Te és én. /VKook/ ~Befejezett~

2.

Jungkook pov.

Kellemes álmaimat egy fullasztó érzés zavarja meg, mintha valami nehéz lenne mellkasomon. Úgy érzem nem kapok levegőt és hiába mocorgok nem tűnik el ez az érzés. Lisa már megint rám feküdt?  Erre a gondolatra lassan kinyitom szemeimet, de olyan erős fény lepi el a szobát, hogy vissza kell csuknom őket, ha nem akarok megvakulni. Már megint nem húzta le a redőnyt mikor aludni ment? Milyen felelőtlen ez a nő! Halk morgást kiadva magamból oldalamra fordulok, ezzel le esik rólam az a súly ami annyira nyomta mellkasom, megszabadítva a levegőtől. Hozzá bújva a mellettem fekvő lányhoz, belefúrom arcom nyakhajlatába ezzel is elzárva magamtól a kellemetlen fény forrást. Átkarolom vékony derekát és jobban hozzá bújok, jól magamba szíva kellemes illatát...de mintha most más illata lenne mint amilyen szokott lenni. A bőre érintése se olyan mintha ő lenne az. Újra kinyitom szemeimet, megpillantva kék fürtöket, amiből rájövök, hogy ez bizony nem Lisa, hanem valaki más. Nehezen alkaromra támaszkodva felemelem felsőtestem és ránézek a mellettem lévőre. Ahogy megpillantom rögtön eszembe jut a múlt éjszaka emlékei, az alvó fiú kiléte. Szóval nem, csak egy álom volt? Tényleg lefeküdtem egy fiúval. 

Idegesen borzolok bele hajamba és dőlök vissza ágyra, hátamra feküdve, míg karomat szemeim elé ejtem. Pocsékul érzem magam és nem csak attól a töménytelen alkoholtól amit legurítottam, hanem a tegnap este történései miatt is. Nem tudom elhinni mit tettem, mihez folyamodtam azért, hogy kielégítsem vágyaimat. Annyi lány volt azon a retkes bulin, én mégis képes voltam egy pasival ágyba bújni. Hányingerem van és rosszul vagyok, legszívesebben szembe köpném magam, amiért ilyen mélyre tudtam süllyedni. Már értem miért dobot ki Lisa, hisz ilyen töketlen senkit én is kidobtam volna mint macskát szarni, nemhogy megtartsam. A mostani pasija biztos nem tenne ilyet mint én, nem inná le magát, majd bújna ágyba vele egyneművel. Bár jobban belegondolva nem az én hibám ez az este, hanem ezé a fiúé! Ő mászott rám, pedig én vissza akartam lépni, megakartam állni, míg lehetett, de ő nem hagyta. Minden az ő hibája, nem az enyém. 

Gondolataim főszereplője épp ezt az alkalmat választotta arra, hogy átkaroljon vékony karjaival, fejét pedig a mellkasomra hajtsa. Már tudom mi volt az a nehéz, ami nyomta mellkasom. Ő feküdt rám, úgy ahogy most is, bár most nem érzem nehéznek. Elég vékony, mégis nagyon kecses és hibátlan teste van, nem mondanám, hogy izmos inkább itt-ott formás. Arca is nagyon szép, olyan akár egy porcelánbabának, főleg a kék hajszínével. Biztos nagyon népszerű azért is volt azzal a sok fiúval körülvéve a bulin, de nem csodálom, mert ahogy mondtam gyönyörű egy fiú és ezt ki is használja. Magába bolondítja az embereket, legyen az fiú vagy lány. Őt biztos nem hagyják el másé, nem is csalják meg, inkább ő teszi ezt másokkal. Jiminnek igaza van vonzom magamhoz a könnyűvérű embereket.   

Hirtelen felülve eszembe jut valami fontos, amitől el is sápadok és újra szédülni kezdek. Otthagytam Jimin a bulin! Gyorsan kiszállok az ágyból, amit meg is bánok, mert jobban megszédülök és majdnem ellesek, ha nem kapnám el a mellettem lévő falat. A fejemhez kapva dörzsölni kezdem a halántékomat, hátha tudok segíteni a helyzeten és gyorsabban magamhoz térek, de sajnos nem jön össze. Már a hányinger is elkap. Lassan lépegetve összeszedem a cuccaimat és az egyik ajtóhoz megyek, hátha az egyik kivezet innen. Gondolom a másik a fürdőszobába visz, míg a másik a nappaliba, amit láttam mielőtt bejöttem volna ide. 

Megragadva a kilincset még hátra nézek, de a fiú még mindig alszik, ügyet se vetve arra, hogy az előbb löktem félre. Teljesen kivan ütve, ami nem baj, legalább letudok lépni anélkül, hogy kellemetlen helyzetbe kerülök vele szembe. Kinyitom az ajtót és meglátom a nappalit, aminek nagyon megörülök. Hátam mögött halkan becsukom az ajtót és odakint a kanapéhoz menve magamra veszem ruháimat, amik eléggé gyűröttek lettek. Sőt átvették annak a fiú illatát, amitől elfintorgok és próbálok nem törődni vele, inkább megkeresem a telefont a zsebembe, ami szerencsére megvan. Leülök a kanapéra és tárcsázom barátom telefonját, ami kitudja hányadik csörgésre kisípol. Idegesen nyelek egyet, ezzel vissza nyelve hányingerem is, ami nem túl gusztusos, de jobb mintha a szőnyegen végezné, ami elég drágának tűnik. Újra megpróbálom hívni, de párcsörgés után végre felveszi, amitől megkönnyebbülök.