáját elviselni, meg azt a nagy száját, amiből semmi jó nem jön ki egész nap, csak a sok marhasága. Régen is voltak ilyen pillanatai, mikor szájalt, de ezek ritkák voltak, mostanra meg már minden napossá vált. Tennem kell valamit. 

Leparkolok és kiszállok a kocsiból, nem pazarolva az időt megyek a bejárathoz. Beíróm a kódot és már szaladok is felfele, egészen az ajtajáig, ahova bekopogok. Ha részegen fogom találni, én esküszöm agyonverem. Hátha attól visszatér az esze és rájön mekkora bajba sodorja saját magát. 

Párszor kopogok még, mivel nem akar nekem ajtót nyitni, ezért előveszem a kulcsaimat és beengedem saját magam. Még szerencse, hogy nem adtam neki vissza, bár nem is merném úgy egyedül hagyni, hogy mellette ne nézek rá néha. Múltkor is, majdnem belefojtotta magát a kádba, ha egy picit később mentem volna, már nem élne. Lassan 27 éves és még mindig felelőtlen, akár egy tinédzser. 

Belépve a lakásba nem látom őt, ezért leveszem magamról a kabátom és ledobom a kanapéra, majd szétnézek nappaliba, konyhában. Nem látok alkoholos üvegeket, így remélem nem ivott, bár attól függetlenül a szobájában is megtehette ezt. Rögtön a szobájához megyek és megragadom a kilincset, de mielőtt kinyithatnám fura hangokat hallok kiszűrődni onnan, amiért megállok és fülelek egy kicsit. Nyöszörgést hallok, de nem sokra rá egy hangos sikoltást, amitől összerezzenek és szó szerint kivágom az ajtót és befutok rajta. Pillanatok alatt elkapnak a rossz gondolatok, de mikor meglátom mi történik valójában lefagyok. 

Legyökerezett lábbakkal, hatalmas szemekkel nézek a két szeretkező párra, akik érkezésemkor felém fordulnak. Taehyung az ágyon fekszik, Jungkook pedig rajta. Pár percbe beletelik, hogy Jungkook magukra rántsa a takarót, gondolom, hogy ne lássak ennél is többet, de már késő...mindent láttam. Taehyung még homályos tekintettel néz rám, nehezen ébredve fel az élményből, míg Jungkook jéghideg íriszekkel méreget. 

-Sajnálom. -Mondom gyorsan és kifordulok a szobából, magam után jól becsukva az ajtót. Kínosan érzem magam, mivel nem minden nap nyitók be erre, szerencsére eddig sikeresen kikerültem Taehyung partnereit, de most úgy tűnik ez nem jött össze.