Te és én. /VKook/ ~Befejezett~

30.

Taehyung pov. 

Az átkozott telefonom csöngésére ébredek, amit legszívesebben kibasznék az ablakon. Úgy kezdek el morogni, mint egy zsémbes öregember, aki most kelt ki a sírjából. Kábé így is érzem magam. Nagyon álmos és fáradt vagyok, na meg rohadtul hányingerem van, emiatt nem is merek, olyan gyorsan felülni az ágyban. Lassított felvételként ülök fel és veszem el az éjjeliről a telefonom, ami már nem is csörög. 

-Fasza. - Motyogom, mikor meglátom Yoongi nevét a nem fogadott hívások között. Ez is ilyenkor zaklat. 

Óvatosan kimászok az ágyból, vigyázva nehogy felébresszem a mellettem alvót. Még nem állok készen a fejmosására, mert biztos vagyok abban, hogy tegnapi még nemért véget. Nem üvöltött velem olyan sokáig, ahogyan azt én elképzeltem, na meg mellettem aludt.  Nem feküdt le velem, nem is ölelt át az éjszaka, de mellettem aludt. 

Magamra terítek egy pokrócot és kimegyek az erkélyre, hogy ott hívhassam vissza Yoongit. Tegnap nagyon sokszor hívott, de nem vettem észre, mert ugye be voltam rúgva, meg lefoglalt a hazajutásom. Ahogyan nézem a telefonomat észreveszem, hogy Hoseok is hagyott egy üzenetet. Bocsánatot kért, amiért nem vette fel, de elég lehangolt volt a szakítás miatt...milyen szakítás? Azt tudom, hogy Yoongi kidobta Jimint, mint egy használt gumit, de azt még nem tudtam, hogy Hoseok-al is szakított a törpe. 

-Szia, mondjad. - Szólok bele a telefonba, mikor felvette az én kis exem. 

-Már megint hülyeséget csináltál? Soha nem szándékozol felnőni? Vagy már visszafelé fejlődsz? Ha jól emlékszem, régen nem voltál ilyen idióta, mint most. 

-Mert akkor még nem tudtam alkoholhoz jutni. - Szólok közbe, megszakítva egy kis időre a szidalmazását. - Amúgy meg, ha csak ennyit akartál, akkor le is teszem. Vagy szeretnél valamit üzeni Jiminnek? - Gúnyosan ejtem meg a kérdésem, miközben korlátnak támaszkodok karjaimmal. 

-Ne kezd, mert visszamegyek és levágok egy hatalmas fülest, utána visszajövök Amerikába. - Beszólására elnevetem magam, míg hitetlenkedve megrázom a fejem. 

-Még csak az kéne, hogy idegyere és te is magyaráz itt nekem. Jungkook eléggé mérges rám, így ha szidáshoz lenne kedvem, akkor leülök vele beszélni. 

-Szóval megharagudott?

-Igen,bár tegnap majdnem kiengeszteltem, de a hülye törpe majom, aki egykor a párod volt bezavart. Folyton Jungkook-on lóg, mintha az árnyéka lenne, nem lehetek úgy vele, hogy közben az a majom nincs vele. Főleg mióta szakítottatok, azóta nincs nyugtom tőle! Elveszi tőlem a páromat és ezt még megakadályozni se tudom, mert Jungkook mérges lenne rám, ha ne talán történne vele valami. - Fakadok ki hirtelen, elmondva az egész bánatomat, levegőt se véve közben. 

-Nem kell féltékenynek lenned, hisz kölöknek, olyan Jimin, mint neked Hoseok. - Kijelentésére felhorkantok és idegesen dobbantok egyet a lábammal. 

-Én nem élek Hoseok-al, nem járok át hozzá minden egyes kibaszott nap. Nem lógok a nyakán, ahogyan ő sem az enyémen. Tiszteletben tartom a magánszféráját, nem piszkálok bele a párkapcsolataiba. 

-Biztos? Ha jól emlékszem, egyszer lenyúltad a barátnőjét. 

-Akkor még gyerekek voltunk!! - Védekezek gyorsan, de a nevetése kizökkent. 

-Ők is még azok. - Elhalkulva gondolkodok el azon, amit mondott, mert végül is igaz. Jungkook még fiatal, így bármikor találhat helyettem valaki mást. Szebbet, fiatalabbat, mondjuk egy lányt...hisz ő nem meleg, nem biszex...bármikor rám unhat.