Te és én. /VKook/ ~Befejezett~

33.

Jungkook pov.

Még pár kantintás után, mosolyogva emelem le a fényképező gépet, gyorsan visszanézve a filmkockákat. Kyo egyre jobban belejön ebbe az egészbe, aminek kimondatlanul örülök, megkönnyíti a munkám. Bár szeretem a kihívásokat. 

-Köszönöm a mai munkádat. - Fordulok a modellem felé, aki mosolyogva meghajol. 

-Én is. - Leugrik az emelkedőről. - Amúgy mi van Kim-el? Ma miért nem jött dolgozni? Tanítania kéne engem, helyette mégis, csak csavarog. - Duzzogó látványa miatt elnevetem magam, majd vállat vonva összepakolom a cuccaim. 

-Nem tudom, miért nem jött be dolgozni. Nem osztja meg velem a dolgait. - Utoljára rá mosolygok, majd intve egyet megyek felvenni a kabátom, hogy végre hazamehessek. 

Még nem voltam túl sokszor, de nagyon szeretek itt dolgozni. Azt csinálhatom, amit szeretek és a modellem se egy seggfej, akit vaslapáttal vernék agyon. A főnököm is jó fej, figyelmes. Nem áll a számba azt figyelve, mikor baszom el a feladatomat, teljes mértékben rám biza az egészet. A többi itt dolgozó is kedves, bár a többi modellre ezt nem lehet elmondani. Van pár undok, akitől még a hányinger is elkap, mikor megtalál szólítani. Hisztisek, pletykásak és nagyon hülyék. Nem lenne szép arcuk, már rég a híd alatt élnének. 

-Hé, Kook! - Már majdnem elhagytam a helyiséget, mikor meghallottam Jin hangját. Visszafordultam hozzá, látva morcos arcát. - Hol van az a kis rohadék?! - Sziszegi csípőre téve kezeit, akár egy szigorú anyuka. 

-Nem tudom. - Rázom meg a fejem, amire dobbant egyet a lábával, átváltva hisztis kölyökre. 

-Már megint kezdi. Mond meg neki, hogyha holnap se fárad be dolgozni, akkor ki van csapva. Nem tartom tovább neki a hátamat. Elegem van.  - Nagy szemekkel bámulok rá, majd egy kicsit arrébb Namjoonra, aki pár lépéssel távolabb van tőlünk. 

-Hyung, nem akarok szemtelen lenni, de nem gondoltál még arra, hogy azért nem jön be dolgozni, mert a volt pasija idejár? - Húzom fel egyik szemöldököm, míg oldalra billentem fejem. Tekintete megváltozik és zavart lesz, mintha azt se tudná, miről is beszélek éppen.

-Milyen volt pasija? Nem értelek. - Rázza meg fejét, értetlenül tárva szét karjait. 

-Namjoon nem említette, hogy régen Taehyungal járt? - Kérdésem után hatalmasra nőnek szemei, karjai maga mellé esnek és teljesen lesápad. 

-Nem, hisz még előttem mutatkoztak be egymásnak, mintha most találkoztak volna elsőnek. - Összezavarodva néz hátra párjára, majd vissza rám. - Hazudott nekem...- Arca hirtelen vált át zavartból mérgesre, míg kezei ökölbe szorulnak. 

-Minden rendben, Hyung? - Közelebb megyek és vállára teszem a kezem, aggódva nézve rá. 

-Nem, semmi sincs rendben! Az a kis dög hazudott nekem, hülyének nézett! Most szépen megfogja nekem magyarázni és ha nem tetszik a válasza megütöm.- Meséli a tervét, de ezzel együtt oda is megy a megszeppenté vált fiúhoz.

Szívesen nézném, ahogyan Jin leordítsa annak a szemétnek a fejét, de van ennél fontosabb dolgom is. Taehyung nekem is magyarázattal tartozik! Értem, hogy Namjoon eljátszotta a hülyét, de ő miért követe benne? Miért nem talált ki Jinnek és mondta el az igazat? Mi a francot rejteget ez a kettő?! 

Elhagyom az épületet és elindulok Taehoz, de azért küldök neki egy SMS-t, hogy érkezek. Remélem már otthon van és nem megyek potyára. Kell egy félóra, mire odáig lesétálok, mert elég messze van. Nem is értem, miért él ilyen elhagyott helyen, abban az apró kis lakásban, mikor annyi pénze lehet, mint a szemét. Jobbat érdemelne.