Te és én. /VKook/ ~Befejezett~

6.

Jungkook pov.

Előre bambulva húzom magamra cipőmet, fél fülel halva barátom életvidám hangját, ahogyan énekel valami dallamot. Még mindig nem tudom elhinni, hogy el kell mennem vele arra a hülye rapkoncertre. Nem is a zenével van a bajom, hanem azzal, aki előfogja adni. Min kibaszott Yoongi, akinek a pasiját kurogattam nemrég. Az akivel össze is találkoztam a lépcsőházban, mikor végeztem V-vel. Mi van ha felismer? Biztos ismeri a panelház összes lakóját, így ha nem hülye rájöhetett már akkor is, hogy a barátjától jöttem el. Jimin tuti legelőre akar majd állni, jobban lássa az imádót énekesét, semmi esélyt se adva a menekülésre, bujkálásra. És ez még mindig nem a legrosszabb. V is ott lesz. 

-Így jó leszek? - Elém áll barátom forogva tengelye körül, jobb rálátást biztosítva minden apró részletére. Bőrnadrágot vett fel így tudom hódítani akar, amitől csak még idegesebb leszek. Felülre egy fehér passzos pólót vett magára, arra rá egy sötét kék bőrkabátot. 

-Kinek akarsz ennyire tetszeni? - Unottan ajtó felé fordulok és kinyitom azt. Kilépve rajta barátom bezárja magunk után az ajtót és izgatottan rohan le előttem a lépcsőfokokon. Leérve kilépünk a kollégium ajtaján, tovább menve a sötét utcákon. 

-Yoonginak. - Mondja megkésve a válasszal, míg mellettem sétálva zsebre teszi apró kezeit. 

Inkább nem mondva semmit nézek előre, fixírozva a sötét utcát, amin most elég sok ember rohangál. Biztos sietnek a koncertre, le ne maradjanak annak a fiú hülyeségéről. Jimin egyszer mutatót nekem tőle egy zenét, de nem ájultam el miatta. Ez már régen volt, hátha fejlődött valamit az a srác. Sok idős séta után elérünk úti célunkhoz, már messziről látva azt a sok embert, akik már odagyűltek a színpad elé. Jimin akár egy tini lány ugrándozni kezd, majd megragadja a kezem és beránt a sok ember közé. Páran morognak is amiért nekik megyünk, félrelökjük őket az útból, de barátom nem bánja, mert továbbra is törje maga előtt az utat. Legelöl megáll és izgatottan nézi az ürességet, mert hát az énekes még nincs rajta. 

Amíg várakozunk, addig nézelődni kezdek a sok ember között, keresve a kék hajkoronával megáldott fiút. Azt mondta ő is itt lesz, én pedig nagyon kíváncsi vagyok mivel akar elődrukkolni. Őt ismerve valami hatalmas dolog lesz. Nem hiába akart az jönni, valamire készül, valami nagy dologgal.  Úgy érzem az a Hoseok nevű fiú a mai este folyamán sírva fog haza rohanni az anya szoknyája alá. Kicsit pipiskedve át nézek a sok fej fölött, végre meglátva azt akit már úgy vártam. Kék haja el van rejtve fekete kapucnis pulcsija alá, de azokat az igéző szemeit bármikor feltudnám ismerni. A legszélén áll közel a színpad melletti sátornál, mereven nézve annak irányába. Nem tudom mit néz ott nagyon, mi lehet az ami ennyire megragadta figyelmét, de pár pillanat alatt kilép onnan Yoongi nevű srác. Észre se véve a kékséget jön fel a színpadra, hatalmas sikítást kiváltva a tömegből, mellettem lévő barátomból. Párszor meghajol ezzel üdvözölve az embereket, majd ajkai elé helyezi a kezében lévő mikrofont. 

-Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek. - Ragyogó mosoly jelenik meg az arcán, miközben végig néz mindenkin, ezzel együtt rajtunk is. Jimin felemeli mind két kezét is hevesen integetni kezd neki, jobban magára vonva a színpadon lévő figyelmét, amire a mosolya nagyobb lesz. 

Megforgatva a szemem nézek Yoongira, aki szintén engem néz. Kínosnak érezve a szitut inkább lehajtom fejem, megszakítva a szemkontaktust vele. Nem láttam rajta, hogy felismert volna még, de ha továbbra is engem fog bámulni, akkor előbb vagy utóbb felfog. Inkább vissza nézek a kékségre, de ő már nincs a helyén, eltűnt. Forgatom a fejem ide-oda hátha meglátom őt, de semmi, mit ha a föld nyelte volna el...vagy inkább a sátor? Minek ment volna oda be?