Te és én. /VKook/ ~Befejezett~

31.

Taehyung pov.

Idegesen nézem az egyre közelítő páromat, akit lehet nem sokáig nevezhetek így. Jiminre is vettek egy pillantást, de ő csak zavarodottan pislog, miközben követi Jungkook-ot. Esküszöm, akár egy rossz pincsi! 

-Ki ez? - Lép mellém Kook és a karomra fogva maga mellé ránt. Szemeit az előtte lévőre mereszti, mintha így próbálná meg felhívni a figyelmét, hogy az övé vagyok. 

-Ő...izé..- Számat rágva próbálok valami értelmes magyarázatot összehozni, hogy lehetőleg ne akadjon ki nagyon, vagy ne gyártson téves elméleteket. Gondolkodom, de fingom sincs mit kéne válaszolnom. Meg is elégeli a dadogásom, de mikor nyitná ki a száját, megelőzi Bambi. 

-Mindig elfelejted a nevem? - Nevet fel a velem egyidős srác, majd előrébb lépve kinyújtsa Jungkook felé a kezét.  - A teljes nevem Kunpimook Bhuwakul, de nyugodtan hívhatsz BamBam-nak. Te biztos Jungkook vagy, Taehyung sokat mesélt rólad. - Kedves mosolyra kerekíti ajkait, ami nem tetszik...ne mosolyogjon így a pasimra! Mondjuk azt el kell ismernem, hogy nagyon nagy színész, hisz nem is meséltem neki Jungkookról...csak a nevét árultam el neki a buliban. 

-Remélem, csak szépeket mesélt rólam. - Motyogva rám pillant, de utána gyorsan vissza Bambira, akivel kezet is ráz. - Az egyik barátja vagy? - Kérdezi már sokkal nyugodtabban, amire nem túl feltűnően felsóhajtok. 

-Igen, persze. - Bólogat még mindig vigyorogva. Kis hazug. - Oh, milyen bunkó vagyok! - Megfogja Jimin kezét és megrázza. - A te nevedet még nem tudom. 

-Matrica. - Suttogom halkan, csak magamnak, de sajnos Jungkook meghallja és vállon lök a sajátjával. - Miért most nem az? Folyton seggedben van! Pedig nekem lenne elég jogom ahhoz, hogy ott legyek! - Morgom odafordulva hozzá, vigyázva, hogy azért ne hallja meg a Matrica is. 

-Most szakított, támaszra van szüksége és mivel én vagyok a legjobb barátja, így csak én adhatom meg ezt neki. - Felháborodva kirántom a karomat az ujjai közül és magamra mutatok. 

-Nekem is jólesne egy kis támasz, nemcsak neki! Nemrég felbukkant az életem megrontója, aki jelenleg a főnökömet döngeti és úgy járkál a munkahelyemre, mintha otthon lenne! Nekem is szükségem lenne arra, hogy mellettem legyél, hisz csak te vagy nekem...mégis sorba kell állnom, mert te a barátodat pátyolgatod. Ha velem jársz, akkor miért kell másodiknak lennem?! Velem kéne foglalkoznod elsősorban, nem pedig vele. - Akadok ki teljesen, egyre jobban felemelve a hangom, leszarva, hogy az eddig beszélgető páros csöndbe marad és minket hallgat. 

-Nekem te vagy az első. - Fogná meg a kezem Jungkook, de hátrébb lépek tőle. 

-Nem úgy tűnik. - Gúnyosan ejtem meg a szavaim, míg tekintetem inkább másfelé vezetem. - Tegnap is hozzá szaladtál helyettem, pedig tudtad mennyire ki voltam bukva. Utána még te lettél rám mérges, mikor alkoholba fojtottam a bánatom. Rögtön jöttél a megcsalással, mikor ki tudja, hogy te mikor használgatod Jimint a hátam mögött! 

-Hallod te magad, Taehyung? - Hitetlenkedve rázza meg fejét, míg a karjait széttárja. - Hülyeségeket mondasz, úgyhogy át sem gondolod az egészet. Ha tényleg dugnám Jimint, akkor  szerinted mi a francnak szenvednék veled?! Simán elhagyhatnálak, hisz a szex ugyan az lenne, annyi különbséggel, hogy Jimintől nem kapnék agyvérzést, miután megszólal. Durva vagy és bunkó! Semmi kedvesség nincs benned, még felém se, pedig én a párod vagyok, mégis úgy bánsz velem, mint egy idegennel! 

-Nem muszáj elviselned engem, ahogyan járnunk sem szükséges. - Vágom rá meggondolatlanul, teljesen elborulva a méregtől. 

Mindketten elcsöndesedünk és csak nézünk egymás szemeibe, enyhén lihegve. Látszik, hogy forr köztünk a tűz, csak most nem a szenvedély miatt. Eszméletlenül mérges vagyok, egyben pedig féltékeny. Birtoklási vágyam, mindig is hatalmas volt és ha valaki megpróbálta elvenni azt, ami az enyém, azt szörnyen megbánta. Jimin pedig ezt próbálja megkísérelni, amit nem hagyhatok! Jungkook az enyém! 

-Igazad van, nem szükséges járnunk. 

Hatalmasra nőnek a szemeim, ahogyan megemésztem szavait. Az agyamban lévő fogaskerék gyorsan kezd el pörögni, válasz után keresve, de azt hiszem ehhez nem lehet mit hozzászólni. Meg gondolatlanul mondtam ki valami olyat, amit egyáltalán nem gondoltam komolyan. 

-Jobb lenne, ha lenyugodnátok és tiszta fejjel beszélnétek meg a dolgot. Most mindketten mérgesek vagytok, így pedig nem szabad elhamarkodott döntést hoznotok. - Szól közbe Bambi, de egyikünk se néz rá, pedig én úgy eltépném a tekintetem azoktól a mérges szemektől. - Gondoljátok át még egyszer. - Meghallom, ahogyan elsétál tőlünk, így végre ránézek. A kocsijába szállva int nekünk, majd szépen el is hajt. 

-Én is megyek. Beszéljétek meg. - Szólal meg Jimin is és megfordulva elindulna haza fele, de Jungkook megállítsa.  

-Veszélyes ilyenkor az utcán egyedül. Haza kísérlek. -Ezzel az egy mondatával szíven szúr és még meg is forgassa bennem a kést, mikor Jimin mellé áll. 

Csak az jár a fejemben, hogy elhagy engem, ahogyan mindenki más is tette és ez mind az én hibám. Namjoon is az én hibámból tette azt amit, hisz ha befogtam volna, akkor talán nem alakult volna úgy a dolog, ahogyan. Yoongival is ez a helyzet, ha mellette maradtam volna, ha nem rinyáltam volna annyit és ha hűséges lettem volna, nem hagy el. Az én hibám, mert magam is egy hiba vagyok, egy olyan valaki, aki soha nem lehet fontos senki másnak sem. 

-Még visszajövök. - Könnyes szemekkel nézek Jungkookra. Magabiztos mosolyt mutat felém, de én nem tudok magamra erőltetni egy apró mosolyt sem. Megint csak második vagyok. 

-Ne gyere. - Kézfejemmel letörlöm a lefolyni készülő könnyem. - Holnap beszélünk. - Nem tudok tovább ránézni, így megfordulok és gyorsan a bejárati ajtóhoz sietve beírom a kódot. Kapkodva belépek rajta, de mielőtt becsukhatnám Jungkook meggátolja a kezével. 

-Én ma akarok beszélni! - Megrázom a fejem, próbálva vissza fojtani a sírásomat, de az marja a torkomat. -Ne sírj...- Arcizmai ellazulnak és aggódóvá válnak, majd szép lassan átkarol karjaival. - Olyan vagy mint egy rossz csecsemő, mindig sírsz . - Halkan felkuncog, míg kezeivel simogatja hátamat.

-Muszáj ilyen bunkónak lenned? - Szipogóm nyakába, kicsit sértetten, de semmi kincsért se engedném őt messzebb magamtól. - Ne menj el, maradj mellettem...- Szorosabban ölelem magamhoz, amitől újra felnevet. 

-Ha szeretnél tőlem valamit, akkor azt mond ki, úgy ahogyan most is teszed. Magamtól nem fogok rájönni, hogy mit akarsz, ha egyszer nem osztod meg velem. 

-Szükségem van rád, Guk. Azt akarom, hogy mindennél fontosabb legyek neked, még Jiminnél is. 

-De hát az vagy. - Nagyjából eltol magától, hogy a szemeimbe nézhessen. - Mindennél fontosabb vagy nekem! - Kezei közé veszi arcom és egy apró csókot lehel ajkaimra. - Ha nem vagy velem máris megöl a hiányod. Ma is, csak rád tudtam gondolni, ami miatt Seokjin le is szidott, mert nem figyeltem eléggé a munkára.  - Kuncogja el magát az emlékre, miközben ujjaival cirógassa az arcomat. 

Elmosolyodok, míg a szívem megnyugszik. Válla felett elnézek, mivel eszembe jut Jimin, de őt már sehol sem látom. Úgy tűnik elment, kettesben hagyott minket, amiért nagyon hálás vagyok neki. Most erre van szükségem, arra, hogy Jungkookal legyek. Hátha a bennem lévő téboly halványodni kezd és háttérbe szorul. 

Köszönöm, hogy elolvastad. :)