Te és én. /VKook/ ~Befejezett~

20.

Jungkook pov. 

Álmosan fordulok jobboldalamra kitapintva a mellettem lévőt, át is karolom vékonyka derekát, arcomat nyaka hajlatába fúrva. Magamba szívom vattacukor illatát, ami miatt mosoly kerül ajkaim szélére és amennyire, csak birok hátára tapadok, akár egy pióca. Minden fáradság kiszáll belőlem és csak ölelgetni lenne kedvem a mellettem, még mélyen alvó fiút. 

Tegnapi esti kis vita után, végül nála maradtam, mert Jimin azt mondta, ő úgysem lesz itthon, szóval nem kell haza mennem hozzá. Nem szívesen hagytam volna magára Taehyung-ot, mivel eléggé felzaklatta Yoongival való beszélgetés, bár ő ezt nem mondta, de láttam rajta. Nem is hoztam fel inkább a témát, hagytam az egészet, bár azért ma rákérdezek, mert nem akarom, hogy magában őrlődjön. 

Karjaim között lévő fiú mocorogni kezd, amiből tudom kezd ébredezni. El is mosolyodok és izgatottan várom, hogy végre felébredjen,  végig puszilgassam az egész arcát. Nyammogva felém is fordul és félig lehunyt szemekkel rám pillant, amitől a mosolyom még nagyobb lesz. Imádom az ébredés utáni arcát, mert olyan kis édes kócos hajjal, nyomot arccal.  Adok is a pofijára egy puszit, amire felmordul és az ajkaimra tapasztja tenyerét. 

-Fejezd be. -Morogva felakar ülni, de visszanyomom és ellököm a kezét a számtól. 

-Ölelkezünk még. - Duruzsolom homlokának döntve az enyémet, adva egy kis puszit pisze orrára.  Sóhajtva átkarol és lehunyja fáradt pilláit. 

-Jó, de ne sokáig. - Motyogva ásít egyet, amitől felkuncogok és megsimogatom fejét. - Nem sokára mennem kell dolgozni. 

Bólintok egyet, jelezve, hogy értem, majd az előző tervhez híven újra puszilgatni kezdem mindenhol. Most nem állít le, inkább csukot szemel hagyja, hogy kényeztessem, kicsit szeretgessem, ami elég jól is megy, addig ameddig ajkaihoz nem érek. Ott egy kicsivel több időt töltök, de nem csókolom, egyesszerűen puszilgatom, amire felmordul és tarkómra vezetve a kezét  ajkaira húz.  

Belemosolygok a csókba, mivel olyan kis édesen könyörög a törődésért, amit én persze megadok neki. Lassan csókolom, véletlen se gyorsítva rajta, nehogy izgalomba jöjjön tőle, mert a tegnapi után örülni fogok, hogy pisilésre tudom még használni a kis Kook-ot. Többet nem szabad egy napnál több időt kihagynunk. 

Nyelvét végig húzza ajkaimon, többet kérve, amit meg is adok neki és át engedem a fürge nyelvét hozzám. Piercingjével többször is megsimítja nyelvemet, ami nagyon jóérzés, ezért nem sokáig tudom engedni, hogy ő  irányítson, mert rögtön átveszem az irányítást. Annyira beleélem magam a csókba, hogy alig veszem, csak észre, ahogy keze befurakodik pólóm alá, végigsimítva az ottani bőrfelületet, ezzel egy kis borzongást kiváltva belőlem. Ha nem akarom, hogy elszabaduljanak az indulatok, akkor muszáj vagyok abbahagyni az egészet, mert a végén félő nem tudnám felállítani a kis fickót. 

-Nem azt mondtad sietned kell? - Elszakadva tőle, kissé elhúzódok, de csúszik utánam az ágyban. 

-Nem baj, ha kések egy picit. - Elérve ajkaimat, újra megcsókol, de mielőtt nagyon beleélné magát, inkább felülök. 

-Nem szabadna mindig késned, sőt enned is kéne valamit munka előtt. - Kimászok az ágyból, amit egy frusztrált nyögéssel díjaz. - Gyere, csinálok neked reggelit. -Kinyújtom felé a kezem, amire morogni kezd, de megfogja mancsom és felkel ő is az ágyból.  

Kimegyünk a konyhába, ahol én már otthonosan kutakodok valami élelem után, amíg ő az asztalnál ülve engem figyel. Nagy nehezen összeszedek annyi alapanyagot, amiből csinálok tükörtojást és pirítós kenyeret. Szegényes kínálatból nehéz jót csinálni. Elé teszem a reggelit és leülök mellé, hogy együtt fogyaszthassuk el.