18.

2K 122 6
                                    

Taehyung pov. 

Hatalmasat nyújtózkodva ülök fel az ágyban, szemeimet összeszorítva a művelet közben, amitől meg is fájdul, ezért odakapok kezeimmel. Szemem egyszer ég és szúr, hiába dörzsölgettem, nem akar elmúlni az fájdalmas érzés, pedig már ömlik belőle a könny. 

-Hoseok! - Kiabálom el magam, amitől  megérzem a mocorgását mellettem, majd meghallom az ásítását. -A szemem! - Odafordulok, ahol gondolom, hogy van és segítségkérően a szemeimre mutatok. Nem sokára meg is érzem, ahogyan elveszi onnan a mancsaimat, majd az egyik oldalon kifeszíti a szemhéjam, hogy láthassa mi a gond. 

-Benne hagytad a kontaktlencsét?! - Morogva rácsap a vállamra, amire feljajgatok, de nem azért mert fájt, hanem mert meglepet a hirtelen jött támadás. 

Kiakarja szedni a lencséket, de mivel fáj, ezért akaratlanul is elakarom fordítani a fejem, amitől egyhatalmas birkózás törik ki. Hátralök az ágyban, miközben csípőmre ül és az egyik kezével lefogja a fejem, míg a másikkal nagy nehezen kiszedi az egyik lencsét. Talán beletelik félórába, mire kiszedi a másikat, mivel eléggé ellenállok, de végül sikerül és leszáll rólam. 

-Tegnap többször is szóltam, hogy mielőtt lefekszel vedd ki őket! -Szid le, akár egy apuka. Morogva felülök és kinyitva szemeimet végignézek homályos szobán. - Hozok jeget, mert ha Seokjin meglát téged így, sírva fakad. 

-Annyira szörnyű? Megdagadt? - Kérdéseim után felpattanok az ágyból, de az esti kis ivászat miatt megszédülök és neki esek a falnak. Fejem nagyot koppan és végül el is esek, amitől még a térdem is megfájdul. 

-Esküszöm, elvonóra viszlek. - Sóhajt fel barátom, miközben felszed a földről és visszaültet az ágyra. - Miért kell mindig hülyére innod magad? Egyáltalán, miért pont nálam teszed ezt?! - Felmordulva újra csattan keze a vállamon, majd homályosan látom, ahogyan elhagyja a szobát. 

Fészkelődve az ágyon kezeimet a szememhez emelem és kitapogatom a duzzanatot. Tegnap nem akartam haza menni, mert nem akartam, hogy Jungkook zaklasson otthon, ezért inkább Hoseok-hoz jöttem. Hoztam magammal egy kis italt is, mondván ünnepeljük meg azt, hogy haza érkeztem a nyomortanyáról, de túlzásba estem, úgy ahogyan mindig is szoktam. Mondhatni bepótoltam a majdnem kéthetes kihagyásomat az ivásban, bár még a szexhiányomon nem segítettem. Csodálom, hogy nem másztam rá Hoseok-ra az éjszaka folyamán, pedig együtt is aludtunk. Attól függetlenül, hogy már régóta barátok vagyunk nem néz ki rosszul, sőt régebben sokat fantáziáltam róla, de mára már inkább mással fantáziálgatók. 

Elveszem a telefonom az éjeiről és próbálom megnézni az időt, de az átlagnál is szarabbul látok. Nem esett jól a szememnek az elmozdult kontaktlencse, pedig ma be kéne másznom dolgozni is, hisz már két hete nem voltam bent.  Lassan Seokjin megöl, vagy kirúg. 

-Tessék. - Hirtelen megérzem, ahogyan a jéghideg valami neki nyomódik a szememnek, amitől hátraötlök, de mikor realizálom mi az, jólesően felsóhajtok. - Tartsd ott. - Megtartom helyette a Jéggel töltött valamit, amire hátrébb lép és kinyissa a szekrényét, gondolom, hogy átöltözzön. 

Hunyorítva figyelem, ahogyan leveszi magáról ruháit, megmutatva izmos felsőtestét, amitől nyelnem kell egyet. Mikor már a gatyáját húzná le, inkább elnézek onnan, mert a végén olyat teszek, amit nem kéne.  Úgy érzem ma meg kéne látogatnom Jungkook-ot, mielőtt ráugrok az első emberre, aki szembe jön velem az utcán. Ha mással feküdnék le, még a végén ő nyerne és ezt nem hagyhatom. Bebizonyítom, hogy képes vagyok egy normális kapcsolatra. 

-Hobi elviszel dolgozni? - Elveszem a hűsítő dolgot a szemem elől és újra megpróbálok felkelni az ágyról baleset nélkül. - De előtte haza dobsz? Átakarok öltözni, meg egy fogmosás sem ártana. 

Te és én. /VKook/ ~Befejezett~Kde žijí příběhy. Začni objevovat