Te és én. /VKook/ ~Befejezett~

22.

Taehyung pov.

Napsugarai erősen süti szemeimet, mégis az arcomon lévő ujjaktól ébredek fel mély álmomból, lassan nyitva ki íriszeimet. Álmosan dörzsölöm meg fáradt pilláimat, míg az ágyszélén ülő fiúra nézek. Beletelik pár percbe, míg felfogom, hogy nem az én feketeségem cirógat úgy, ahogyan szokott, hanem teljesen más, akinek vigyorától bukfencezik egyet a gyomrom. 

Magamhoz térve, hihetetlen gyorsasággal ülök fel és ütöm el a nem kíván személy kezét magamról, takarót jobban magamra húzva, mivel az alatt teljesen meztelen vagyok. Tettemre a szőke hajú elégedetten nevet fel, míg fekete íriszeit az enyéim közé vési. 

-Jól aludtál, Csipkerózsika? - Kihívóan felhúzza szemöldökét, míg szemeimről lejjebb esnek pillantásai. 

-Hol van Jungkook? - Kérdésem után végigvezetem a szobán tekintettem, hátha meglelem a keresett személyt, de sajnos rajtunk kívül senki sem tartózkodik a szobában. 

-Barátaival van a másik szobában. Történt egy kis "gond". - Vigyorodik el, miközben feláll mellölem és a földön lévő ruháimhoz megy, amit felvéve onnan, odadobja nekem. - Öltözz fel, édes. 

Nem értem, milyen gondról beszél, de nem kérdezek rá, inkább lassan kimászok az ágyból. Még mindig egy helyben állva néz, de nem zavartatom magam miatta, hátal állva neki felveszem a ruháim. Próbálom nem kimutatni idegességemet, de a kezeim remegését nem tudom leállítani, ahogyan a mellkasomban verőszívemet sem. 

Már az ingemet gombolnám össze, ha lenne rajta gomb...tegnap este Jungkook eltépte? Elengedve ruhaanyagját halántékomat kezdem simogatni, míg egy kisebb roham megy át rajtam, nem merve arra gondolni, hogy ez egy vadi új Gucci volt. 

-Mi a baj? - Összerezzenek, ahogyan meghallom hangját közvetlen mögöttem, de mikor már a mellkasa is a hátamnak tapad, minden izmom megfeszül, testem lefagy. -Elszakadt? Hát milyen perverz dolgokat csináltatok ti egész este, Tae? -Nyelve egy nagyot, próbálom rávenni magam, hogy ellökjem magamtól, de egyszerűen a testem nem akar szót fogadni nekem. Még mindig emlékszik azokra a dolgokra, amiket ez a férfi művelt vele. -Gyere, adok neked egy felsőt. 

Maga felé fordítva megragadja a kezem és kihúz a szobából. Rémülten kapom ki a mancsom övéi közül, míg meghátrálva szemibe nézek. Nem akarok vele több időt kettesben tölteni. 

-Hol vannak a barátaim?! - Hisztérikusan kiabálni kezdek, elveszítve a maradék hidegvéremet is, ami még maradt. 

Szótlansága véget, olyan pánik szerű roham megy át rajtam, hogy úgy érzem, ha továbbra is kettesben maradunk én sírva fakadok. Miért kellett Jungkook-nak egyedül hagynia?! Miért nem tudott felébreszteni, vagy legalább vissza bezárni az ajtót, míg én alszom?! Teljesen kiszolgáltatottan hagyott, miközben ez az állat is itt van. 

-Abban a szobában vannak. -Mutat egy ajtó felé, amire odanézek és gondolkodás nélkül be is megyek rajta. 

Megkönnyebbülésemre nem vert át, tényleg itt vannak. Kifújva a rég bent tartott levegőt, még a szemeim is bekönnyesednek. Bár ahogyan látom a szobában én vagyok az egyedüli olyan, aki megvan könnyebbülve. 

Hoseok az ágyon ülve a fejét fogja, míg Yoongi idegesen rágja alsó ajkát, miközben Jimin sírva öleli a feketémet. Fogalmam sincs mi történik itt, de ha találgatnom kéne, akkor az lenne, hogy Hoseok és Yoongi lefeküdtek egymással, ezért sír Jimin. A második ötletem meg az, hogy gruppeneztek részeg fejjel. 

Szívesen találgatnék a kettő közül, de szükségem lenne nekem is azokra az ölelő karokra, amit most Jimin élvez ki. El is indulok a feketémhez, de törpe barátja megmozdulva karjai között felnéz rá könnyes szemekkel.