Te és én. /VKook/ ~Befejezett~

10.

Jungkook pov.

Tollam végét harapdálva nézek ki íróasztalom előtt ülve ablakon, borús felhőket figyelve íriszeimmel. Lassan már esnie kéne az első hónak, mégsem tűnik úgy mintha ez bármikor bekövetkezne. December eleje van és sáros, esős idők vannak, ami elég szomorú. Jó lenne, ha fehér karácsonyunk lenne. Nagyot sóhajtva veszem ki fogaim közül ártatlan tollat és nézek vissza az asztalon lévő rengeteg füzetre, könyvre, ami szanaszét hevernek. Lassan téli szünet van,de előtte egy csomó vizsgánk lesz, amire nem árt tanulni. Nem vagyok rossz tanuló, sőt elég gyorsan tanulok, de jobb félni mint megijedni. Bár barátom nem így gondolja ahogyan én, mert most is heverészik, minthogy tanulna egy kicsit. 

-Apád agyon fog ütni, ha rossz jegyeket kapsz. -Jegyzem meg halkan, miközben jegyzetelek a könyvből, de azért félszemmel figyelve reakcióját. Halkan morog orra alatt, majd félreteszi a telefont és felém fordul az ágyban. 

-Ha már itt tartunk...te hazamész karácsonyra? - Kérdésére megállok az írásba és magam elé meredve nézem a telefirkát füzetem. Igazság szerint nem jövök ki jól szüleimmel, így nem tudom mit kéne tennem. Nem tudom, hogy egyáltalán várnának-e haza ünnepekre, vagy inkább azt akarják, hogy itt maradjak, úgymint tavaly is. 

-Nem hiszem. - Leteszem tollamat, mivel nem tudok már a tanulásra koncentrálni. - Te hazamész? - Fordulok felé székestől, rákönyökölve az asztalra. 

-Nem tudom. - Rázza meg fejét, majd lassan felül ágyában. Szomorúan süti le szemeit, miközben ujjait tördeli. - Mióta anya meghalt és apa feleségül vette azt a nőt, nem szívesen járok haza. Kívülállónak érzem magam köztük. - Bánatos arcát látva lebiggyesztem ajkaimat és fel kelve helyemről mellé ülök. 

-Töltsük együtt a karácsonyt, oké? - Mosolygok biztatóan, végig simítva hátán nyugtatás képen, amire szemei felcsillannak és izgatottan mosolyogni kezd. 

-Csinálunk házibulit? Van egy ismerősöm, akinek van egy nagy háza, ahol meg tudnánk csinálni. Elhívhatnánk Taet is meg Yoongit! - Beleélve magát meséli terveit, nem is foglalkozva azzal, hogy az a két személy nemrég szakítottak és egyáltalán nem akarnak találkozni, akkor még együtt bulizni. Bár azt nem is értem, hogyan akarja elhívni Yoongit, hisz még Instagramon sem akarja visszajelölni. - Majd felhívom őt és megkérdezem, hogy csinálhatnánk-e nála bulit, de őt ismerve biztos belefog menni! - Mondja tovább már a telefonját nyomkodva, keresve benne az ismerőse számát. Annyira beleélte magát, hogy nincs szívem azt mondani neki, én nem akarom, szóval hagyom had tegye azt amit jónak lát. 

-Még messze van a téli szünet, elsőnek is a vizsgákra kéne készülnünk. - Visszaülök az asztalhoz, de mielőtt belekezdhetnék a tanulásba pityegni kezd a telefonom. Kíváncsian veszem a kezembe, meg nézve kiírt, de mikor meg látom Taehyung nevét izgatottá válok. Már párnapja nem hallottam felőle, így nagyon boldog vagyok, hogy írt nekem. Sajnos nekem nem volt hozzá elég bátorságom, még a képet sem küldtem át neki, pedig csak emiatt adta meg az elérhetőségeit. Vagyis azt hiszem, csak emiatt. 

Nem írtam neki, de azért bejelöltem a többi fiókját, és néha nézegettem hátha tesz ki valamit, mint valami rossz fanboy. Láttam nem régen megosztott egy videót, amiben tisztázta a dolgokat, pont úgy ahogyan mondtam neki. Ezek szerint néha azért hallgat a másikra is nem, csak a hülye feje után megy. 

TaeTae: Hol a képem? 

Elmosolyodok ahogyan elolvasom üzenetét, hisz boldoggá tesz az a tudat, hogy ennyire kell neki a közös képünk. Azt nem értem miért kell neki, mert gondolom velem ellentétben, Ő nem fogja kirakni telefon háttérképének, ahogyan én tettem.