Te és én. /VKook/ ~Befejezett~

23.

Jungkook pov. 

Szobámba járkálva fel-alá próbálom elérni páromat, aki jelen pillanatban szarik a fejemre. Nem veszi fel azt az átkozott mobilját, sőt kinyom, ami csak jobban dühít. Már reggel óta próbálom elérni, de sehogy sem sikerült. Kétségbeesésemben már nála is jártam, sőt Namjoon lakására is visszamentem, hátha ott van még, de azt mondta, akkor lelépet Taehyung a barátaival együtt, mikor mi Jimin-nel. Hoseok lakására is elmentem, de ott sem volt senki, sajnos Yoongit már nem tudom merre lakik, bár azzal amúgy sincsenek most jobban, így biztos nincs ott. 

-Kezdek szédülni, ahogyan nézlek. - Morogja Jimin ágyán ülve, szemeivel követve mozdulataimat. 

-Hol a francban van?! - Kiabálom, miközben a telefonomat az ágyamra dobom mérgemben, tehetetlenségemben, ami belülről zabál fel. 

-Ne aggódj már, Kook. Biztosan valamelyik barátjánál van és éppen alszik, majd később visszahív. - Nyugtatni próbál, de mit sem ér. 

-Már este 9 óra van! - Hajamba túrva megtépem idegességemben tincseimet, miközben leülök ágyamra. - Magammal kellett volna hoznom, nem kellett volna otthagynom. Akkora egy idióta vagyok. 

-Nem kisgyerek már, felnőtt ember, tud magára vigyázni. 

-És, ha baja eset? -Felállok, mivel nem tudok egy helyben lenni, muszáj tennem valamit. -Megint elmegyek hozzá, hátha már hazament. - Megragadva a kabátomat már indulnék is, de Jimin felpattanva elkapja a karomat. 

-Veszélyes ilyenkor az a környék. - Aggódva néz szemeimbe, erősen fogva a karomat, felkészülve, hogy erővel tartson itthon, ha szóval nem tudna. Mérgemben felhorkantok és falhoz vágom a kezemben lévő kabátomat. 

-Nem tudok itt ülni, miközben ő bajban van! 

-Akkor sem megoldás az, hogy odakint rohangálsz! Amúgy is, ha bajban lenne, nem nyomkodná ki a telefont. 

Halántékomat simogatva élesen beszívom a levegőt, míg próbálok annyira lenyugodni, hogy gondolkodni tudjak. Végül is igaza van Jimin-nek. Taehyung párszor kinyomta a telefont, mikor hívtam, így biztos jó helyen van, csak talán megsértődött rám? De miért? Mit tettem, amiért haragudna rám? 

-Figyelj, Kook. - Sóhajtva elengedi a karomat és előveszi a telefonját. - Felhívhatom Hoseok-ot, hátha tudná merre van, csakhogy megnyugodhass. - Remegő ujjakkal keresi meg a számot, majd hatalmas mély levegők után nyom csak rá. 

Örülök, hogy itt van velem és annak ellenére milyen kellemetlen is beszélnie Hoseok-al, megteszi értem. Lassan a telefont füléhez emeli, száját rágva várva, hogy felvegye párja, ami nem sokára meg is történik. Jimin eltátott szájjal próbál szóhoz jutni, de a másik nem engedi neki. Nem hallom, de gondolom magyarázkodik szegény srác a tegnap éjszaka miatt. Kedvelem Hoseok-ot és szeretném, hogy minél hamarabb kibéküljenek, de most fontosabb dolgom is van, míg rávárni. Ezért kikapom Jimin kezéből a telefont és a fülemhez kapom.

-Hol van Taehyung? - Kérdezem lényegre törve, újra járkálva a szobába idegességemben. 

-Jungkook? - Zavart hangját hallva megforgatom a szemeimet, teljesen elveszítve a türelmemet. 

-HOL VAN! - Ordítok bele a készülékbe, talán halás korlátozottá téve szegény srácot. 

-Nyugi haver! Fogalmam sincs, hogy hol van, oké? Mikor utoljára láttam, akkor még Yoonginál volt. 

Yoongi nevét hallva a vérnyomásom megnő és a mennyezettet kezdi verdesni. A telefont visszanyomom barátom kezébe, aki kíváncsi szemekkel bámul rám, hanyagul kinyomva a telefont. Minden figyelmét rám fordítsa, de olyan méreg szalad végig rajtam, hogy kell egy kis idő, míg megtudok szólalni. Ha most elmegyek hozzá és meglátom, hogy hozzáért ahhoz, ami az enyém koldukálatlanul szétverem a fejét.