|A Herceg Szeretője|

Nyolcadik

Amikor az ajkunk összeért, amikor megemelte az államat, amikor a meztelen testemet ölelte, úgy éreztem, mintha én lennék a világ legszerencsésebb nője. Még mindig alig hiszem el azt, ami történt. A király fia, a hivatalos trón örökösével csókolóztam! Hihetetlen volt, és egyszerre vérpezsdítő. Abban a percben, amikor megízlelhettem a herceg ajkát, nem vágytam másra csak rá. Amikor a nyelve, az én nyelvemhez ért, mindent elfelejtettem magam körűl. Csak őrá összpontosítottam. Ő is ezt tette. Vigyázott rám, és a karjaiba zárt. Emlékszek, ahogy óvatosan a csempének nyomja a hátamat, és úgy falja az ajkamat, mintha egy desszert lenne, amit épp ellopnának előle. Mintha minden pillanatott, kiakart volna élvezni. Közben éreztem, hogy a teste tüzel. Minden izma megfeszűlt csók közben.

A történtek után, nem tudtam lemosni a számról a vigyort.

Mert ez egy hatalmas dolog.

Hiszen benne van a szabályokban az, hogy "nem csókolózik a herceg".

Ezek szerint mégis. Velem. Csak velem. Mitől vagyok én más? Talán, lát bennem valamit, amit más nőben nem? Talán vonzódik hozzám? A zuhanyzóban töltött fél óra csókcsata, arról árulkodott, hogy minden érzelmét kimutatta nekem, amit eltitkolt elöttem. Ez pedig boldoggá tett.

Reggel melette ébredtem. Arra nyitottam ki a szemem, hogy a herceg olvasott egy könyvet. A tarkója alá tette a kezét, és figyelmesen olvasott. Végig néztem a szép arcán, és a puha száján. Te jó ég! Milyen íze van az ajkának! Egyenesen megbabonáztatott. Halványan elmosolyodtam, és úgy gondoltam, hogy "rosszalkodok egy kicsit". Nagyon kíváncsi vagyok a reakciójára.

Hátat fordítottam neki, a paplan alatt pedig feltűrtem a hállóingemet, hogy apró rálátást kapjon a csipkével takart fenekemre. Egy kicsit lehúztam magamról a takarót, így a tükörbe pillantottam. Egy darabig olvasott, majd valami megzavarta a tekintetét. Vajon mi lehet az? A könyvet a mellkasára ejtette, majd lepillantott a fenekemre. Amint meglátta a fenekemet, a szemei kikerekedtek, a pupillája pedig kitágúl. Úgy nézte a bőrömet, mintha csak az övé lenne. Szerintem semmit sem érzékelt a külvilágból. A tükörből láttam azt, hogy halvány mosolyra húzza a száját, majd megfogta a takaróm szélét, és a fenekemre húzta, miközben a fülemhez hajolt.

- Magának is jóreggelt - suttogta, mire meglepetten fordúltam felé. Visszadőlt a helyére, a könyvet pedig ismételten a kezébe vette.

- Honnan tudta, hogy ébren vagyok? - kérdeztem, amire egész meglepő választ adott.

- Szoktam magát nézni, miközben alszik. Más a mimikája - fordúlt felém, és a szemembe nézett. - Amikor alszik, a száját enyhén lebigyeszti, a mellkasa pedig mélyen emelkedik. De most kivan virúlva! - húzta össze a szemét, mire énis vele szembe fordúltam.

- Minden szeretőjét szokta nézni, miközben alszanak? - húztam fel a szemöldökömet.

- Én még soha nem aludtam nő melett. Maga az első!

- Na, és? - támasztottam meg a fejemet a kezemmel.

- Jobban örülnék ha nem foglalná el az ágy felét! - mosolyodott el.

- Hé! Én nemis...- védtem meg magam nevetve.

- Igazán? - kérdezte, mire felemelte a takarómat, és a bársony fejtámlára mutatott, annak is a felére. Tényleg túl közel voltam hozzá. Ezt pedig észre sem vedtem.

- Nahát! Hihi! - húzódtam hátrébb egy kicsit.

- Ma beszeretném fejezni a festményt, szép hölgy! - adta a tudtomra. - Ma egésznap szabad vagyok.

- Ez szabadnap féleség?

- Szabadnap? Ha maguk ezt így mondják! - rázta meg a fejét, mire összehúztam a szemet.