Te és én. /VKook/ ~Befejezett~

8.

jungkook pov.

Halk léptek zaja, majd egy nagy csörömpölés hallatszik sötét szobában. A hangok forrása felé nézek, de hatalmas sötétségben nem látok semmit. Előre lépek egyet, kettőt, kezeimet elém téve nehogy nekimenjek valaminek. Ajkaimat szétnyitom egymástól, próbálva hangot kiadni rajtuk, de olyan mintha víz alatt lennék. Nem kapok levegőt, mégsem érzek félelmet, se pedig pánikot. Nem tudom hol vagyok, hogyan kerültem ide, ki áll előttem. Alakját ki tudom venni a sötétség ellenére is, mégsem tudom ki az, miért bámul engem. Megállok, ahogyan egy fénycsóva beragyogja a szobát, ami hasonlít egy hullócsillagra. A pillanatnyi fény alatt meglátom az idegen arcát, véres csuklóját, amiből patakozva folyik élénk vére egészen le az ujjaira, onnan a padlóra csöppen. Látványtól szívem nagy erővel kezd el verni mellkasom börtönében, majdhogynem kiszakadva helyéről, miközben szemeim fájdalmasan nagyra nőnek. Az idegen arcán mosoly jelenik meg, amitől a vérem megfagy ereimben, szemeim bekönnyesednek. Abban a mosolyban minden érzelme benne van...fájdalom, félelem, megkönnyebbülés. A fény újra eltűnik, de nem sokára újra megvilágítja őt, könnyektől átázott arcát, amin még mindig az a félelmetesen nyugodt mosoly csücsül. Karjait felemeli maga mellől és felém mutatja, tökéletesen láthatóvá téve számomra a mély sebet csuklóján. Ajkai mozogni kezdenek, de egy szó sem jön ki torkán, mégis értek mindent. " Csillaggá válok. " 

Mint aki víz alól jött volna fel úgy kapkodom levegőt, hatalmas lendülettel ülve fel az ágyban. Kezemet a szívemhez kapom, ami olyan hevesen ver, hogy félő szívrohamot kapok. Szabad kezemmel izzadt tincseim közé túrok, otthagyva ujjaimat, próbálva felfogni a helyzetet. Az álom olyan valóságosnak tűnt, annyira igazinak, hogy még mindig látom magam előtt Őt. Oda is fordulok Taehyung felé, hogy meg tudjak győződni afelől, hogy nincs semmi baja. Az említett békésen szuszog mellettem, Jimint ölelgetve, akár egy teddy macit. Tegnap este Jimin akkora hisztit csapott mikor megérkeztünk Taehyung lakására, hogy még ilyet nem láttam. Mindenáron a kékség mellett akart aludni, aki meglepetésemre ellenezte a dolgot. Azt mondta, hogy inkább én és Jimin aludjunk a vendégszobában ketten, ő meg alszik a szobájában egyedül. Sajnos ezek után sem adta fel barátom a harcot, sőt addig hisztizett míg végül bele nem egyezett a kékség az együtt alvásba. Bár csak azzal a feltétellel, hogy akkor hárman alszunk a vendégszobában. Gondolom ezzel akarta megelőzni a későbbi baleseteket. Szőke barátom belement a dologba, így elfoglaltuk az ágyat hárman. Én az ablak felőli oldalra feküdtem, Taehyung középre, míg Jimin az ajtó felőli oldalra. Persze a kékség morgott egy ideig, azt mondogatva, hogy lassan óvodát indíthatna, mert a sok taknyos rátapadt. Ahogyan Jimin elaludt rögtön beszélgetni szerettem volna Taehyung-al a csókról, de ahogy kiejtettem a nevét rám förmedt. Elmondta újra, hogy nem szólíthatom a nevén, mert ő ezt nem engedte meg, majd durcáskodva Jimin felé fordult és a fejére húzta a takarót. Nem tudom, hogy vajon ezt azért tette, mert nem akart belebonyolódni velem a beszélgetésbe, ezért inkább valami hülye okot talált, ami után le is zárt mindent.

Újra végig nézek a két ökrön, ahogyan ölelgetik egymást. Féltékenységet érzek, mivel engem kéne ölelgetnie, nem pedig Jimint! Őt nem is ismeri annyira, mint engem, akkor meg miért pont hozzábújik? Mérgesen visszadőlök az ágyba és egy kis elégtételt vehessek tőle, felé fordulva óvatosan átkarolom derekát. Szememet újra megkapja a sebe, ami a tarkóját díszíti, amitől csak még nagyobb irigység jön rám. Nem akarom többször látni más jelét rajta, csakis az enyéimet. Kicsit felemelve fejem adok egy puszit nyakhajlatába, majd kicsit közelebb húzom magamhoz, óvatosan leszedve barátom kezeit róla. Sajátommal végig simítok lapos hasán, kicsit feljebb tűrve rajta a pólót, hogy közvetlenül is érinthessem puha bőrét. Már majdnem beélem magam a tapizásába, mikor megszólal a nappaliban a telefon, amitől összerezzenek. A karjaimba lévő is meghallja a kinti zajt és mocorogni kezd. Fel akarna ülni, de mivel teljesen átfontam karjaimmal nem megy neki, el is ereszt egy halk morgást emiatt. Ingerültnek tűnik amiért szemérmetlenül ölelgettem, mégis gyengéden fog csuklómra és veszi azt arrébb, hogy feltudjon ülni. Feljebb húzva térdeit ráfekteti homlokát, halkan szenvedve a hirtelen jött fejfájása miatt, ami a tegnapi alkohol fogyasztása miatt jött létre. Elmosolyodok törékeny lényét látva, miközben hatalmas késztetést érzek, hogy megérintsem őt, mégsem teszem meg. Meg sem mozdulva figyelem őt, véletlenül se adva tudtára, hogy ébren vagyok. A telefon zenélése alább hagy és csönd telepedik a szobában, csak a kékség nyöszörgését, jajgatásait hallva. Nem sokáig marad így a csend, mert újra nekikezd a készülék jelezve, hogy az a valaki aki hívja őt nem adja fel olyan könnyen. Kékség száját el is hagyja egy-két káromlás, majd kimászik az ágyból, vigyázva nehogy felébresszen engem, vagy Jimint. Lábujjhegyen megy az ajtóhoz, halkan nyitva azt ki, majd lépve ki rajta. Nem is kell sok, hogy a csörgés abba maradjon és inkább egy morcos Taet kapjunk. Én is kikelek az ágyból és elhagyom a szobát. Lopakodva lépek a kanapé felé, ahol a kékség fekszik, miközben a telefonba beszél valakivel, észre se véve engem.