4.

2.8K 172 9
                                    

Jungkook pov:

A telefonom csörgésére kellek fel, de hiába tapogatózok nem találom. Morogva ülök fel és nézek szét a kis szobában. Majd nem elfelejtettem, hogy nem is otthon éjszakáztam az este, ha nem V-nél. Magam mellé nézve látom már nincs mellettem a kékség. Attól függetlenül, milyen szarul nézet ki tegnap, most mégis olyan korán felkelt. A telefonom újra megszólal ezért fel kelve az ágyról ruháimhoz megyek és kiszedem nadrágom zsebéből. Húzva számat nézek a kijelzőre, amin Jimin neve szerepel, majd az időre is rá pillantok, ami 8 órát mutat. Elkezdődött az első órám, lehet ezért is próbál elérni Jimin. Felveszem a telefont és a fülemhez tartom. 

-Hol vagy már? - Kérdezi felháborodottan, mégis visszafogva hangját. Lehet óra közben hív? 

-Indulok. - Egy kézzel megragadom ruháimat és az ágyra dobom őket. Telefonomat szintén az ágyra teszem és kihangosítom, hogy hallhassam azt amit mond, miközben öltözöm. 

-Ennyire jól ment Lisával való találka? Újra összejöttetek? - Kíváncsian suttog, miközben a háttérben hallom a tanár hangját is, ahogy az óra anyagját tanítja. Ha jól hallom pszichológián van. 

-Ha oda értem mindent elmondok. - Felhúzva utolsó ruha darabkámat is, kezembe veszem a telefont. - Most leteszem. - Ezzel ki is nyomom és a zsebembe teszem. 

Feszülten fogok az ajtó kilincsére, felkészülve arra, hogy elhagyjam a vendégszobát. Az a gondolat, hogy ő odakint van idegesé tesz. Sokkal jobb lett volna ha én kellek korában és hamarabb lelépek, nehogy véletlenül is összetalálkozzak vele. Egyáltalán miért nem keltet fel mikor ő felébredt és dobot ki? Miért hagyta, hogy tovább maradjak itt a keleténél? Hisz már végeztünk, nincs több okom maradni. Tegnap se kellett volna itt éjszakáznom, haza kellett volna mennem, mégsem tettem ezt. Megsajnáltam és maradtam. Azt hittem majd időben fel kellek és elmegyek,  de úgy tűnik még hozzá képest is túlságosan fáradt voltam. Mostanában nem aludtam valami jól Lisa miatt, túlságosan is kínoztak gondolataim. De most valamiért könnyebben ment az alvás, a rémálmaim is elmaradtak és helyette nem volt semmi sem. Békés és nyugodt sötétség. 

Lenyomva kilincset kinyitom az ajtót és lassan kilépek rajta, rögtön meg pillantva a kis nappalit. Becsukva magam mögött ajtót ellépek onnan és inkább körbevezetem tekintettem a helyiségen. Már másodjára járok itt, de még egyszer sem volt időm végig nézni rajta. A nappali nem nagy, elég kicsike, de nagyon otthonos. A halvány mályva színű fal színe kellemes, ahogy a bézs szőnyeggel lefedett padló is. A kanapén látszik, milyen méreg drága, ahogy az üveges dohányzó asztalon is. A hatalmas Tv-ről ne is beszéljünk. Látszik helyen, hogy nem szegények bérelik, hiába kicsi és eldugott, akkor is egy modell lakta helyiség. Az egyik sarkokban van egy könyves polc, amin rengettek könyv sorakozik, de látszanak rajta milyen érintetlenek, porosak. Az egyik kis polcán vannak képkeretek, de mind le van fektetve. Közelebb menve hozzá az egyiket megfogva felemelem, meglátva mint is rejt a kép. 

 

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Te és én. /VKook/ ~Befejezett~Donde viven las historias. Descúbrelo ahora